Keresés ebben a blogban

2015. április 26., vasárnap

Hullámvölgy (rendhagyó bejegyzés)

   "Szomorú vasárnap"... mondja a régi nóta, mely a legenda szerint olyan hatásos volt, hogy be is tiltották, mert nagyméretű öngyilkossági hullámot indított el...
   Elnézem a már második napja szitáló esőt és az ólomszürke eget, a csendet, mely körbefon, mint egy alattomos háló s amely napsütésben olyan könnyed és kellemes tud lenni, hogy nem lehet betelni vele... A kedv, a tennivágyás elapad, kiszárad, mint a szikes tó  -  pedig vízben pont nincsen hiány! A napfény hiányzik, melyet megszoktam az elmúlt két hét alatt. 
    Ilyenkor szembesül legmélyebben az ember önmagával. Reményei még hiúbbnak tűnnek, a vágyak, melyek értelmet adnak olykor a megmaradó napoknak, céltalanul próbálnak éledezni, majd erőtlenül visszahullanak a földre. Titkos szorongások ütik fel a fejüket győzelmesen, mintha máris igazolást nyertek volna. Akik azt hitték eddig, hogy elég erősek a kiállt megpróbáltatások után, hogy talpon maradjanak, sőt, fegyvert kovácsoljanak belőlük a túlélésre, megremegnek a viharos éjben. A hívők imáikba kapaszkodnak, hogy hitük megmelengesse fagyos tagjaikat. A közömbös, sőt, nehezen megtűrt társ is menedéknek tűnik a szakadék szélén, mert nehéz elképzelni, hogy egyedül csak magunkba kapaszkodhatunk. 
   Nézem a blogom jobboldali oszlopát, ahol az általam látogatott blogok listája látható. Ők is fogynak, mint az élet. Vagy itt vannak még néhányan, de kedvük csökkenőben , alig-alig publikálnak (tisztelet a 2-3 kivételnek!). Énmagam is lelkesebb, dinamikusabb voltam 3-4 éve... Hullámvölgy. 

7 megjegyzés:

  1. Furcsa, de nekem például nem függ az időjárástól a kedvem, persze nem azt mondom, hogy szeretem az ólomszürke eget, a szitáló esőt, a napokig tartó szürkeséget, de azon kívül, hogy csúnyának találom olyankor a külvilágot, a hangulatomat nem befolyásolja. Viszont képes vagyok letargikus hangulatba kerülni verőfényes nyári napon is, ha valami okom van rá, akkor nekem süthet a nap ezerrel, elmegy a kedvem mindentől.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg egyre jobban függök a napsütés, a "világosság", fény mennyiségétől... Ha nincs elég, előjönnek azok a gondolatok, melyeket egyébként sikerül mélyen eltemetni. (merthogy vannak ám!) A "letargiát", mint mondod, elűzi a napsütés, mely megtölt optimista energiával...

      Törlés
  2. Többen vagyunk így, Rózsa. Mármint a völgyben. Eddig még mindig sikerült kikapaszkodni. Mivel vigasztaljalak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyenkor nemigen van vigasz, Klári... Még az sem, hogy mások is...
      Azért köszönöm, hogy benéztetetek rám. Ez egy kicsit felmelegít... (hideg is van kint, nemcsak átvitt értelemben...)

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. kedves FlóraRózsa, emlegettelek tegnap, vendégül láttunk egy francia kórust, együtt énekeltünk, csodás emberek:


    Ensemble vocal Arcadia

    http://s464256740.siteweb-initial.fr/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Kati! Megnéztem, elzászi kórus. Itt is nagyon népszerű az együtt éneklés. Csak a mi kis városunkban van 5-6 kórus.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...