Keresés ebben a blogban

2015. december 6., vasárnap

Rágógumiba léptem...

Lucie másfél évesen unokaöcsémmel
   Nyári vakációk emlékei! Ide menekül néha az ember a lelombozó novemberi, decemberi estéken... Sokszor már öt óra felé le kell húzni a redőnyöket és ránk köszönt az este magányos puha csendje... Sem a tévét, sem a rádiót nem akarom még bekapcsolni, inkább ráveszem magam az írásra. Azazhogy inkább rákényszerítem... Mivelhogy nincs bennem sok motiváció. Semmihez sem.
A Kárász-utcai kútnál Szegeden
   



Nem akarom ezt a nyúlós, kellemetlen érzést az idetévedő olvasókra erőltetni, ezért nem is megyek bele részletes taglalásába, bár azt hiszem, van akinek ismerős. Lassan tíz éve lesz, hogy járom az egyedüllét magasiskoláját. Most értem arra a pontra,  amikor úgy érzem, bejártam a kört. Amikor sem a körön belül, sem kívüle nem érzem jól magam. Ha társaságban vagyok, várom a pillanatot, hogy újra megtalálhassam a magány puha fészkét, mely pedig egy idő után ólomsúlyúvá lesz. Ugyanakkor el sem tudom képzelni, hogy megszakítsam. Életszükségletté vált.  

   Ahogy magam ismerem, meg fogom találni a megoldást. Az elmúlt két-három év megpróbáltatásaiból, veszteségeiből még nem lábaltam ki. Kegyetlenül eszükbe juttatják néha magukat.  
   Fiam némi aggodalommal felhív időnként, de főleg őket nem szeretném az efféle átmeneti búsongásokkal nyugtalanítani, hiszen Anya hatásos ellen-leckével szolgált számomra eleget. Ugyanakkor színlelni sem tudok hitelesen. Legjobb lenne valami gyors és hatásos ellenszert találni. Tennivaló volna bőven: a motiváció hibádzik... 


19 megjegyzés:

  1. A szegedi fotó csuda aranyos!
    *
    Azt olvastam, hogy borongós időben, sötétben még nehezebb a lelkünknek. Tükör elé szines világítást, fényforrásokat javasolnak. A fürdőszobába is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 2010-ben készült... az első meg 2007-ben...
      Igen, Klári, még ma bekapcsolom azt a bizonyos lámpát.

      Törlés
  2. Vagy sokat írok most, vagy semmit, A téma ismerős, most csak ennyit...
    Bocs', hogy többet nem írok.
    Gondolok Rád!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, neked ismerős ez a csúszós, lejtős talaj. Nem akarom hagyni eluralkodni magamon, érzem a veszélyét. Egyszer már nem álltam tőle messze (1983-84 táján, Libourne-ban, "légüres térben", mielőtt Isztambulba mentünk...)

      Törlés
  3. Elfogadni nehéz, hogy természetesen van rosszabb nap is, olyan, amikor nem jön kívülről a motiváció, az öröm, hanem tudatosan odafigyelve nekünk magunknak kell megtalálni magunkból,
    tetszik az ötlet, hogy a nyári örömökben fürdeted meg ilyenkor az arcod :)

    és tetszik a címed is, nagyon kifejező

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, a majd 10 év alatt éppen ezt tanultam meg, hogy magamban keressem a motiváció forrását. De az az érzésem néha, hogy apadóban van ez a bizonyos belső forrás... Kimerítettem?

      Törlés
  4. Csak rövidtávú javaslattal élnék. Egy finom tea, gyömbér illatú keksz, néhány mécses és Chopin. Ez egy rövid esti recept rossz nyúlós hangulat ellen. Remélem segít, bár tudom, hogy ismered magadtól is. Azonban néha egy kis emlékeztető már önmagában is melegséget hoz a szürke napokba. Gondolatban melléd ülök és csacsogunk egy kicsit a festészetről, zenéről és a fényről. Na lenne hozzá kedved? Csak becsukod a szemed és már ott is vagyok melletted. :o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gy., valóban szeretném, ha néha csak úgy ideröppennél (tudom, vannak szárnyaid!...) és szívesen elbeszélgetnék veled a fenti témákról - is...

      Törlés
  5. Ennek semmi ajadálya. Csukd be a szemed és már ott is vagyok. Repülök. :o)))

    VálaszTörlés
  6. Ó, most látom, milyen aranyos kutyás fotót takart el az én monitoromon valami széles fekete belógó ablak.
    A szomorúság ellen a bosszankodás is nagyon jót tesz, ha más nem adódik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kutyás fotó még 2007-ben készült és Lucie állatok iránti nagy vonzalma talán itt kezdődött...

      Klári, furcsa módon ritkán bosszankodom. Talán itt van az eb elhantolva...

      Törlés
  7. Feladat kell, cél, legalábbis ezt mondják a pszichomókusok és alighanem igazuk van. De én is egyre nehezebben találok feladatokat, illetve, ami feladat szembejön, attól nekem nem jobb semmi. Szóval, értem, amiről beszélsz és én se találok rá megoldást. De keresni kell.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Ági, "azelőtt" a tervektől, találkozásoktól elkezdett az életkedv pezsegni az emberben. Mostanában valahogy többnyire csak a fáradtság érzése marad fenn a rostán... Lehet, hogy csak öregszem?... Nem szeretném, ha ez lenne a föltétlen velejárója...

      Törlés
  8. Az nehéz ebben a helyzetben, hogy - legalább én - nem tudok annyi örömet szerezni a gyerekeknek, családtagoknak, mint régebben. Látom itt nálatok, a változás nemcsak az én problémám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, többé-kevésbé egyidősek vagyunk... Lehet, hogy ez a kulcsa...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...