Régen elporladtak már... Életem első felének fontos elemei voltak, csak a szomszéd utcáig kellett elszaladni. Naponta többször is megjártuk az utat öcsémmel, s nagynéném is gyakran befutott ezzel-azzal, egy kis kóstolóval, kis tökmaggal vagy pattogatott kukoricával. Ez utóbbiak alapozták meg a hírnevét a faluban : a piacon, a sportpályán nem múlt el alkalom, hogy kis kocsijával ne lehetett volna megtalálni, szívélyes, nevetős, nagy hangú kínálgatásai hűséges vásárlóközönséget gyűjtöttek köréje.
Már a nyár végén beszerezte a "nyersanyagot" : pattogatni való kukoricát és sütőtök magot. Piaci és meccs-napokat megelőzően kora hajnalban kelt, éjjel kettőtől már pirított, pattogatott a nyári konyhában, nyugdíjkiegészítőnek. Büszkén újságolta, hogy lányának, uokájának, s később dédunokáinak is tudott belőle juttatni!
Mindenkit túlélt a családjában. A nyolcvanon jóval túl még ellátta a kertjét, felszedte maga a pár bokor krumplit is, permetezte a szőlőt. Minden évben kiásta, majd tavasszal újra a kertbe ültette híresen szép, kövér piros muskátlijait. Fáradhatatlan energia szorult belé, nehezen lehetett vele a lépést tartani.
Eltemette 9 évvel fiatalabb öccsét, férjét, vejét és egyetlen lányát. A képen 16 évesen menyasszony. Élete egyetlen nagy szerelme Jóska, tökéletes ellentéte. Amilyen pezsgően életvidám volt ő, a vőlegény annyira csöndes, szelíd és lassúan megfontolt. Amikor a szülők ellenzik a korai házasságot, csak ennyit mond : "Vagy Jóska, vagy a kötél!" Ennek már nem lehet ellenállni, összeházasodnak.
folyt. köv.
Milyen szép lány volt!
VálaszTörlésMég 80 évesen is alig volt ránc az arcán...
VálaszTörlés