Keresés ebben a blogban

2019. január 27., vasárnap

Szakács-félóra...

   Van egy szűk félórám, míg megfő a "butternut" leves... Hiába kerestem az Interneten, a fordítása is csak butternut, valami tök-variáció, pont ilyen téli időszakra való.
   Rákaptam a levesfőzésre, evésre, pedig évtizedek óta csak Magyarországon fordult velem elő (elmaradhatatlan a vakáció alatt). Talán azért, mert Gilbert se szerette a francia módra készült leveseket, a magyart viszont nagyon, kivéve a nyári hideg gyümölcsleveseket: nem bírta édesen lenyelni.
   Mióta a gyerekek vettek nekem egy levesfőző Moulinex-robotot (ráadásul piros, ami kedvcsináló a konyhai robothoz, a szó másik értelmében is), hetente egyszer erre a nemes foglalatosságra adom a fejem. Tudvalevő, hogy a franciák este eszik a levest, nem délben, mint a magyarok. Bár az is lehet, hogy a szokások otthon is változnak... 
   Anyósom levesét nem szerettem, mert úgy tűnt, mintha az összes déli zöldségmaradékot egybe mixelte volna és az lett a leves. Tény, hogy itt a levesek többsége krémszerű, látásra kideríthetetlen, hogy mit kotyvasztott össze a mindennapok szakácsa. Jónéhány barátnőm valóságos bűvésze a műfajnak, titokzatos fűszerek adnak bódító ízeket a leveseiknek.
   Elhatároztam, hogy nem követem a szakácskönyveket és egyéni stílust próbálok magamnak kidolgozni. Ha pl. zöldségleves készül, a pillanatnyi ihlet hatása alatt válogatom össze a hozzávalókat a boltban: 2-3 sárgarépa, 1 cellerlevél, 1 póréhagyma, 1 karórépa (a szótárban ezt találtam a kissé karalábé ízű lilás színű zöldséggumóra), 1 krumpli... (mindenki ízlése szerint vegyíti az összeillő ízeket). Aztán vajon, hagymán, fokhagymán, kis köménnyel (ezt magyar hagyományból, itt ritkán használják), borssal, sóval és egyéb fűszerekkel puhítom az elaprózott zöldségeket fedő alatt pár percig, s csak aztán teszem a robotba (van, aki megelégszik a feldarabolással és egyenesen mindent a robotba tesz, felönti vízzel és kész: én így víz-ízűnek találom a végén). Felöntöm vízzel a maximum jelzésig, beállítom a programot és aztán csak félóra várakozás kell, amíg elkészül az egy hétre való levesem!
   Hogy visszatérjek egy pillanatra a kiindulópontra: nagyon finom lett a butternut-leves: kis szerecsendióval is fűszereztem, s amint a tányéromba került, tettem rá egy kanál tejfölt!

8 megjegyzés:

  1. A képen egy sütőtökféle van, amikor megjelent itt, eleinte kanadai töknek hívták. De a butternut-ra mindenhol azt találtam, hogy vajdió, ami egyszerűen csak fordítás.
    Szóval, sütőtök krémlevest főztél? Én nagyon szeretem, gyakran készítek is, főleg fokhagymával ízesítem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az is van benne! De a szerecsendió bolondítja meg egy kicsit, no és a tejföl.

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Annak legalábbis egyik fajtája. Nem kerek, inkább körteszerű és a színe is világosabb...

      Törlés
  3. Ha már sütés-főzés: tarte tatin-t tudsz készíteni? Nekem soha sem sikerül...

    (és nálam is mindig van egy adag otthoni - tehát nem római - köménymag :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen! A tarte Tatin az egyik specialitásom! Szinte el se lehet rontani... (nem provokációból mondom!) Ha akarod, egyszer leírom, hogy csinálom...

      Az én köménymagom itteni és tényleg észrevettem, hogy nem ugyanaz az íze...

      Törlés
    2. Uristen, mindenképp!!! De jo lenne, ha leírnád! Asszem a karamellt rontom el... es az edénnyel is bajban vagyok, olyan kell, ami a tűzhelyre (karamell) és a sütőbe (süti?) is jó? Cserébe tudok küldeni magyarországi köménymagot :)

      Törlés
    3. Megpróbálok mielőbb időt szakítani rá!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...