Már majdnem egy hete tart ez a kellemes, napos idő. Nehogy elkiabáljam! Most jöttem be a teraszról: kihasználtam a délutáni napsütést, száradnak a lepedők, törülközők, abrosz a dróton. Megtöltöttem 5-6 virágtartót árvácskával, primulával és egyéb korai virággal. Nemsokára a fűnyírásra is gondolni kell, ha lesz még néhány ilyen szép napunk. Mert ugye, itt napokban kell számolni...
A hétvége váratlan látogatokat hozott. Még 1976-ban ismerkedtünk meg Berlinben a fiatal házaspárral, akik aztán később eljöttek hozzánk Mindszentre és Isztambulba is. Utoljára 1990-ben találkoztunk, Normandiában laknak. Most éppen a Kanári-szigetekre utazóban, a brüsszeli reptér felé menet megálltak nálam egy éjszakára.
Gyorsan áthúztam az ágyat a vendégszobában, pakolás, takarítás minden szinten, bevásárlás és vacsorafőzés következett. Mondhatom, apró darabokban voltam a végén, de azok az apró darabok boldogságtól sugároztak!
Mit mondjak, 27 év hosszú idő, Alain haja hófehér, pedig kb. 7 évvel fiatalabb, mint én. Arlette viszont alig változott, ő 63 éves lesz, kétszeres nagyszülők. A beszélgetés fonalát, mintha misem történt volna, ott vettük fel, ahol 27 éve abbamaradt...
ezt még olvasni is jó volt... találkozhatnátok gyakrabban(! ?) ...de ismerem ezt az érzést... amikor ott lehet folytatni, ahol abbahagytuk, ott nem számít az idő - és tán a tér se
VálaszTörlésAliz, elhatároztuk, hogy gyakrabban összejövünk... gyakrabban, mint 27 év, talán megvalosítható, annál is inkább, mert nagy a valószínűsége, hogy nincs már előttünk annyi...
TörlésS ráadásul vándoréveinkból annyi ilyen barátom van!...
A kedves vendég maradhat tovább is...Majd kipihened magad. A cserjék szépen megnőttek a terasz mellett.
VálaszTörlésIgaz, Klári! Alig bírtak autóba ülni...
TörlésMihelyt kisüt a nap, megsokszorozódik az energiám. Mint a cserjéknek...
Sok energiát adóak az ilyen beszélgetések, találkozások. Ráadásul ilyenkor hosszú időre feltöltődik az embert egy- egy mosollyal, szép emlékkel. Gyakrabban kéne ezeket a találkozásokat megélni! Időnk se lenne az öregséggel foglalkozni és kedvünk se. Az elmúlás pedig ebben a hangulatban egyre távolabbra kerül tőlünk. Az élet nem engedi át a játszóterét a halálnak.
VálaszTörlésIgen, Györgyi, táplálni kell a kapcsolatokat, hogy élők maradjanak!
TörlésAz elmúlást ugyan nem kerülhetjük el, de legalább néhányan észreveszik hiányunkat...