Keresés ebben a blogban

2015. szeptember 17., csütörtök

Tóth Árpád: Szigeti emlék


Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága, félszeg, régi eset  -
Tanár úr voltam, lelkes és sovány,
S egy kisdiákom meglesett.

A diák most egy színház rendezője,
A haja ritkul. És tűnődve látom
Rosszkedvén s vénlegény-tempóin,
Mily messze lehet az én ifjuságom!

De a szigeten ma sem mások a fák,
S az édes légben valahogy ott maradt
Sűrű arany napfénybe konzerválva
A régi, boldog pillanat.

S hiába volt sok rossz vihar,
Kopár ősz s hulló szerelem  -
Elcsöndesülve a lombok alatt,
Ha utam néha arra terelem,

Megbúvok a kedves padon,
S mohó ajkamra messzi íz tolul,
Mintha kedvenc befőttjét csemegézné,
Újra gyerekké válva, egy ál-mogorva úr...

5 megjegyzés:

  1. Nem ismertem ezt a verset, de nagyon tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Véletlenül találtam rá a Tóth Á. kötetemben böngészve...
      A véletlen sokszor a legjobb kalauz!

      Törlés
  2. Ilyen szépen tudnak beszélni az ál-mogorvák, ha jól verselnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mert belü sokszorl puha-puha gyengédek...

      Törlés
    2. Bocs, félrecsúszott a nyílvessző, amikor beszúrtam a szót...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...