A vasárnapot szinte "használhatatlan" állapotban töltöttem a kanapémon. Pedig még a nap is kimerészkedett délutánra a felhők mögül, ami általában a kertbe vonz, mint a mágnes. Három kávé után álltam csak meg a lábamon. Azazhogy ültem meg a számítógép előtt két skype erejéig...
Összejött a sok stressz meg fáradtság, pedig még a teendők nagy részével nem végeztem. Igy van, amikor minden ránk vár, s állandóan későbbre halasztott tennivalóba botlik az ember. Egyszerre csak a gépezet felmondja a szolgálatot és pihenést kíván. Ilyenkor meg lehet próbálni az ellenkezést, de övé az utolsó szó. Kímélni kell, ha használni akarjuk még egy kicsit...
Nem panaszkodom, ami rám vár, azt szabad akaratomból vettem a nyakamba. Néha felteszem magamnak a kérdést, milyen lenne az életem, ha megszabadulnék egy-két elkötelezettségtől. Azt hiszem, rosszabb lenne. Szegényebb lennék sok ösztönző színnel, gondolattal. Magába zárkózott, lassanként megkeseredett vagy kialudt szívű öregasszony lenne belőlem. Van előttem elég ilyen riasztó példa, hogy azonnal erőt vegyek magamon mindenfajta csábító szabadulás ellen.
|
a többség nő, bár akad egy-két férfi résztvevő is, akik nem látszanak a képen |
Vegyük például a péntek estét: megtörtént a "szezon" utolsó irodalmi estje nálam. Mivel még egy hétig nagyon elfoglal a mitológikus halál és ujjászületés témája, azt kértem a résztvevőktől, hogy mindenki hozzon magával felolvasásra, ismertetésre egy kedvenc könyvet, írást, amit esetleg még egy lakatlan szigetre is magával vinne. Lehet azonban friss olvasmányélményről is szó, melyet szeretne megosztani a többiekkel.
Tudnivaló, hogy egy csoportban mindig vannak, akik könnyedén szót kérnek, míg másokat gúzsba köt a bátortalanság, s attól tartva, hogy nem lesznek a helyzet magaslatán, megelégszenek mások figyelmes hallgatásával, meghúzódva a háttér puha fészkében... Péntek este mindenki felolvasott valamit! A bátortalanoknak kellett egy kis biztatás, de végül boldogan átadták ők is magukat a szereplésnek, mintegy ajándékként átnyújtva a többieknek megindító olvasmányélményeiket. A szokásosnak kétszeresére nyúlt a felolvasás, de senki nem vette észre az idő múlását. Két új jövevénnyel gazdagodott a csapat, akik azt mondták, visszajönnek szeptemberben!