Keresés ebben a blogban

2015. január 28., szerda

Ági mondata kapcsán...

ilyen voltam 1965-ben önarckép-rajzolás közben...
   Elgondolkodtam Ági mondatán: "Mostanában többször gondolok arra, hogy meg kellene írni a magunk történetét, persze bizonyos felmenőktől kezdve  -  hogy ne múljon el semmi." 
   Megértem a vágyat, mely szeretne gátat vetni a végnek, a könyörtelenül bekövetkező "ez a világ rendjé"-nek. Mert hogyan is remélhetnénk, hogy tartósan nyomot hagyhatunk magunk után? A világmindenség és az idő végtelenjében a mi parányi létezésünk a sok-sok milliárd között oly elenyésző... Csak a mi csöppnyi bolygónkat tekintve alapul, ha sikerül is előbányászni egy néhányszor tíz-, esetleg százezer éves csontot, kődarabot, a mindenséghez képest valószínűtlen, hogy pont a miénkbe ütközzön a virtuális lapát...
   Mégis minden írót, művészt, alkotót ez a vágy hajt előre, sarkall tevékenységre. Ráadásul a halhatatlanságra is sandítanak, pedig nagyon is tudatában vannak, hogy ellenőrizni nem lesz alkalmuk!
    Azt hiszem, minden író egy kicsit önmagát írja meg, akkor is, ha más bőrébe bújik. Végül is ő tartja a fényképezőgépet a kezében, ő választja a látószöget és a technikai feltételeket  -  nomeg a témát is!
   Az írás, festés, általában mindennemű alkotás olyan részegítő érzés felé sodor bennünket, mint amilyennel az isteni fogalmat ruházzuk fel. A teremtés fogalma felé. Hús-vér alakokat teremtünk, tőlünk függ, élnek-e, halnak-e. A szavakkal játszadozás, mely lehetővé teszi, hogy értelmet adjunk nekik, és ezt át is adhassuk; egy kép vagy zenemű, mely emócióinkat közvetítheti: mindez olyan csodálatos telítettség-érzéssel áraszthat el bennünket, hogy ha mulandáságunk magával is sodor mindent, ezért az érzésért megéri!



12 megjegyzés:

  1. Ó, köszönöm az idézetet és a gondolatokat. És ha meggondolom, hogy Gárdonyitól jutottunk el a továbbgondolásig! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, néha egészen váratlanul indulnak el a gondolatok! S Gárdonyinak ez a szövege nagyon gondolatébresztő, mint a ti reakcióitok is!

      Törlés
  2. és még tovább: az emberi méltóság mindenkit megillet: művészt, tudóst, hajléktalant, munkanélkülit, rabszolgát. És itt sem áll meg mindenki, van akiknek még van tovább...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ..."az emberi méltóság mindenkit megillet"... természetesen, Mick.

      Törlés
  3. Hogy ki jut el a halhatatlanságig egy levél fosszilia, egy cro magnoni ember, Homérosz? Ennek kiválasztása oly esetleges. A halhatatlanság utáni vágy az az örök.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azt hiszem, legfeljebb a vágy az, ami a miénk, ameddig elérhetünk...

      Törlés
    2. Köszönöm, hogy megértettél. Olyan megfellebbezhetetlennek tűnhettek a szavaim. Pedig csak kiszakadtak belőlem ezek a gondolatok. Bocsánat.

      Törlés
    3. Györgyi, én köszönöm. Belőlem is Ági egy mondata váltotta ki az egészet, csak úgy egycsapásra: nyilván azért, mert a téma régóta forgolódik bennem...

      Törlés
  4. Kormos István verse az írás gyönyöréről:

    amikor muzsikába kezdtem röptében a holló megállt
    csengős nyakát bolondul rázva térdreesett a kiscsikó
    a vizek hozzám kezesedtek nap hold örvendve hozzám futtak
    ikrás gyöngyöt sírt gyönyörében az elhagyatott fügefa
    valahol dühös istenek hallgattak keresztbefont karral
    lábuknál Eurydike lökdösték röhögve utánam
    fülem sírással volt teli szívem vasszeggel volt teli
    szemem sós könnyel volt teli öklöm rángását letagadtam
    nem fordultam meg! nem igaz! szétrúgott muzsikámra mondom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyre jobban tetszik nekem ez a Kormos István!
      Köszonöm, Klári.

      Törlés
  5. egy könyv?

    Biztatgatják, írjon már egy könyvet, az életéről...
    Hányan várják, kíváncsiak rá!
    Az egész város szereti (nem hiszi!),
    ahol felnőtt, ahol tanitott,
    (ahonnan deportálták is?! de az rég volt,
    ki emlékezne rá?,  hiszen 2 évesen se )
    De most, a hátralevő kis időt
    azzal töltse, hogy megírja,
    mi volt az életében,
    ami mostanra elfogyóban,
    s még ezzel is lopja meg?!
    Inkább élne, mint írna...
    Egyiket se csinálta eleget,
    s főleg elég jól. De mégis csak
    élni lenne fontosabb,
    mint elkezdeni egy úgyis
    befejezhetetlen történetet.
    Az élete meg már elkezdődött,
    valahogy - már több mint 70 éve.
    Legalább azt fejezhesse be. Méltón.
    Vagy tán épp egy könyv lenne az?.....

    2013.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...