Máris január közepén járunk. Pillanatnyilag enyhült az idő, de a tél még biztos nem mondta ki az utolsó szót. "Nem ötte még mög a kutya a telet!", hallom nagyanyám szavait az egyre távolibb múltból, ezzel kicsit életre keltve őt.
Megjöttem a gyógytornáról, ilyenkor még jó érzés, de tudom, hogy holnap reggel úgy fogom érezni magam, mintha mozsárban törtek volna meg. Szerencsére ez az állapot nem tart egy napnál tovább, és a hónapos kezelés elmúltával be kell vallanom, hogy - bár messze még a remélt végeredmény - már tagadhatatlan javulást lehet észlelni. A szakember mindannyiszor megjegyzi : "Madame, azzal tisztában van, hogy az eredmény nagy részben öntől függ?..." Persze, tudom, de mondom is neki, hogy fő problémám a motiváció. Ha van belőle egy csekély, csak azért, hogy elodázzam a pillanatot, amikor teher leszek mások számára...
A hét elején mobil telefonom cyber viharba került : valamilyen figyelmeztetést nem vettem-e tudomásul, esetleg nem értettem, mit akar tőlem a Google vagy az Apple, tény, hogy bedobta a törülközőt, se telefonálni nem engedett, se fényképezni, se kommunikálni a Messenger-ről vagy a Whats'App-ról... Órákat töltöttem el, hogy kibogozzam. Fiam estefelé motorral hazafelé menet megpróbált távirányítani, hogy mit és hogy próbáljak csinálni, de képzelhetitek, milyen egyszerű volt a sisakjában található telefonnal, menés közben, a zuhogó esőben! Ilyenkor önbecsülésem száz sebből vérzik, sokat gondolok valamikori szegedi Móra-kollégiumbeli kedves szobatársamra, és szeretnék Ági lenni, aki egy szempillantás alatt gatyába rázná a mobilomat...
(illusztráció : készül már az újévi lapom modellje...)
Feleségem mobilján is elállítódott valami, aminek helyreállításához a google segítsége is kevés volt. Vendégségben unokaöcsénk elkérte a ketyerét, és kb tíz másodperc alatt megszüntette a problémát. És egy régi emlék. Megvettem az első PC-t egy 486-ost. Akkor az volt a menő. Kaptam hozzá floppykat, és egy útbaigazítást is: ezt tegye a gépbe és installálja! Mit csináljak? Mire az eladó: Van magának tini gyereke? Van - mondom. Akkor nem mondok semmit, kérje meg őt, hogy indítsa el a gépét. :)
VálaszTörlésItt sem "ötte még mög a kutya a telet", még van hó, hideg, köd, szürkeség és du. 3 óra előtt villanygyújtás is.
VálaszTörlésMiért függ tőled is a gyógytornád eredménye? Otthon is kellene csinálnod, és ehhez kellene több motiváció?
Mert ha minden betegségünk megléte vagy a gyógyulásunk tőlünk függne, akkor nem is lennénk betegek. Mert ki akarja önként és dalolva bevállani a betegségeket, ha tehetne is ellene.
Annak a bizonyos pillanatnak az elodázása jó motiváció, ennél több nem is kell, egy mélyről jövő kívánság és nagyon emberi.
Jó lehetett végül, hogy megkaptad a fiadtól a távoli segítséget, még akkor is, ha a körülmények nem voltak ideálisak, és azzal, hogy nem voltak " ideálisak", még enyhítettem is a valós helyzeten.
Sokszor érzem, hogy nekem is kellene segítség főleg a számítógépes problémáim kibogozására, mert "csak" használom, de javítani már nem tudom. Ha valami nem úgy van, ahogy megszoktam vagy megakad valami miatt, akkor megáll a tudományom, és nem tudok már tovább lépni.
Nekem is kellene egy Ági!:)
Szép lesz az újévi lap, ebből a kis részletből is látom.
Minden jót kívánok neked!
Mélységesen egyetértek a gyógytornászoddal, tőlünk is függ a javulás, főleg úgy értve, hogy otthon is végezni kell a betanult gyakorlatokat - ahogy egyszer régen egy gerincgyógyász orvos mondta nekem, "minden áldott nap végezze!" De nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan máris érzel némi javulást, ez mutatja, hogy érdemes!
VálaszTörlésMivel itt ketten is emlegettetek, elárulom, mi a titka a cyber-affinitásnak: a kíváncsiság. Ha probléma adódik, addig kutatok, míg meg nem találom a lehetséges megoldást, aztán vagy sikerül, vagy nem. 😊