Keresés ebben a blogban

2016. június 28., kedd

Pillanatok lecsapódása

Ciprus, 1990
   Pergetem magam előtt a fényképeket... Az életem pereg előttem? Talán inkább annak néhány elkapott, "látható" pillanata, melyek további lerakódott emlékeket hoznak felszínre, legalábbis azoknak "újraköltött" lenyomatát... Másolatát?...
   A neuropszichológia kutatásainak mai állapota szerint  -  azt hiszem, leírtam már valamikor  -  az emlékek nem tárolódnak valahol ugyanazon állapotban, s nem tudjuk csak  úgy kihúzni azt a bizonyos fiókot, hogy elővegyük őket, hanem visszagondolva, - visszaérezve - mindannyiszor újrateremtjük valamennyit... 
   Mindehhez emócióink szolgáltatják az üzemanyagot. Segítségükkel rögzülnek a pozitív vagy negatív benyomások, események, s egy-egy frissebb emóció (dallam, íz, illat, hangulat stb.) felidézheti a réges-régi önmagunkat is, a szenvedés vagy az üdvösség pillanatait.
   Ki mennyire képes vajon a "résilience" nevű állapotot elérni, vagyis nemcsak túlélni valamilyen mély traumát, hanem a "resilience" segitségével "ki is javítani" önmagát (itt)... Gondolom, ez is, mint sok más, az "adott-kapott" (inné-acquis) tulajdonságainktól függ, akkor is, ha van mellettünk egy szeretet-referens, kinek szerepe alapvető.
    Nem tagadom "botcsinálta pszichológus" státuszomat, csak a nagy érdeklődés van meg bennem e rendkívül érdekes tudományág iránt. Némi intuíció segítségével nemcsak jobban megismerhetünk másokat, hanem elsősorban a saját dzsungelünkben próbálunk eligazodni,  kibogozni sokszor homályos reakcióinkat. A megértés egy lépés az elfogadás felé, ami néha életbevágó, főleg olyan esetekben, amikor változtatni a helyzeten úgysem lehet. Hogy könnyebb legyen végigjárni ezt az egyszeri és csodálatos kalandot, amit életnek is nevezünk.
    
   

23 megjegyzés:

  1. Rózsa, jó lenne kijavítani tudni akkor is, ha nincs "referens".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, javítani való lenne mindig, az igaz! És szerencsére "referens" is akad...

      Törlés
  2. óh, ez a fotó, annyira csodálatos, hihetetlen színek és arányok, nem is csodálom, ha előhoz újraátélhető érzéseket

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Méghozzá nagyon pontosan, Kati. Jót is, rosszat is, hűségesen... Pedig a rosszat inkább lesöpörné az ember a süllyesztőbe...

      Törlés
    2. azzal teljes egész, attól nagyobb élmény a jó...de ezt úgyis tudod ♥

      Törlés
    3. Ahogy mondani szokták: "ha nem haltunk bele, felnövünk tőle"...

      Törlés
  3. Én a "résilience" fogalmát Boris Cyrulnik-tól ismerem, te is erre gondolsz? (a hivatkozott oldal nem jön be) Amely révén BÁRMILYEN rossz tapasztalat, emlék vagy élmény után is talpra tud állni az ember, ahogy te is írod. Ki jobban, ki rosszabbul, persze. Ez az?

    A fotó tényleg szuper! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kijavítottam a linket!
      Igen, Cyrulnik-tól sokszor idéztem a blogomon, több könyvét olvastam.
      "Ki jobban, ki rosszabbul" - itt kell a szeretet-referens!

      A kép nekem is tetszik, köszönöm!

      Törlés
  4. http://floramagyarblogja.blogspot.hu/2014/04/gyerekkor-resilience.html

    erre gondoltál?, MERT AMAZ TÉNYLEG NEM N YÍLLIK LE

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, köszönöm, Kati! Pont most bütyköltem meg, remélem, bírja...

      Törlés
  5. Névtelen29/6/16 12:09

    Nagyon szép kép, irigylésre méltó pillanat.

    VálaszTörlés
  6. Válaszok
    1. számit?!...annál inkább...

      Törlés
    2. A legenda szerint a "szerelem szigete", Aphrodite itt született a tenger habjaiból... Egész évben süt a nap!

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  7. Szép ez a kép, öröklétbe merevített pillanat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó lenne, ha legalább a fénykép túlélné az idő múlását... De az is olyan törékeny, múlandó!

      Törlés
    2. Most, hogy idetetted, már megmaradhat. Amíg világ a világ és amíg a net működik. Megnyugtató (és kicsit félelmetes is).

      Törlés
    3. Valóban, a sok-sok milliárdnyi egyéb adat között, melyek a Neten keringenek... "Amíg világ a világ", csak én nem leszek benne már réges régen...

      Törlés
  8. Válaszok
    1. Éva, már nem is emlékszem, ki fényképezett le bennünket ezen az egyhetes ciprusi úton, ahova Isztambulból mentünk a téli szünetben, 26 éve...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...