Miből alakulhat ki egy "teljes" írói arckép? Elsősorban a művek számítanak, nyilván : az író és minden más alkotó, elsősorban általuk létezik. Hogy milyen volt magánélete, az csak anekdotikus adalék, legfeljebb rávilágítás az életmű egyes pontjaira. A mű élete önálló, egyedül kell megvalósulnia. Mint gyerekeink, akiket ugyan mi bocsátunk útjukra, és akármilyen jó vagy rossz poggyásszal is, de a maguk útját kell megjárniuk.
Az életrajzíró, a kritikus, az esszéista segíthet a megértésben, rávezethet oly titkos utakra is, amelyekről néha magának az alkotónak sincs tudatos sejtelme. A napokban láttam egy beszélgetést Brett Easton Ellis amerikai íróval. Az újságíró, Ellis műveinek jó ismerője, találó és elmés kérdéseket tett fel a mű rejtelmeivel kapcsolatban, melyeken maga az író is csak ámult-bámult." Mindez benne lenne a regényeimben? Tudja, az írás félig-meddig tudatos cselekvés. Szerencsére nem lehet mindent előre megtervezni. Néha elcsodálkozom, hogy a kritikusok mennyi mindent fedeznek fel bennük, amiről nekem fogalmam se volt..."
Mi mindenből áll össze a Móricz-képem? Művein kívül a Naplók, levelei, az Életem regénye, lányai róla szóló könyvei, a tanulmányok, a pletykák (némi fenntartással), Rippl-Rónay csodás pasztell portréi - még távolról sem értem a végére. Nem utolsó sorban saját megérzéseimből... Az írónak is joga van "csalni" : elhallgatni, megszépíteni, estleg a másik végletig eltúlozni a tényeket. Joga van, mert végsősoron a mű számít!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése