Igen, ideje lenne behoznom a heti bejegyzések pár napos késését. Magamnak tartozok vele elsősorban, kis kapaszkodók a stresszelő hétköznapokban. Az útépítők 2 hetes kámforrá válás után (egyszerre több utcában is dolgoznak, nem számítva az újabb 3 napos hétvégét az aug. 15-e vallásos ünnepével...) újra az ablak alatt kopácsolnak, de szinte örülök a zajnak, mert azt jelenti, hogy ha csigatempóban is, de valamennyire haladunk a "kínai kínzás" vége felé. Talán...
Ha a kertemre kipillantok, ugyanolyan visszafojtott keserűség, düh, tehetetlenség érzése fog el, mert május óta vár a kertész a jelre, hogy mikor állhat be a kocsijával a ház elé, hogy kitisztíthassa, megmetszhesse a kertet. Az utca le van zárva a közlekedés előtt, sőt, járda csak az egyik oldalon, az is csupán az utca feléig, a házam ajtajáig... Nagyon kiböjtöltetik velünk az állítólag ránk váró üdvösséget!
Két vendéglői kiruccanás hozott kis örömet a napjaimba : egyszer Muriel, egyszer Anne társaságában. Valami szépre, hangulatosra vágytam, hogy eloszlassa egy estére az amúgy elég nyomott hangulatomat. Ezért meghívtam kedves barátnőmet - aki mindig kész, hogy segítségemre siessen - abba a vendéglőbe (itt), ahol első felolvasó estem szereplőivel ünnepeltünk... Sok téma terítékre került, vidám éppúgy, mint szomorú és végül kellemes hangulatban váltunk el, ki-ki magányos életének menedéke felé véve útját...
Megnyugodtam, hogy minden rendben... azaz majdnem, a kövek lassan a helyükre kerülnek majd. A kert nálam tragikus állapotban leledzik. Reggel, este locsolás... a fű kiégett, a növények kókadoznak. Bár többségük még életben. Megyek is frissíteni - vízszámla lesz rendesen.
VálaszTörlésKöszönöm, Márta. A kertbe rég nem "mentem le" (3 lépcsőfok...), annyira "generálozásra" szorul... Mint az én jobb lábam is... még emlékeztet élénken a júl. 13-i esésre... de már nem dagad fel annyira. Vár a röntgen, a gyógytornász, szívgyógyász stb... Folytassam? Még rágondolni se szeretek, ezért halasztom a nyár végére, hadd legyen benne egy kis (majdnem) gondtalan pihenés is! Ha az utca kész lesz - mondom magamban - meglátjuk a többit is... Addig ez az ideiglenes, nem normális élet járja úgyis... Borzasztó a szárazság "otthon" ... Bár itt is, az ország déli felében. Attól félek, a java még csak ezután jön.
Törlés