Keresés ebben a blogban

2015. január 31., szombat

Modern rabszolgák

   Tegnap délután elgondolkodtató és szerencsére ritka élményben volt részem.
   Éppen befejeztem az ebédet és elhelyezkedtem a kanapén egy kis pihenés reményében a TV előtt, ahol ilyenkor sziesztára csábító, nyugdíjasoknak való műsorokat sugároznak.
   5 perc se telik el, a képernyő hirtelen elhallgat és mély sötét nyeli el a beszélgetőket.
   Próbálkozom, szétnézek a házban: nincs mese, rövidzárlat.
   A reggeli hó elolvadt már, szibériai hideg sincsen, semmi ok az áramszünetre. Errefelé szinte sosem fordul elő. Hozzászoktunk a modern technikához, természetesnek vesszük a kényelmét, akár a csapból folyó vizet, a radiátorok állandó melegét. 
    A belélegzett levegőnek se vagyunk tudatában, csak akkor, ha hiányozni kezd.
   Kopognak a bejárati ajtó üvegén. Tényleg, a csöngő se működik. Szomszédasszonyom érdeklődik kissé rémülten: bejárta már a többi szomszédot, bekopogott a paplakba is. A helyzet mindenütt ugyanaz.
   Felveszem a telefont, hogy tudakozódjak. Furcsa berregés a kagylóban, majd egy feliratos üzenet azt tanácsolja, hogy helyezzem vissza a talpára, hogy feltöltődjön. Igenám, de mivel?...
     Futok a mobiltelefonhoz, szerencsére maradt rajta egykis töltés, hogy felhívjam az illetékeseket. De milyen számon? Minden lehetőség a számítógép rejtekében, éppúgy, mint az a délelőtt írt pár oldal, amit most akartam kinyomtatni 5 példányban: este 8-kor kell felolvasnom! S még csak le se körmölhetem: az eredeti a gépben van!
    Lázasan keresek egy régi telefonkönyvet, mely véletlenül megmenekült volna a modernizációs kampánytól. Megtudom, hogy kerületünkben átmeneti nehézségek vannak a vonalon, 5-6 óra felé kijavítják.
   A sütőben félig megsült az esti összejövetelre szánt sütemény. Elgondolkodom, hogy mennyire függővé váltunk a civilizáció vívmányaitól. Egy országot lehet megbénítani az áram szabotálásával. Nálam a víz elapad a csapból, hiszen a pumpa villannyal működik, tehát a WC sem használható! A radiátorok kezdenek kihűlni. A nap lemenőben, ideje karácsonyi gyertyamaradványok után néznem...
   S akkor varázsütésre meghallom a TV hangját. A terefere folydogál, mintha mi sem történt volna. Lekapcsolom és sietek behozni a lemaradást. Még szerencse, hogy teljesen nem hódoltam be minden "gadget" csábításának, mellyel eláraszt bennünket a modern bazár, és villanyáram nélkül is forgathatom a fogkefémet. Kézi erővel.

8 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy jól sült el. A címed nagyon ütős. magamnak azt fogalmaztam meg, hogy a komfort rabszolgái lettünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mick, nem írtam bele, de háromszor is kicsapódott a délután folyamán, s benne kétszer, miközben a gépen voltam. Pedig biztos nem tett jót neki... Hát igen, nehezen viseljük a megszokott komfort hiányát!

      Törlés
  2. Drámai helyzetek állnak elő villany nélkül. Félő, hogy alternatív megoldásokra is fel kell készülni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Klári, néha belegondolok, mennyi minden függ egy ország életének szervezésében, irányításában a villanyáramtól! Itt csak az én liliputi egzisztenciámat ecseteltem, s az is milyen arányokat öltött rövid idő alatt...

      Törlés
  3. El vagyunk kényeztetve, de úgy is fogalmazhatnám, hogy egyre nő az igényünk.
    Döntse el mindenki hogyan gondolja...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, valóban. Szeretem ezt a "kényeztetést" (az automata mosógépet, a porszívót, stb. pl. nem adnám semmiért, mert ismertem a világot nélkülük), viszont ellenállok, ha úgy érzem, csak a pénzemet segítenek elkölteni (p; a sonkaszelő gép, esetleg az elektromos citromfacsaró, kinek mi...)

      Törlés
  4. Na jó: Volt egy óriásplakát évekkel ezelőtt. Szövege: „Ha áram van, minden van.” Megihletett ez a sületlenség, s rávágtam: Nem így! Ha áram van, áramszünet pl. egyáltalán nincs.
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Találó, Mick! Bár az is egyre inkább igaz, hogy manapság tényleg szinte minden az áramtól függ! Ha nem szünetel...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...