Keresés ebben a blogban

2012. május 22., kedd

Kis tavaszi kiruccanás...


Ez a kép pár éve készült Lucie-vel a mindszenti udvaron... Azelőtt kb. 2 hónappal kezdett el járni, nagyon ügyesen vette az udvar egyenetlen tégláit és a franciáknál nem létező küszöbökön is csak első alkalommal esett hasra. Akkoriban ilyen szép idő várt bennünket ott délkeleten...
Az idén talán túlságosan is vágytam a napsütésre az itteni másfél hónapos "böjt" után. Az úton egész éjjel végigkísért bennünket az eső, péntek lévén kamionok ezreivel megspékelve, Nagypiritig. Ott is csak 2-3 órát pihentünk, hogy még elbeszélgethessek egy kicsit Iduska nénémmel, aki ugyanolyan sztoikus bölcsességgel viseli betegségét, mint magát az életet is mindvégig. Talán ezért is állt hozzám olyan közel, s ezért köszönhettem neki az évi 1-2 hónap békés vakációját annyi éven át. Mindig előttem lesz szelíd mosolya...
Az eső és a hűvös idő az utolsó előtti napig beszorított bennünket a házba Mindszenten. Innen vittük-e magunkkal: annyira ragaszkodott hozzánk, nem tudott tőlünk megválni,   máig is itt van, immár Valenciennes-ben, s a fűtést is bekapcsoltatta velem!
Újra egyedül! Ez a legnagyobb változás. Hatan voltunk állandóan, de ezt a két kislány elevensége néha megsokszorozta, s unokahúgom, unokaöcsém és családjuk látogatása egyszer-kétszer 14 főre emelte. Anyának is kijutott a zajból, a mozgalmasságból. Azt hiszem, néha nem is érezte magát a saját házában, ő, aki mindig is mániákusan ügyelt a rendre. Ezt főleg Lucie állandón működő kíváncsisága, találékony fantáziája hozta veszélybe. A szülőkben egyszer még valódi katasztrófa érzését is felkeltette, amikor rávette húgát is, hogy játsszanak fodrászt... Mindkettőt  -  papírvágásra rendelt  -  ollóval a kezében lepte meg az apjuk, a nagy csend által felébresztett veszélyérzet ösztönétől hajtva, de már csak a maroknyi hajcsomókat és a fejük tetején a bőrig lekopasztott "tonzúrát" tudta konstatálni...   

24 megjegyzés:

  1. Jesszus! Ez a frizura kitart egy darabig. Emlékezetes a magyarországi túra, nemcsak a nyarat hazudtoló idő miatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem én is, hogy kell hozzá egy évnél is több!...
      Az idő érkezésünk előttig nyárias volt s utána is az lett. Véletlen lett volna mindez, nehezen hiszem. A sors keze, hogy szórakozzon a nagy várakozás feletti csalódásomon... (már amennyire egy kéz szórakozni képes...)

      Törlés
  2. Hm. Vagy a sors lába. Elkísért benneteket oda-vissza. :((((

    VálaszTörlés
  3. Névtelen22/5/12 15:54

    Sajnáltalak, nagyon. Miközben fagyoskodtunk, beszorulva a házba, pont mint ahogy Te is írod. Bezzeg az elmúlt hétvégére megint jóidőnk lett...
    (A mai felhőszakadásig)
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én magam is nagyon vágytam a napfényre, s eddig még mindig volt belőle bőven, amikor ott voltunk... Igaz, inkább nyár volt mindig, többnyire augusztus!

      Törlés
  4. Pedig hogy drukkoltam, hogy jó időtök legyen... Nem rajtam, nem rajtunk múlt.
    A kicsikre pedig nagyon kell vigyázni. Azért elképzelem azt a percet, mikor észrevettétek a fodrászatot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért lehet, hogy a két utolsó felhőtlen nap mégis neked (nektek!) köszönhető!
      A lányokon többnyire rajta volt valaki szeme, de elég Lucie-nek pár perc is... Az eredmény valóságos szülői pszychodráma lett!

      Törlés
  5. Lucie nagyon kis aranyos, ahogy a tyúkokat lesegeti!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádja az állatokat és egyelőre (6 éves most) állatorvos akar lenni.

      Törlés
  6. Együtt érzek Veletek. É. lányom a Jura hg. lankáján alig várja, hogy megmelegedjen a Balcsi partján.
    A komment csak akkor megy át, ha bizonyítom, hogy nem vagyok robot. elég nehezen kisilabizálható értelmetlenségeket kell kényszeresen másolnom. Mennyivel egyszerűbb volna a sorba beleírni: Isten bizony, nem vagyok robot!
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Jura lankáján talán még rosszabb az idő... De legalább jó levegőt szívnak (nem úgy, mint itt én, Valenciennes kellős közepén...)
      Nem is tudtam, hogy ilyesmit kér tőletek az amúgy inkább szelíd és nyílt blogom... Pedig én tudtam, hogy nem robotokkal van dolgom, hanem hús-vér és ráadásul szívemnek kedves emberekkel, ismeretlenül is!

      Törlés
    2. Bizony, bizony, ilyesmiket kér a robotellenőröd :)
      Olykor komolyan megizzaszt.
      Nem tudod lecserélni kevésbé szigorúra? Olyanra, aki pl. azt kérdezi, milyen nap van ma, vagy hogy mennyi kettő meg kettő?

      Törlés
    3. Valamit próbáltam "barkácsolni (bütykölni) rajta, de nem vagyok egyáltalán biztos, hogy van-e hatása...

      Törlés
    4. Mindjárt kiderül :)

      Törlés
    5. Úgy néz ki, most meg teljesen eltüntetted :)

      Törlés
    6. Igy egyszerűbb lett-e a kommentelés, Gabi?!?...

      Törlés
    7. Igen, de így teljesen védtelen vagy

      Törlés
  7. Az udvar is tetszik. Éppen olyan, mint a miénk, a szegedi. Téglával kirakva. A petúniát nem kell elvetni, csak ősszel kicsapkodni a tövekből a zörgősre érett magokat, ciroksöprűvel a résekbe söprögetni. Tyúk anyósoméknál volt, meg kis kukoricagóré is, ők katárkának hívták. És mindig meleg volt, nem úgy, mint most.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A petúniával pontosan ez a helyzet. Az udvart még apa rakta ki téglával: ő amolyan ügyes kezű ezermester volt, mindent meg tudott csinálni, amit egyszer megfigyelt! Kosarat, söprűt kötött, halászhálót is tudott (én megtanultam), kemencét rakott, széket, szánkót ácsolt, stb, stb. Ha valamit javítani kellett: "Szólj apádnak!"...

      Törlés
  8. Bátyám apósa tudott „neccelni”: két végén villás tű kellett hozzá emlékezetem szerint. Feltehetőleg azonos technikával készült a halászháló is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, neccelés volt a neve, és a halászhálón kívül még bonyolultabb terítőket is megtanultam 8-10 éves koromban...

      Törlés
  9. Ó, hát pont ilyen udvart szeretnék! ::))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anya meg azon kesereg, hogy nem tudja már úgy rendben tartani, ahogy szeretné... Tyúk sincs tavaly óta...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...