Délelőtti fények a nappaliban, már amikor napsütésre ébredünk, mostanában elég ritkán. A nap olyan alacsonyan jár különben is, hogy alig tud felkapaszkodni a szemben levő házak tetejéig, így csak rövid és szűkmarkú villanások jutnak nekem is itt-ott a bútorokon. Még ez is felvidít, nem vagyok telhetetlen.
Most éppen csepereg az eső. Rám szakadt az őszi fáradtság, a fényhiány, a kialvatlanság. Halasztgatom a kimozdulást, nehezen visznek a lábaim, semmi kedvem az ünnepek előtti tolongáshoz, tiporgáshoz, parkolóhely vadászathoz. Lenne pedig egy-két halaszthatatlan hivatalos intézni valóm is.
Délben itt járt egy "brigád" (megbeszélt időpontra), beöltözve tetőtől talpig, hogy egy kellemetlen szagú szerrel kezelje a padlástér tetőszerkezetét, valamiféle gombásodás ellen... Másfél óráig tartott az akció, míg felvittek minden szerszámot a második emeletre, onnan egy 50x60 cm-es lyukon felmásztak a padlásra... Egyikükkel elbeszélgettem egy kicsit, említettem Isztambult, hogy mennyire szerettem ott lakni, s milyen barátságosak a törökök, otthon érzi magát az ember közöttük. Rögtön széles mosoly terült el az arcán, s bevallotta, hogy ő is török, egy Pamukkale melletti kis faluból költöztek ide még gyerekkorában. Elmenőben voltak, amikor összekapartam maradék török tudásom morzsáit (28 éve nem gyakorlom!) és törökül köszöntem el tőle...
Ez a történet jobb mint a napsugár! Esetleg vele együtt életteli. :)
VálaszTörlésEngem is felvidított egy kicsit, Klári! Szeretek beszélgetni (talán nincs is syükség rá, hogy mondjam...) Ma reggel visszajött a nap, talán kitart pár óráig...
Törlésráéreztél a törökségére?! :)
VálaszTörlés
TörlésAliz, kicsit ráéreztem valóban! Szakállas, barna és szívélyes fiatalember volt, de azzal a bizonyos nem tolakodó szívélyességgel, ami a törökök többségére jellemző, s amit (többek között) szerettem bennük.
Apró karácsonyi fények ragyogják be ezt a kis történetet. Még ha török vonatkozású is...Így kerek a világ :)
VálaszTörlésA nappalid reggeli fényei olyan meghitté teszik a fotót, odaröpíti az embert a képzelet.
Mennyire vágyunk a fényre, bizony itt is sötétebbek a napok a lakásban. (Szerencsére ma süt a nap, és végre nem esik semmi)
E.
Igen, 6 éven át Törökországban ünnepeltük a Karácsonyt. Igaz, a törökök többsége más vallású, de lehetett kapni rengeteg képeslapot "Iyi Noëller!" felírattal is (Noël franciául: karácsony és ki tudja miért, a törökök ezt szót választották saját nyelvükön is).
TörlésItt is visszatért a nap - ki tudja, hány órára?...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés