Sok latinos van, azt hiszem, látogatóim között. De aki nem volt, az is hallotta már, úgy lehet, ezt a két szót, mely földi létünk téridőbeli keretét meghatározza. "Itt és most".
A jelent tanácsolja a sztoikus Seneca is, amikor azt mondja: "Aki a túlságosan a múltban él vagy csak a jövő reményében, elszalasztja a jelent." Az epikuroszi "carpe diem" is erre buzdít bennünket, nem beszélve a bölcs montaigne-i életfelfogásról, mely a jelen legteljesebb megélését javallja, saját tapasztalatból. Illetve talán azt szeretem legjobban a montaigne-i "Esszék"-ben, hogy nem akar ő senkit megváltani, tanácsokkal megtömni, mint a hízlalandó kacsát, libát, ahogy azt sok mai sikeres guru megteszi. Ő csak ennyit mond: én ezt így csinálom, nekem ez a jó. Aztán kövesse, aki akarja! Ez a mondata összefoglalja a fentemlített filozófiát: "quand je danse, je danse, quand je dors, je dors". Vagyis: "amikor táncolok, táncolok, amikor alszom, alszom". Nincs ennél egyszerűbb, egészségesebb ars poetica.
Igenám, de mi is az a "jelen"? A múlt és jövő közé beszorult pillanat, mely azonnal múlttá válik, a következő pedig még csak a bizonytalan jövő része. Alighogy kimondjuk, megéljük, már el is illant. Hiába próbáljuk visszatartani papírra vetve, kőbe vésve, fényképre rögzítve árnyát, esetlek számítógépünk titokzatos zsigereibe rejtve illúzióját… S mégis, ez az egyetlen valóság, amivel rendelkezünk.
Bölcs tanács, amit megtartani igen nehéz. :D
VálaszTörlésFőleg, ha megpróbálunk elgondolkodni ezen a voltaképpen filozófiai koncepción. Akkor kiderül, mennyire szubjektív megélése a fogalomnak, mindenki máshogy érzi…
TörlésRengeteg oldalt inspirált íróknak, tudósoknak, gondolkodóknak - mindenféle alkotónak egyaránt!
örök téma:)
VálaszTörléseszembe juttattad egyik kedvenc filmemet a Holt költők társaságát
Igen, érdemes lenne újra meghallgatni azt az izgalmas irodalom-órát! Engem mindenesetre az idő fogalma rettentően izgat (már hogyne izgatna, mikor ez maga az élet - no és a vége…), épp most írtam róla egy 10-15 perces elmélkedést szerda estére!
Törlés"Ó, kapitány, kapitányom!' ...
TörlésEz is egy olyan film, mint a A szív hídjai. Bármikor meg tudom nézni. Akárhányszor.:)
És mindig ugyanott fakadok sírva...
TörlésMég mindig tanulom a pillanat megélését. Egyáltalán tudnom kellene, hogy mit értünk alatta, de úgy igazán pontosan megfogalmazva. Mert értem én,de aztán mégsem. Valami olyasmi, hogy egyszerre csak egyet, de azt mélyen, és nincs helye sem a múltnak sem a jelennek, és semmiféle kombinálásnak, csak hagyni hogy hassanak az éppen történtek. Vagy valami ilyesmi...
VálaszTörlésÉn is így érzem valahogy, Éva. Merthogy azt mondják az "okos emberek", hogy a múlt és a jövő csak "pszichikai időkép", vagyis csak fejünkben létezik… S ez tény. Minden megfoghatatlanná válik azonnal… Hát akkor mi is a jelen, melyet teljességgel javasolnak megélni? Azt hiszem, a pillanat. Csak egy pillanat, nomeg a következők, egymás után sorban...
TörlésMinden évben, utólag, próbálok kiragadni magamnak egyetlen mozzanatot (van néha több is, szerencsére) az életemből. Amit akkor, ott, azonnal, abban a szempillantásban tudtam boldogságként, békeként, nyugalomként, vagy nem is tudom, hogy fejezzem ezt ki, teljességként és teljesen átélni/megélni. Nem később, visszanézve, hanem akkor azonnal. Mert ez csodálatos érzés. Felemelő és egyszeri, egyedi. Mint a nagy dolgok az életben. Mint a szerelem bizsergése, az anyává válás csodája, mint -gondolom én- az alkotás öröme. (Csak sejtem, de ha egy remekül sikerült ebéd is okozhat örömöt, a művészi alkotás méginkább, nem?:)
TörlésPedig az én pillanataim mindig olyan kis semmiségek. Egy napsütötte terasz, csönddel és harmóniával körbefonva, egy önfeledt, viháncoló testvérpár, boldog rohanás egy várvavárt örömhírre, az első pillantás egy gyönyörű csecsemőre.
Ezek a szavakkal jól és pontosan nem leírható kis dolgok.
Érzések. A jelenben. Nekem talán ezt jelenti a "carpe diem"- hogy képes lehessek felismerni és megérzeni a pillanat varázsát.
Valamennyit meg tudnám osztani veled! Mint sokan, rájöttem én is, hogy a sok-sok "kis" öröm többet ér, mint egy falrengető nagy boldogság!
Törlés"...képes lehessek felismerni és megérzeni a pillanat varázsát." Pontosan.
Csakhogy a következő pillanatban már emlék. Talán a nyoma megmarad jelennek...
jelenlét!
VálaszTörlésAktív vagy passzív? Vagy ahogy jön?
TörlésIgen, érdekes lenne, ha elmondanád, hogy szerinted miben áll!
Törlésha már jelenlét - akkor csakis aktiv lehetsz, ez a lényege, hogy ott vagy nem csak úgy átabotában, hanem jelen a jelenben... tudatosan s teljesen s mindig. Most nem tudom részletesebben mert nincs időm (erre) :), másban máshol kell jelen lennem..:), de ebben a szóban szerintem benne van (sok)minden, magyarázat nélkül is, ez a legfontosabb amit szem előtt szeretnék tartani, mindig.
TörlésHa jól értettem, kb. egy hullámhosszon vagy Rhumel és Éva megfogalmazásával.
TörlésEz is egy alternatíva (vételkényszer nélkül): Csak a jelen a mienk.Csak most tehetünk ezt, meg azt. Csak most dönthetünk stb.
VálaszTörlésMózes a csipkebokorból hangot hall: Ki vagy te? Én vagyok, aki VAN. (Nem volt, nem lesz: VAN). Aki Van, az az örök jelenlét. Mi meg az Ő ikonjai vagyunk. Persze, hogy „jól áll nekünk is a jelen”. Szép karácsonyt mindenkinek!
Isten fogalma mindent magába foglal!
TörlésSzent Ágoston ezt mondja az időről (szerény fordításomban franciából): "Ami pedig a jelent illeti, ha mindig a jelen maradna, anélkül hogy átfordulna a múltba, nem az idő lenne, hanem az örökkévalóság."
Szép karácsonyt neked is, szeretteid körében.
tegnap olvastam újra egy régi versem, "Emlékroham")ezek az utolsó sorai:
VálaszTörlés"Hol van már a nem-rég?
a jelen is csak emlék"
viszont érdekes módon ez most megfordult az olvasásakor, mert a múlt vált jelenné...
hát akkor hogy is van ez? :)
Úgy van mint a két arccal és a serleggel. Vagy két szembenéző arcot látsz, vagy a serleget.
TörlésNem egészen értem: "a múlt vált jelenné"? Igaz, az idő lehet ciklikus...
Törléshát ha újra éled a múltad (újraolvasod, emlékezed) akkor újra átéled, mintha most történne, a jelen(ed)ben....
TörlésIgen, de ez a "jelen" csupán az emlékezet illúziója...
Törlésfura módon nem mindig csak az - még fiziológialilag se! még a szervezetben is ugyanazok a folyamatok tudnak lezajlani át- azaz újraélésekor! (tudományosan is kimutatták:) - bár nekem nincs szükségem ilyetén igazolásra:).. de nem akarom tovább borzolni a kedélyed illetve kételyeidet:)
TörlésÉn pedig a világért sem szeretném megingatni a te meggyőződésedet, kedves Aliz! Tény, hogy engem a tudományos bizonyítékok általában megnyugtatnak, még akkor is, ha tudom, hogy "pillanatnyi" tudásszintet tükröznek...
Törlésegyébként az ünnepeknek is ez a lényege , hogy újra éljük, mintha most történne... amire emlékszünk...
VálaszTörlésmost szabadultunk Egyiptomból, most fog születni a kis Jézus...:) (pedig hát...)
amúgy meg az "öröklét" itt van... körülöttünk mindig...:)
Igen, az embereknek szükségük van ünnepekre, ritusokra, hogy ezáltal spirituális kapcsolatokat hozzanak létre, melyek által remélik létük véges voltától a megszabadulást. Legalábbis remélik...
Törlésén nem erről irtam. De nem baj...)
TörlésAz én mondatom sem volt teljesen egyértelmű…
TörlésMindenesetre a téma nagyon bonyolult, nehéz egy mondatba sűríteni!
Milyen tartalmas és sokfelé ágazó felvetés ez az "itt és most". Akár a személyiség felől, akár a különféle filozófiai irányzatok magyarázataiból nézzük, picit máshová jutunk, aszerint, éppen ki beszél. Számomra a lelki élet és a benne résztvevő folyamatok közül legfontosabb az emlékezés, mert minden pillanatomba bevillan a megélt múlt oda vonatkozó részlete.
VálaszTörlésLehet, hogy erre senki sem kíváncsi, de a blog műfaja bátorít a megszólalásra. (Azt hiszem, rhumel nézeteihez állok legközelebb.)
Kedves Klári, milyen jó, hogy téged is megszólalásra bírt a blog műfaja! Természetesen, kíváncsi vagyok(unk) a véleményedre, mert a sokfelé ágazó hozzászólások gazdagítanak!
TörlésAz emlékezés egyre jobban előtérbe kerül, minél jobban szűkül aktív életterünk, s a "most" tartalma megtelik a múlt "felvillanó oda vonatkozó részleteivel", ahogy megfogalmazod. Az én jelenem is gyakran torkollik az emlékezet kaleidoszkópjába, az ízek, illatok, egy-egy szó, hangulat visszatérésébe...
Persze, csak ne látszódjon másnak, mint ami.
TörlésKülönösen a Karácsony hozza vissza, amiről írsz. :)
Ha tudatában vagyunk, akkor talán megmarad, ami...
TörlésHic et nunc..
VálaszTörlésA jelen csak egy határérték-amelyből az elme teremt 2 másodpercnyi ertelmezhető időfoltot..Amely félig mult,félig jövő..
Hát kb ez az. Elme nélkül talán nincs is semmi ilyesmi...
TörlésKöszönet a belépésért, Mária.