Keresés ebben a blogban

2017. augusztus 29., kedd

Lényeg a kommunikáció

   Újra csend borult a házra... Azazhogy majdnem.
   A gyerekek elmentek vasárnap délben, hazavitték az unokákat. 
   Július 23-a óta voltunk együtt. Megszoktam, hogy egyetlen percem sem maradéktalanul az enyém, hogy bármikor kérdés intéződhet hozzám, szükség lehet rám. Viszont már este tíz felé lefeküdhettem olvasni, ami pihenés tekintetében rekord, hiszen  amikor egyedül vagyok, éjjel 2-3 óránál hamarabb nem kerülök ágyba... Jó lenne még tartani egy ideig ezt az egészséges ritmust!
   Hogy mi volt a legjobb ebben a békés együttélésben? Az EGYÜTT. A kommunikáció. A beszélgetések. A megosztott mosolyok, simogatások, a néha elhomályosuló tekintetek, melyek kiegészítették a szavakat, hogy többet mondjanak maguknál.
   Azért még folytatódik egy kicsit a kommunikációs lendület, ha a csillagok is úgy akarják.
a kérdéses rajz
   
   Vasárnap délben összejöttünk vagy 25-en egyik ismerősünknél, akinek nagy háza, kertje befogadott mindenkit. Az enni-innivalót összeadtuk, a napsugár is bőséges volt.
   Ma eljött Lille-ből egy másik régi barátnőm a férjével, hogy elvigyék egyik képemet, melybe a férj beleszeretett... (az ábra mellékelve). Megvendégeltem őket egy kis ebéddel és főleg, jól elbeszélgettünk!
   Még el sem mosogattam, 2 hónapja nem látott barátnőm hívott fel egy jó órás csevegésre. Miután letettem a kagylót, szomszédasszonyomnak vittem át egy kis paprikáscsirke-kóstolót, s nem mehettem el egy csésze kávé és jó félórás beszélgetés nélkül. 80 éves lesz hamarosan.
   Aztán már csak a mosogatás volt hátra...
   S ez még csak a hét eleje! Egyszóval, nincs időm unatkozni.
    

2017. augusztus 25., péntek

Egy ígéretes olvasó

Valahányszor boltba megyünk, mindig ki kell egészítenünk Alice könytárát. Szeret olvasni, mióta csak megtanulta az iskolában. Október végén lesz 9 éves. Most éppen a "rózsaszín sorozatnál" tart, amelynek a szókincse is kezd elég bonyolulttá válni: olyankor magyarázatot kér a kérdéses szóra, kifejezésre. Bevallom, egynémely nála 20 évvel öregebb sem boldogulna velük, sőt! Szerencsére nagyanyja nincs bajban ilyenkor sem.

Hogy milyen könyveket vettem még Magyaországon? Sajnos, sok ígéretes címről, szerzőről  kellett lemondanom.
A már említett Törőcsiken kívül megvettem Temesi Ferenc "Por" c. könyvének idei, javított kiadását. Tavaly kerestem több helyen is, de nem lehetett ráakadni.
Esterházy Péter "Egyszerű történet vessző száz oldal  -  a Márk-változat" kellett, mert most jelent meg franciául is és esetleg összehasonlításra vetemedek egyszer  -  ha időm engedi!...
Darvasi Lászlóról sokat hallottam a Neten, kíváncsi lettem rá. Megvettem "Isten. Haza. Csal." c. novelláskötetét és a Szív Ernő néven publikált "Az irodalom ellenségei"-t is.
Turi Tímea: "Anna visszafordul" c. kötete következett, hiszen Aliz jóvoltából már sokat tudok róla, részleteket is olvastam a köteteiből. Hangja, tömény gondolatisága nem enged, vissza kell térni hozzá rendszeresen.
Eklektikus ízlésem bizonyítékául megvettem Moldova: "Kádár János" c. 2 kötetes életrajzát. Azért is, mert Moldova írta, aki egyszerre volt szabad és elkötelezett...
Unokaöcsém biztatására következett Nógrádi György: "Szerencsénk volt, túléltük..." c. kötete, egy magyar megfigyelő szemével látott 20. sz. második fele...
Ugyancsak tőlük kaptam Müller P. "Örömkönyv"-ét, melyet meghatóan e szavakkal nyújtott át: "Mivel mostanában különösen szükséged van rá..."

2017. augusztus 21., hétfő

Kis olvasmány-előzetes


    Kedvenc vertelandreáim gyűjteménye még egy intim darabbal gazdagodott: "Idős zsidó házaspár".
   Már éppen lemondtam róla, hogy valaha is találkozom velük, mert a szegedi bolt, ahol évente kiegészítettem a meglévő darabokat, bezárt... Nem járhattam be utánuk az országot, Budapestre sem mentem nagyon sűrűn. Az idei nyáron eljutottam egyszer, s a sétáló utcán váratlanul egy butik kirakatában ismerősként rám mosolyogtak! Egyre magasabb áruk ellenére nem tétovázhattam! Legközelebb egyenesen Gödre kellene elmennem, hogy megnézzem Vertel Andrea csodakertjét...
   A zsákmányszerzés másik területét a könyvesboltok képezték, Szegeden és Vásárhelyen (ez utóbbi kitűnően ellátott kis könyvesbolt, kellemes eladókkal!). A repülős utazás miatt csillapítanom kellett az étvágyamat, nomeg nemcsak magyar nyelvű könyvek várnak rám. Sőt, nem is csak az olvasás!
   Elsőnek Törőcsik Mari Bérczes Lászlóval írt beszélgetőkönyvét vettem meg. Maga a műfaj is vonzott, a tavalyi Réz Pált nagyon élveztem. Természetesen elsősorban a beszélgető egyéniségétől és mesélnivalójátol függ érdekessége. E szempontból Törőcsik Mari ideális beszélgetőpartner. Rengeteg érdekes dolgot elmesél színésszé válásáról, a korszakról, a színészi alakítás rejtelmeiről. Túl a 80-on és egy kilinikai halálon (ez utóbbira nagyon sűrűn visszatér, látszik, hogy megdöbbentő eseményként élte át  -  de meg lehet érteni! milyen furcsa kifejezés is: "átélte a halálát"...), amikor elérkezett az összegzés ideje, s amikor már minden csak ajándék-ráadás.
   Néhány részletet kijelöltem magamnak, mert a szavak, látszólagos mindennapi egyszerűségük ellenére nekem sokat mondtak, különösen ott, a régi házban, szüntelenül szembesülve a múlt emlékeivel. Ime az egyik:

" Azok, akik közt felnőttem, nincsenek, de általuk lettem az, aki vagyok. Ezért ők élnek, mert bennem élnek. Nem gondolok én mindig rájuk, nem "ápolom emléküket". Ha akarom, ha nem, cipelem őket a halálomig. Mert ők én vagyok."

2017. augusztus 9., szerda

Nyár van, nyár...


A nagy polisztirén betűk jótékonyan eltakarnak. 
VÁSÁRHELY... 
Mellettem Lucie. Majdnem akkora, mint én.
Az utcán az árnyékot keressük, esetleg a klimatizált boltokat: 40° felett van a mozdulatlanul ránk nehezedő forróság.
Végül néhány hársfa alatt találunk jótékony menedéket és változatos, kiváló minőségű fagylaltokat, néhány liter limonádéval...
Akkor már jó tíz könyvvel lettem gazdagabb a kitűnően ellátott könyvesboltban.

Tegnap értem vissza Párizsból, autóval, szemerkélő esőben, 20°-ban.
Vasárnap jöttünk meg Magyarországról, 12 napos rövid vakáció után. Mikor Ferihegyre értünk, kitört a vihar. Gépünk másfél órás késéssel szállt le: nem kapott a vihar miatt engedélyt. Igy Párizsba is jó 2 órás késéssel indultunk. Mire az Orly-i reptérre értünk volna, az már bezárt: elmúlt 23 óra... A Párizs másik végén fekvő Roissy-ba terelték a gépet, ahol szintén minimális személyzet volt jelen = hosszú sorbanállás az útlevélvizsgálatnál. Szerencsére bőröndjeink az elsők között megjelentek, így félórás taxizás után éjjel 1 óra felé az ágyba zuhanhattunk...
Csak azért írtam le ilyen részletesen a visszautat, hogy érthetőbb legyen, miért vártam 1 napot a gyerekeknél a hazajövetellel: hétfőn alig álltam a lábamon: minden fáradtság sokszorosan kijött rajtam. Tegnap pedig, alighogy hazaértem, fel kellett még töltenem a hűtőt is, egy órányi kis pihenő után.
A nagy forróság ellenére természetesen csak szép emlékeim maradtak! A család melege 40°-on felüli! Nagyon jólesett. Egy volt osztálytársamhoz is sikerült beugrani pár órára, míg a gyerekek az uszodában hűsöltek. Budapestre, Szegedre, Vásárhelyre is elmentem egyszer, a gyerekek többször is. Végül pedig az utazás előestéjén búcsúvacsorára invitáltam az egész családot (9-en jöttünk össze) egy jó kis vendéglőbe. A jövő olyan szeszélyes délibáb...
Most pedig vár a sok olvasnivaló, a könyvek, a blogok. Örömmel fedeztem fel, hogy Éva újra megjelent...
Jövő hétfőn pedig jönnek az unokák 10 napra, kellemes folytatásként.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...