Augusztus eleje van. Az időjárásjelentés újabb kánikulával riogat bennünket. Dél-Franciaországba már el is érkezett : 39-40°-ot ígérnek a hét végére. Mi megelégszünk egyelőre 5°-kal kevesebbel, de a jövő héten már ide is elérkezik! Félelmetes perspektíva ez az állandóan emelkedő hőmérséklet és a vele járó katasztrófák! Ugyanakkor földünk legtöbb országának vezetői - többek között leggazdagabbé, s ebből következően legnagyobb hatalmúé - nem is hisznek benne! Hogy is hinnének, hiszen csak az ÜZLET lehetőségei lebegnek a szemük előtt, mely teljesen elvakítja őket!...
Amikor a politikából eltűnik az erkölcs (mely nem feltétlenül alapul isteni sugallaton, nem hívők is lehetnek erkölcsösek és fordítva), marad az individualizmus, a haszonszerzés mezítelen célja és a másik gátlástalan elgázolása. Nap mint nap számos példa bizonyítja. Ha ő megteheti, én miért ne?... Pláne, ha a példa felülről jön, közvetlenül a "tűz mellől"...
Bocsánat e kis kitérőért, de néha - ha nem is borul ki, - de kicsordul a bili. Persze, hozzájárul az is, hogy minden összejön : ha mikroszkopikus életünkben amúgy minden menne, mint a karikacsapás, nem kapna ekkora jelentőséget a külvilág!
Ma reggel igyekeztem korábban kikászálódni az ágyamból : a tegnap délután vásárolt dolgaim kihozatalát vártam (mint már többször is elsiránkoztam, hogy hónapok óta nem lehet autóval bejárni az utcánkba, én pedig nem tudok egy heti bevásárlást messzire parkolva hazáig cipelni), próbálkozom a hazaszállíttatással, ami eddig nagynehezen be is vált. Jobb lábam még mindig nagyon érzékeny, főleg a tegnapi jövés-menés-tiporgás után újra feldagadt a bokám, pedig az e heti szorgalmas pihentetgetés hatására egészen rendbejött! Érdekes módon valahányszor az utolsó fázisra kerül sor és a bejárati fogadópulthoz érek - miután fizettem a pénztárnál - hogy leadjam a megrakott kocsit, a címemet és telefonszámomat, a pultnál a soros kisasszony soha nem tudja, mi kell a kiszállításhoz! Már negyedik alkalommal magyarázom el, mi a teendő, csak néz rám hibátlanul sminkelt szép szelíd és üres borjúszemével, telefonál jobbra-balra, hogy a nagyfőnöktől igazolást nyerjen, miközben majd leszakad a lábam az álldogálásban!... Tegnap jó háromnegyed óráig tartott, míg végre megkapta a "hivatalos" választ, amit én már többször is szájába rágtam, igyekezve megőrizni egyre hervadóbb mosolyomat...
Ne de minden jó, ha a vége jó! Ma reggel fél tíz felé megszólal a telefon : a szállítók! Itt állnak a járdán, lemennék-e ajtót nyitni?... Rossz előérzetem támad : nem kell lemennem, napközben a földszinten vagyok, biztos, hogy nem tévesztették el a címet?... Az utcában egyetlen tömbház sincs, csak egy-, max. kétemeletes magánházak. Ismétlik a címet. De mondom, jól olvasták el az utca nevét?... Nyitom az ajtót, senki sincs a ház előtt, de még az utcában sem! Próbálom a boltot hívni, de akkorra ismét csengő, ezúttal az ajtón.
Behozzák végre a hat csomagot.
Jól értem, hogy a boltban neked kell begyűjtened az árut és ott rendeled meg a házhozszállítást? Online rendelésre nincs lehetőség nálatok? Mert ez így nagyon nehézkes lehet, tulajdonképpen mindössze a hazacipeléstől mentesül a vásárló, de kénytelen odamenni a boltba.
VálaszTörlésDe van, persze, Ági! Már pár hónapja ki is próbáltam "online" egy hyperben rendelni (Carrefour), de miközben egy mosószer esetében édesmindegy, hogy te válogatod-e, a gyümölcsök, zöldségek, húsfélék stb. esetében szeretem én magam kiválasztani, amíg meg tudom tenni! Ezért kötöttem ki ennél a "drive" módszernél, amíg nem lesz az utcánk ismét élhető... Nem is lenne olyan nehézkes, ha mindenki értené a dolgát...
TörlésÉn is pont ezt akartam kérdezni, amit Ági. A covid alatt kipróbáltuk az online rendelést, remekül bevált. A húst is úgy vettük. Még talán szebb is volt, korrekt felirattal, mikor, ki csomagolta aznap hajnalban. Hűtőládában behozták a ház ajtajáig. (Persze annó maszkban, kesztyűsen)
VálaszTörlésItt is működik régóta (fiam is évek óta rágja a fülem érte), de nehezen adtam rá a fejem, a fent említett dolgok miatt... Arról nem is beszélve, hogy csinálok ugyan egy listát boltba menés előtt, de a hétre való menü ötleteit többnyire az ott járás-kelés szüli... (különben itt is egy hűtőszobában éjszakázott a kocsi, mert még hidegek voltak az áruk, mikor kihozták)
TörlésAhogy Rhumel írja, ugyanazt tapasztalom én is, a boltban kézzel válogatva sem kapnék szebb gyümölcsöt, zöldséget, mint ahonnan rendelni szoktam 8-10 naponként. Húsfélével ugyanez a helyzet, igaz, hogy húst csak "gyári" csomagolásút veszek. De elgondoltam, hogy például a tegnap szállított jégkrémeket (a kezdődő vad hőségre tekintettel ilyenkor megengedek magamnak ilyet) ha nekem a boltban kellett volna a körülményes intézkedés alatt a bevásárló kocsiban tologatnom, már ott ki is olvadt volna. Így viszont a futár itt a kapu elött vette ki a kocsi fagyasztójából. Szóval, én már biztosan nem térek vissza a bolti vásárláshoz, igaz, nem is tudnék rendszeresen boltba járni.
TörlésNem tökéletes a választásom, az biztos, pl. fagyasztott dolgokat, kenyeret stb. nem hagyok a szállítókra, azt csak közvetlenül én veszek, hogy minél rövidebb idő alatt az én fagyasztómba kerüljön... Sőt, utána kellene néznem a konkurenciának is, biztos van ideálisabb megoldás is, de inkább másra használom az időmet, mert mindez olyan fárasztó tennivaló (mármint agyi vonatkozásban), amire különösen sajnálom az időmet... Inkább kiböjtölöm azt a pár hónapot valahogy... Az is igaz, hogy idővel bizonyára erre szorulok majd teljesen, ha akarom, ha nem...
TörlésA mikroszkópikus élet és a külvilág ügyében... Tegnap közeli hozzátartozómmal váltottunk néhány szót, míg én romeltüntetésben voltam unokázós szombati sütés, főzés, vendéglátás ügyileg. Este volt már, a ház elcsendesedett. Mosogattam, beszélgettünk. Megdöbbentő. Aktuálpolitika folyik a vízcsapból is... Most nincs jóban Istennel, mert micsoda dolog, hogy vannak nagyon gazdagok, s miért nem veszi már magához a teremtő a vén XY-t. Nem egészen így fogalmazott... Megállt kezemben a mosogatószivacs, gyermektelen házaspár hölgy tagja, saját ház, lakás, telek, belterjes élet. Sehová sem utaznak, semmilyen különösebb életcél nincs. Miért ez a gondolkodás?! Pláne, hogy életben való előrejutásilag soha egy lépést sem tett az illető. Néha felkapom a fejem erre a társadalom egészét hibáztató, önfelmentő szemléletre... Komolyan nincs közünk saját sorsunkhoz?! Ettől eltekintve csodás este volt, hosszasan üldögéltünk kint a kertben és figyeltük a holdkelte varázslatos szépségét. Fotók a blogomon. Öröm, hogy az árú odaért, megértem, hogy sk szereted kiválasztani a portékát.
VálaszTörlésNézegettem a képeidet, Márta : gyönyörűek!
Törlés"Aktuálpolitika folyik a vízcsapból is", írod. A jövendőbeli választási kampány javában elkezdődött, minden voksért meg kell küzdeni!
Hogy van-e közünk saját sorsunkhoz? Szerintem igen, ha messze nem is minden rajtunk múlik, hanem közbe jöhet a véletlen, a balszerencse, egyéni hajlamaink (aktív, energikus vagy inkább szemlélődő alkat-e az illető), megragadjuk-e az kínálkozó alkalmat, esetleg elősegítjük-e a megjelenését?... Ha pedig választás előtt állunk, nagyrészt (ha nem is 100%-ban) rajtunk áll, melyik mellett döntünk.
Idegesítő - esetleg vérlázító - ha valaki nem úgy reagál, mint mi, ahogy elvárjuk tőle, viszont olyan, amilyen... Majdnem azt írtam : így kell szeretni. De még szeretni se muszáj, legfeljebb elismerni, hogy másmilyen is lehet...