A fenti kép megtévesztő. 3 nappal ezelőtt készítettem a kertben, kihasználva a pár órás napsütést, míg megszáradtak a ruhák a kötélen. Tegnap óta minden ázik az alacsony szürke ég alatt...
Franciaországban most volt anyák napja. Elmentünk Agnès szüleivel a gyerekekhez. Mint ünnepeltek, mert nekünk már anyánk nincsen.
Hát ünneplésből nem is volt hiány! Szombat este színházi előadásra voltunk hivatalosak. A kis kultúrteremben egy versailles-i társulat Molière: Dom Juan-ját adta elő, ritkán látott színvonalon. Igazán nagyon kellemes meglepetés volt számomra a kitűnő ritmusú, ötletes rendezés, a kiváló színészi teljesítmény, melyet párizsi színpadokon is ritkán láttam. A színészek az előadás után a terem kijáratánál várták a közönséget, mely nem is fukarkodott az elismerő, lelkes gratulációkkal (közöttük jómagam is). Unokáim sem szalasztottak el egy pillanatot sem az első sorban, a két és fél órán át le sem vették szemüket a színpadról.
Másnap az ebédnél az anyák (három is volt) megkapták ajándékaikat gyerekeiktől. Mindenki meghatott és elégedett volt, az ajándékozó és a megajándékozott egyaránt. Még kártyáztunk is, amit én nagyon élvezek! Unokáimmal is összesimulhattunk egy kicsit, kis meleget begyűjtve az elkövetkezendő szűkös hetekre, legalábbis ami engem illet...