Barkácsolás

   Kinek nem volt még része manapság IKEÁ-s kalandban? Hát, gondolom, annak, akinek túl sok, vagy túl kevés pénze van... Esetleg annak is, aki nem szereti a modern skandináv stílust. Netán világnézeti okokból utasítja el, mint Gilbert, aki kategórikusan elzárkózott, miután megtudta, hogy a II. világháború alatt a cég alapítója együttműködött a nácikkal...

   Hogy őszinte legyek, nem vagyok ennyire következetes. Sőt, mióta Gilbert meghalt, néhány IKEA bútordarab be is lappangott a házba... Nagyon praktikusak, ár és minőség viszonyában verhetetlenek. Két bajom van csak velük.

   Az egyik, hogy sok helyről visszaköszönnek rám... A másik, a fontosabb meg az, hogy apró darabokban érkeznek, egészen takarékos méretre csomagolva, melyből aztán elénk bomlik az ijesztő mennyiségű, százféle méretű, előre kifúrt darab fa és az akkurátusan külön kis zacskókba csomagolt, töménytelen és változatos formájú csavar és egyéb titokzatos herkentyű... Mindegyikből hajszálpontosan annyi, amennyi kell. Ezért fogja el az embert a szorongás, ha néha megmarad a végén egy-két csavar...

   Tegnap este öt óra felé nekiláttam az összeállításnak. Nyolckor kidőltem, de állt a szekrényke, igaz, még nem a négy lábán... Ma délután fél négytől fél hatig BEFEJEZTEM! Öt fiókja van, de csak az első összeállítása ment lassabban, a többi már rutinosan, igaz, azért még nem csukott szemmel! Áldom a kis tölthető fúrógépemet, ami kívánatra csavarozik is, oda-vissza. Igy lettem kész hamarabb, mint amennyi időtől tartottam. 

   Most már csak le kell festeni. Kicsit mégis büszke vagyok magamra...