Keresés ebben a blogban

2012. május 29., kedd

"Laïcité" - próbálkozás a fogalom megvilágítására

   Nemrégiben a "laïcité" szóra kerestem megfelelőt a magyar nyelvben, de nem találtam. Mick a "világias gondolkodás"-t ajánlja. Úgy éreztem, nem tükrözi ez a megoldás sem egészében, ami a francia szó mögött rejlik, mert abban benne van egy nagydarab történelem is... Így megpróbálom röviden  - és a rendelkezésemre álló szerény eszközökkel  -  megvilágítani.
Már a francia forradalom is feszegeti a kérdést és belefoglalja az 1791-es alkotmányba a lelkiismereti szabadság problémáját. A 19. sz. második felében kiélesedő parlamenti viták az 1905-ös törvénybe torkollnak, mely szentesíti a világi és az egyházi hatalom különválását, a vallást (minden vallást) az egyéni, belső szféra területére korlátozva. Természetesen, eleinte az addig mindenható katolikus egyház nehezen fogadja el befolyása és hatalma csökkenését, míg át nem látja az ebből fakadó előnyöket is: ilymódon egyik egyház sincs fölényben, nem uralkodhat a másik felett, nincsenek véres vallásháborúk, se eretnekek égetése az "igazi" hit nevében, s ez a mai feltörő iszlám szélsőség nyomása ellen is védőgát, ha törékeny is...

   A lelkiismereti szabadság szélesebb körű fogalom, mint egyszerűen egyik vagy másik vallás választásának lehetősége. Lehet egyiket se választani, teljesen egyéni módon keresgélni a választ a három jól ismert alapvető kérdésre, melyet minden gondolkodó ember feltesz előbb-utóbb magának: honnan jöttünk? hová leszünk? mi az értelme földi pályafutásunknak? A vallásos hit minderre megadja a választ ugyan, hiszen azért hit... Sőt, a hívők egy része még azokra is kiterjeszti nagylelkűen saját meggyőződését, akik nem osztják azokat: hányszor hallottam "Un non croyant est un croyant qui s'ignore" ("egy hitetlen olyan hívő, aki nincsen ennek tudatában")... Ez a "kisajátítás" mindig kihoz kissé a sodromból... Van, akit nem elégítenek ki ezek a válaszok, s más ösvényeket próbál a rengetegben. Ezért viszont senkit sem kell megkövezni, békésen megférhet egymás mellett hívő és agnosztikus. 
   A "laïcité" tehát tágabb, mai értelemben nem azt jelenti, hogy nem hívő, vallásos egyénről van szó, hanem arról, hogy az illető a lelkiismereti szabadság híve, maga és a másik számára egyformán. Ebben lehet egyszerre "laïque" (ami nem a magyar "laikus" megfelelője, ezért is vagyok bajban a fordítással...) is, a katolikus, zsidó, prostestáns, muzulmán, animista, ateista, buddhista és még mit tudom én milyen  világnézet mellett. Azzal az egy feltétellel, hogy tiszteletben tartson minden vallásos elképzelést  -  esetleg ennek hiányát is.

2012. május 27., vasárnap

Pünkösd...

   Elég ritka ahhoz, hogy meg ne érdemeljen egy bejegyzést: gyönyörű az idő! Szinte mióta visszajöttem! Ilyen kék eget utoljára Velencében láttam... 
   Szeretem ilyenkor a friss reggeleket, amikor leülök a konyhában s megiszom az első kávét, senki által nem sürgetve, saját, egyre kényelmesebb ritmusomban. Szemben velem a kert, a nyitott ajtón még hajnali frisseség és harmatos illat árad az ébredező éjszakai nyugalomra. A madarak fejvesztetten énekelnek, egymásnak is felelgetnek, nyilván örülnek, hogy újra felkelt a nap és a tavaszi párválasztás ösztöne is hajtja őket ellenállhatatlanul.
  Hát, mi kell még több a boldogsághoz? Az egyedüllét is kellemes ilyenkor, mert senki és semmi sürgető nem akadályoz meg abban, hogy teljesen átadhassuk magunkat ennek a békés, lelket töltögető szemlélődésnek. A hívők ilyenkor beleéreznék egy isten jelenlétét is ezekbe a felemelő érzésekbe. Miért ne? Mint ahogy a "hitetleneknek" is joga van a természet szépségeit csak úgy önmagukban megcsodálni, nomeg az emberben magában is hinni egy kicsit... 

2012. május 24., csütörtök

Napsütésben mindjárt egészen más...


Hát, kb. ez fogadott a kertben, a dzsungelszerűen burjánzó füvet is beleértve! Ez a fajta bazsarózsa (pünkösdi rózsa?) olyan kérészéletű, féltem, hogy elszalasztom, mire visszaérek! Akkor volt bimbós állapotban, amikor elidultunk Magyarországra, május 11-e táján. Megvárt és ezért nagyon hálás vagyok neki! 
Nem is tudom, honnan került a kertbe, egyszercsak átbújt a betonkerítés alatt és kinyílott, miközben a szomszédasszonyom tőlem tudakolta, hogy hozzá innen került-e a túloldalra... Rettentő szívósan vészeli át a fagyokat is, télen szinte semmi sem marad belőle, de így tavaszra kivirul. Szeretem a ilyen önálló, pátyolgatást nem igénylő természetű virágokat (és embereket...) Intézik az életüket panasz nélkül, ahogy kell és ahogy a körülmények engedik, s amikor rájuk kerül a sor, megmutatják, mennyire képesek a szemet gyönyörködtetni!

2012. május 22., kedd

Kis tavaszi kiruccanás...


Ez a kép pár éve készült Lucie-vel a mindszenti udvaron... Azelőtt kb. 2 hónappal kezdett el járni, nagyon ügyesen vette az udvar egyenetlen tégláit és a franciáknál nem létező küszöbökön is csak első alkalommal esett hasra. Akkoriban ilyen szép idő várt bennünket ott délkeleten...
Az idén talán túlságosan is vágytam a napsütésre az itteni másfél hónapos "böjt" után. Az úton egész éjjel végigkísért bennünket az eső, péntek lévén kamionok ezreivel megspékelve, Nagypiritig. Ott is csak 2-3 órát pihentünk, hogy még elbeszélgethessek egy kicsit Iduska nénémmel, aki ugyanolyan sztoikus bölcsességgel viseli betegségét, mint magát az életet is mindvégig. Talán ezért is állt hozzám olyan közel, s ezért köszönhettem neki az évi 1-2 hónap békés vakációját annyi éven át. Mindig előttem lesz szelíd mosolya...
Az eső és a hűvös idő az utolsó előtti napig beszorított bennünket a házba Mindszenten. Innen vittük-e magunkkal: annyira ragaszkodott hozzánk, nem tudott tőlünk megválni,   máig is itt van, immár Valenciennes-ben, s a fűtést is bekapcsoltatta velem!
Újra egyedül! Ez a legnagyobb változás. Hatan voltunk állandóan, de ezt a két kislány elevensége néha megsokszorozta, s unokahúgom, unokaöcsém és családjuk látogatása egyszer-kétszer 14 főre emelte. Anyának is kijutott a zajból, a mozgalmasságból. Azt hiszem, néha nem is érezte magát a saját házában, ő, aki mindig is mániákusan ügyelt a rendre. Ezt főleg Lucie állandón működő kíváncsisága, találékony fantáziája hozta veszélybe. A szülőkben egyszer még valódi katasztrófa érzését is felkeltette, amikor rávette húgát is, hogy játsszanak fodrászt... Mindkettőt  -  papírvágásra rendelt  -  ollóval a kezében lepte meg az apjuk, a nagy csend által felébresztett veszélyérzet ösztönétől hajtva, de már csak a maroknyi hajcsomókat és a fejük tetején a bőrig lekopasztott "tonzúrát" tudta konstatálni...   

2012. május 9., szerda

Kék...

Ezt az eget (ha nem mondanám, talán nem is lehetne kitalálni!) még tavaly augusztusban fényképeztem le lelkes felindulásomban Velencében, érkezésünk napján. 18°-ban indultunk innen, több hetes felhős-esős nyárral mögöttünk. Kiéhezve a nap melengető sugaraira. Hát, lett is benne részünk a továbbiakban: a szegedi 44°-ra élénken emlékszem!
Itt, Észak-Franciaországban (a belga határ kevesebb, mint 10 km) most is van kinn vagy 16°... Március vége óta szinte állandóan borús, csepergő, szeles az idő. Jókedély-hormonjaink szintje a béka feneke alatt... Nagyon erős baráti szálakra és gazdag belső világra van szüksége annak, aki túlélésre pályázik!
Ne csodálkozzon kedves és virtuális baráti köröm, ha a jövő héten szünetel blogom. Rövid magyarországi kiruccanásunkat főként kedves nagynéném súlyos betegsége indokolja. Mindenképpen szeretném meglátogatni, az osztrák határhoz nem túl messze, egy éjszakai autózás után, mert az unokáim könnyebben viselik az utat alvás közben, nem beszélve a sofőrről! Az viszont igaz, hogy másnap cseppfolyós állapotba kerül mindenki és nem egészen 1 hét múlva kezdhetjük előlről...
Legalább a nap kisütne a jövő hétre!...

2012. május 7., hétfő

Politika...

Ezen a blogon ritkán bocsátkozom politikai eszmefuttatásba. Nem mintha nem érdekelne a politika, de erre nem ez a blog a legjobb fórum: a magyarországi viszonyokat nem "élem" egyenesben ahhoz, hogy véleményre jogosuljak, az itteni "konyha" eseményei meg kit izgatnak rajtam kívül e blog látogatói közül?
Most mégis megkockáztatok egy kisebb bejegyzést. A tegnapi nap ugyanis fontos eseményt hozott: a baloldal és François Hollande győzelmét az elnökválasztás második fordulóján. Legutóbb François Mitterrand nyert elnöki tisztet 1988-ban (másodjára). 2007-ben Ségolène Royal indult a versenyben Sarkozy ellen, de neki kevesebb szerencséje volt, mint akkori élettársának, F. Hollande-nak, 4 gyereke apjának... Azóta a több évtizedes kapcsolat végetért, ma már másik élettárs oldalán nyerte meg Hollande a választásokat.
Az Akimoto által kiemelt Grecsó-interjú néhány párhuzamot indított el bennem. Az 5 éves Sarkozy-éra morális értelemben is lerombolta az országot. Ritkán dolgozott valaki ilyen  kitartóan embercsoportok, társadalmi rétegek szembeállításán! Mint előre bejelentette, ő a gazdagokat akarta komplexusuktól megszabadítani! Itt a franciáknál ugyanis nem illik az anyagi sikerrel büszkélkedni, sőt, a pénz területét szégyenlős és jótékony homály fedi. Még családon belül is kényes kérdés a jövedelem feszegetése. Ő aztán főleg gazdag választói irányában tett gesztusokat (adókedvezmények, piaci elsőbbségek, pozíciók formájában), amire a franciák még a forradalomból örökölt hármas jelszaván ("liberté, égalité, fraternité"  -  "szabadság, egyenlőség, testvériség" mely a legkisebb községháza homlokzatán is ékeskedik) nevelkedett nép nagyon érzékenyen reagált... 
Tudom, hogy nem elég ellenkező irányú ígéreteket tenni, jelszavakat cserélni. Jó adag realitásérzékre is szükség van. Az európai és a világhelyzet rendkívül bonyolult. A politikának vissza kell találnia az őt megillető helyre. Az embereket nem egymás ellen kell uszítani, hanem megbékíteni, közös célok felé vezetni.

Örmény sírkő a Van-tó környékén (tus, toll 1996)


2012. május 5., szombat

Születésnap, a Radnótié...

Radnóti Miklós


HAJNALI KERT


Az alvó házból csöndesen
kijött a feleségem,
egy könnyű felleg úszik épp
fölötte fenn az égen.

Mellém ül és a hajnali
nedves füvek most boldogan
felé sikongnak, hallani
és fordul már a hallgatag
virágok szára, jár a fény
s megvillan rajtuk néhol,
nesz támad itt, toll villan ott
s kakaska kukkorékol.
Rigó pityeg választ s a kert
susogni kezd, minden bokor
alján apró fütty bujdokol,
kibomlik sok hüvös levél,
s felfénylik itt egy szalmaszál
a fűben és két ág között
kis pókok fényes szála száll.

Ülünk a fényben, hallgatunk,
fejünk felett a nap kering
s lehelletével szárogatja
harmattól nedves vállaink.

1938. július 3.

itt francia fordítása általam, Muriel besegítésével:
http://flora.over-blog.org/article-radnoti-a-valenciennes-45943568.html.







2012. május 2., szerda

Ritmusváltás...

Fiammal szinte teljesen ellentétes a temperamentumunk. Őmaga állandóan százkilométeres sebességgel száguldana előre (ahogy ez a Nyilasokhoz illik!), rólam pedig lassanként a mozdulatlanság szobrát lehetne megmintázni... Nagyon szeretjük egymást, még akkor is, ha a fentnevezett ellentét néha feloldhatatlannak tűnik. Először is minden erőmmel és jó vagy rossz érveimmel ellenállok, majd végül örülök, hogy sikerült véghezvinnie ki nem fogyó ötleteinek legalább egy részét...

Az idő előrehaladtával egyre inkább irtózom a mindent felborító változásoktól, a bútorok eltologatásától, a ritmus váratlan szökkenéseitől. Azazhogy nem is ilyen egyszerű. Nem magától a változástól idegenkedem, hanem megvalósításával járó kellemetlen felfordulástól... Ezért csak álmodozok néha arról, hogy ki kellene selejtezni jónéhány dolgot, melyek úgy nehezednek az életemre, mint az ólomsúlyok. Visszafelé húznak, szinte teljesen értelmetlenül. Mégis béklyóban tart ez a tehetetlenségi erő (amely viszont a Mérlegek sajátja!), nem enged mozdulni sem, és minden energiám kimerül a steril elképzelésekben...
Az itt töltött három napja alatt fiacskám szinte teljesen átrendezett két szobát, le- és felvitt 36 lépcsőfokon át vagy 50, könyveket tartalmazó dobozt, melyeknek a megmozgatásától is irtóztam. Ennek következtében végre muszáj volt kiselejteznem vagy 30-40 képet, melyeket látni sem akartam már, de inkább rájuk csuktam az ajtót... Alig bírtam megakadályozni, hogy még a nappaliban is táncra ne perdítse a bútorokat... 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...