Keresés ebben a blogban

2014. december 22., hétfő

Karácsony előtt...

Lassan végére érünk a lótás-futásnak. 
Emlékszem még magyar karácsonyokra, ahol a sütés-főzés már napokkal előtte elkezdődött, hogy a kétnapos ünnep alatt nehogy éhen maradjon még a váratlan látogató sem...
Itt, Franciaországban valahogy egyszerűbbnek tűnik a készülődés. Legalábbis nálunk a családban. 
Márcsak azért is, mert az ünnep csak 25-re korlátozódik, nincs Karácsony másnapja. Van persze 24-e estéje, mely a vallási hagyományokat jobban követő családokban a várakozásé, az éjféli misével egybekötve, s a gyerekek csak másnap reggel fedezhetik fel az ajándékokat a kandallóban, vagy annak hiányában a feldíszített fa körül.
Legtöbb helyen azonban már 24-én este megjön a "Père Noël", kihasználva a gyerekek figyelmének pillanatnyi elterelését... 

Mivel ezúttal a gyerekeknél tervezett a családi összejövetel, ezúttal fogalmazom meg jókívánságaimat ezen a blogon, bár gondolom, mindenkinek (rajtam kívül...) fontosabb dolga van ilyenkor, minthogy a blogvilágban kalandozzon!


Pihenjünk meg félórára, mielőtt meggyulladnak a gyertyák, és ünnepélyes arccal, ünnepi ruhában összejön a család. Felejtsük el a rohanást, símítsuk le arcunkról,  fáradt tagjainkról a kimerülést. Adjuk át magunkat a felhőtlen boldogságnak, hogy még  együtt lehetünk... Az ajándékok becsomagolva várakoznak (kicsit izgulunk, vajon tetszik-e majd a választásunk...) Felnőttek, de főleg a gyerekek arcán felcsillanó öröm az egyetlen áhított jutalmunk. A többi a napok mulandó hordaléka...

Minden kedves látogatómnak, 
aki véletlenül vagy készakarva belép erre az oldalra,
a lehető legboldogabb Karácsonyt kívánom! 

2014. december 19., péntek

Mi van a puttonyban?

   Ki az, aki a legtöbb karácsonyi ajándékot kapja tőlem az idén? Hát bizony nem más, mint én magam... 
   Igaz, hogy egész évben elég szűken bánok a kényeztetésemmel, aminek megvannak az objektív okai. Igy, év vége felé meg szeretek a szűkebb és kicsit kiszélesített családi körömnek, néhány barátnak és kedves szomszédasszonyomnak (ki egész évben gondoskodik számomra frissen főzött levesről) kis ajándékkal kedveskedni. A szándék a fontos, nem a kiadott pénz!
   Myrtille segítségével megrendeltem Gyarmati Fanni Naplóját, s meg is érkezett a hét elején. Hozzá jön a már ismertetett "Une Bible" (Egy Biblia), amit szintén nagyon kedves és értékes  ajándéknak tartok. Hát ezekkel lepem meg magam...
   Először félre akartam tenni a könyveket, be is csomagolva, karácsony estéig. Aztán különböző megdönthetetlen érveket sorakoztattam fel, hogy csődbe menjen a hősies elhatározás. Hiszen nem is leszek itthon karácsony este! Csak nem fogom a több kilós súllyal terhelni amúgy is nagyszámú csomagjaimat? Huzakodni oda-vissza, felesleges... Mágnesként vozott amúgy is a két kötet.
   Sűrűn szedett 600 oldalnyi mindegyik. Óriási munka lehetett a gyorsírással jegyzett naplók legépelése, kiadás alá rendezése. 11 év. A házasságukat megelőző időkben kezdődik, Fanni tanúságtételnek szánja. Mindha csak sejtette volna, hogy alig tíz év lesz belőle, az is megszakításokkal, tele állandó aggodalommal. A korabeli irodalmi élet jeles nevei vonulnak fel előttünk, közvetlen közelségben. 
   Hogyan fért ennyi energia, akaraterő ebbe a csöppnyi fiatal nőbe? Minden zseni mögött áll egy csodálatraméltó női alak, aki biztató, védő karjaiban hordozza. Azt mondják...

2014. december 16., kedd

Alice napja van ma...

   Ha már Lucie névnapját "reklámoztam", tartozom Alice-éval is. Franciaországban a mai napra esik. 
  A két unokám  -  szerencsére  - nagyon különbözik egymástól. Már elmeséltem bizonyára, hogy mivel amúgy is pár nappal előre kellett hozni a születését (helyszűke miatt), csak úgy viccből azt mondtam Agnès-nek, hogy legyen akkor már október 23-a előtt, hogy még a Mérleg jegyhez tartozhasson... Mégsem gondolhattam komolyan, hogy Agnès továbbítja is az ötletet az orvosának, aki 22-én világra segítette a kis jövevényt.Tudat alatt akartam-e közelebb kerülni hozzá, még ha nem is hiszek teljesen az asztrológiában?... Tény, hogy egypár tulajdonságomat felfedezem benne, legfőképpen a nyugalmas, harmonikus, "zen" légkör szeretetét, sőt, szükségét maga körül. 
   Természetesen nagy különbségek is akadnak az összehasonlításban. Alice szeret mozogni, nagyon fürge, valóságos kis izomlabda. Mint ahogy a mellékelt kép is mutatja, cselgáncsra jár az idén és folytatja a lovaglást is. Hát, ami azt illeti, az én repertoáromból hiányzott a sport teljesen... 

2014. december 13., szombat

Az év legrövidebb napja

Luca napja van.
Azaz Lucie unokám névnapja.

Jól választottak szülei, nagyon illik rá a neve.
Tényleg olyan, mint a napsugár, de nem a szelíden símogató őszi, sem pedig az álmosan hunyorgó téli, hanem az élénk tavaszi, mely frissen élesztgeti az embert és felrázza téli álmából.

Pár hete szemüveget kapott, enyhe fejfájás hívta fel a figyelmet, hogy korrekcióra van szükség, de csak írás-olvasás, esetleg TV nézés esetén. Egészen komoly lett a majdnem kilenc éves hirtelen...

Érdekes dolog elbeszélgetni vele. Imád az ún. "mindenes" dobozokban turkálni. A múltkoriban a komód három fiókját tártuk fel együtt: már magam se tudtam, mi minden rejtőzködik bennük. Lucie örömmel fogadta ezt a felajánlott kék sálat... 

2014. december 9., kedd

Lejártam a lábam

   Nem érzem a lábaimat, annyira lejártam őket. A meteorológusok azt rebesgették, hogy a mai nappal megesszük kenyerünk javát (itt úgy mondják: "notre pain blanc", vagyis fehér kenyerünket), mert máris jön a hideg, havas, ónos esős tél... Kihasználtam hát a nagyon is vérszegény napsugarat, hogy bejárjam a városközpontot karácsonyi ajándékok ötlete után.
   S hogy mivel jöttem meg? Csaknem üres kézzel. Részemre már megvan az ajándékom, viszonylag ez volt a legkönnyebb. Várom Gyarmati Fanni Naplójának érkezését, melyet még november végén megrendeltem. Ezenkívül megtört az ellenállásom egy csodaszép könyvön, melynek címe: "Une bible", vagyis "Egy biblia", azaz nem "A" Biblia, nagybetűvel (az már megvan), hanem Philippe Lechermeier úgymond kisajátítja magának az egyetemes emberi kultúra részévé vált bibliai történeteket, egyúttal könnyebben hozzáférhetővé téve azokat hívők, nem hívők részére egyaránt. Egy beszélgetésben elmondta azt is, hogy saját gyerekei számára fogott hozzá annak idején. Rébecca Dautremer lélegzetellállítóan szép illusztrációi nagymértékben hozzájárultak, hogy nem tudtam otthagyni a boltban. Unokáimra is gondoltam közben. Annak idején fiamnak is olvasgattam a Biblia gyerekek számára készült változatát, annak ellenére, hogy nincs megkeresztelve (a lányok sem), vallásos nevelést sem kapott, mert szerintem ebben neki kell felnőtt fejjel döntenie. 

Ennyi szabadsággal tartoztunk neki, mint szülők, s ami nekünk nem adatott meg annak idején. Kérdéseire  -  pl. mi lesz velünk, ha meghaltunk?  -  olyanformán válaszoltam, hogy a hívők szerint így, a nem hívők szerint pedig úgy.  A Biblia viszont az alapműveltség nélkölözhetetlen része, az emberi kultúra egyik alapköve.
    



Azaz mégsem jöttem haza üres kézzel. Vettem egy részvétnyilvánító lapot, mert tegnap éjjel meghalt Maurice, majd tíz éves hősies küzdelem után. Elment Richarda, Stali nyomdokain, még szomorúbbá téve ezt az 2014-es évet.

2014. december 8., hétfő

Két Radnóti vers

Mindkét vers az 1946-ban, a költő halála után két évvel megjelent Tajtékos ég c. kötetből való.
Mintegy visszhangként összecsengenek.

GYEREKKOR

Már mozdulatlanul lapult az indián,
de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán,
s a szél forgatta még a puskaporszagot.
Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott,
s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár.
Rézbőrű volt az alkony. És hősi a halál.

1944. január 25.


MIVÉGRE

Felnőtt vagy,   -  szólok undorodva néha,
és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.
Térj vissza  -  szól egy hang ilyenkor,
csak ülj a földre, és beszélj az égre.
Nem tudsz már?  -  kérdi s mintha rína.
A szék lábától, nézd csak! balra Kína
és jobbra lóherés, örök vadászmezők.
Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?
nem érdekel már, honnan fú a szél?  -
Az ember egyre vénül, verset ír, tanít...
"Csak ülj a földre és beszélj az égre."
S nem ül le. S nem beszél.
Felnő és azt se tudja, hogy mivégre.

1941. marcius 15.

2014. december 1., hétfő

Dekoráció

   A mellékelt képnek semmi művészi ambíciója nincsen, csupán illusztrálni hívatott csaknem reménytelen próbálkozásaimat, hogy elhelyezzem a sok virágcserepet, melyek túlélték a nyári megpróbáltatásokat. Az addigi helyük felszámolodott, s most újakat próbálok kitalálni, pl. a tetőbe vágott "fényfogó" alatt, mely a második képen jobban látszik. Egyúttal a tusoló és a WC közötti csupasz falfelület is betelt. Maradt még egy, amely egy másik felvonás témája lesz...
    A polcok 23 / 23 cm-esek, amolyan "láthatatlan csavarral" vannak a falba erősítve, melyhez François és Daniel közreműködése kellett, mert nekem nincs hozzá elég szerszámom (még évente egyszer sem jön rám a barkácsolhatnék, ha nem muszáj...).
Nem akartam, hogy ezzel vesződjenek a születésnapi ebéd alkalmából, de 
gyanítom, hogy François telefonált előzőleg az apósának, mert az szerszámos ládájával a kezében érkezett az ebédre... 
   
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...