Keresés ebben a blogban

2014. március 10., hétfő

Alkalmazzuk is a prédikációt!


Jól indult pedig
a mai napom: napsütés, kellemes idő a hideg éjszaka után. S akkor egyszercsak elkezdődött a rossz hírek zápora úgy három óra felé: több barátom, ismerősöm egészségi állapota rosszabbodott, a kertben találtam egy szép kis halott cinkét... A szomszéd macskák valamelyike fojtotta meg. Hozzá kell tennem, hogy gyerekkorom óta mélységes iszony tölt el a halál képe előtt. Élve bármely állatot megfogok: kígyó, béka, pók nem riaszt el cseppet sem. De a hullájuktól remegés fog el és iszonyodva bezárkozom, segítséget hívok... Nem hasonlít rám ez a fajta reakció, de tehetetlen vagyok vele szemben. Szomszédasszonyom, madame Quarrez segített ki: átjött, felszedte és újságpapírban a kukába tette a kis tetemet, miközben én a konyhába menekültem.
Nevetségesnek érzem magam, de még most is rosszullét környékez. A levertségben része van a többi rossz hírnek is. Nomeg a napokban érkezett horribilis gázszámlának... Itt az ideje, hogy magamon is alkalmazzam az előző bejegyzésemben disztillált jó tanácsokat!...

30 megjegyzés:

  1. nagyon sajnálom
    sokszor tapasztalom -szinte törvényszerű, mintha a sors (vagy valaki, rossz) irányítaná: alig vetem meg a lábam valami pozitív erőben, reményben, mintha rámküldenék a próbát: "na, és ha még hat kiló feketét öntök rád, mit csinálsz??", és levegő után kapkodok,
    még jó, hogy van segítséged

    én nem érzem nevetségesnek, én is iszonyodok megérinteni még egy elpusztult kis hörcsög még langyos testét ...majd még ki kell derítenem , mi az oka, mert egyébként rendben vagyok emberrel

    bocsánat a morbiditásomért,

    csak jelezni akartam, hogy nagyon sok amikor sok minden összejön: amikkel szemben nincs eszközöm, tehetetlen vagyok, a magas számlák (pont ma fizettem be én is, és máig nem értem, miért annyira magasat), a rámboruló rosszhírek,
    ahhoz is erő kell, hogy felkeljek alóluk, nemhogy átfordítsam


    felesleges volt itt elkezdenem írni, mert semmi okosat nem tudok mondani, ne haragudj

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kati, köszönöm. Ilyenkor az is jolesik, ha valaki atérzi...
      Az emberi testtel egy kicsit könnyebb, de csak nagyon kicsit (pl. Gilbert volt az elso halott elottem. De ot se tudtam megérinteni azutan mar...)

      Törlés
  2. Elolvasva a halál el nem fogadásáról szóló beszámolódat a következők jutnak eszembe. A ragadozó nem ölni, hanem enni akar. Lehet, hogy a macskát megzavarta valami ebben. Mindegy is. Nincs azzal se semmi baj, hogy utálod az élettelen lények látványát. Ilyen vagy és kész. ha elfogadod a tényt, szerintem könnyebb minden.
    Lám, most is megoldódott a gondod a szomszédasszony jóvoltából.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mick, nincs is olyan nagy bajom a macskával. Neki ezt diktálja az ösztöne. A halál látványa viszont iszonyt kelt bennem. Ez nagyon mélyen, a gyerekkoromból jön. Pedig öcsémmel még el is temettünk egy elpusztult kiskacsát, sőt, egy hét múlva kihantoltuk a dobozt, hogy megnézzük, mivé lett... 5-6 éves lehettem. Ma már az emlékbe is beleborzongok... Talán a sok elpusztult kiscsibe látványa (egyszer rájuk dőlt egy ajtó...), stb. Képtelen vagyon megbékélni vele.

      Törlés
  3. Névtelen11/3/14 06:14

    Van az úgy, hogy épp csak alkalmazni nehéz.
    Megértelek, bár magam nem rettenek meg - túl sokat láttam-éltem.
    Persze, a csőstül ránk zúduló rossz hír sosem kedvez a pozitív életérzésnek. És mégis: arra ébredtem, hogy élek.
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is magamhoz fogok térni, csak egy kis idő kell. Az iszony a gyerekkoromból jön fel. (ld. Micknek adott válaszomat)

      Törlés
  4. A fény és a meleg erősödésével majd a kedved is jobb lesz! Addig pedig sokat gondolunk rád. Talán egy kis reményt és mosolyt hozunk majd az életedbe!
    Ölellek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kis fényt, kedves Boróka! Pedig abban tegnap sem volt hiány, legalábbis az égen!
      Fel fogok támadni, csak meg kell emésztenem. Ebből is kitűnik, hogy nem vagyok én olyan "super woman", aki csak úgy osztogatja a jó tanácsokat (irtóznék az efféle látszattól!)

      Törlés
  5. Élni jó. Félni meg, tudod, néha az élőtől jobban félek. Biztatás tőlem.:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, az életkedvem még nem tört le teljesen. Csak nyalogatom a sebeimet, mint Kormos kutyánk, aki szintén nem szerette sajnáltatni magát. Ezért húzódozok a gondjaimról enyelegni, inkább arról, ami jót tesz mindenkinek.
      Az élők különben nekem is többet ártottak eddig, mint a holtak...

      Törlés
  6. Félni?
    Elhagyatott helyen nem kell, mert a kutya se jár arra.
    Emberek között nem kell, mert ha kérem, megvédenek, támaszra találhatok bennük.
    A félelem velünk születik, génjeinkben van. Évezredek öröksége, hogy legyünk csak óvatosak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mick, és mi van ezzel a kombinációval: "elhagyatott hely + rosszindulatú élő - egyetlen segitőkész ember"...

      Törlés
    2. Benne van a pakliban. Csak valószínűségek vannak. Egy ősi kabaré jut eszembe. „...jön velem szemben egy jampec. félhetnék tőle, de miért pont én féljek. Féljen ő. felhajtom kabátom gallérját, hogy keményebbnek látsszam.”
      Az is igaz, hogy egy üveggel fejbe vágva a nehézsúlyú bokszbajnok is leteríthető. Biztosíték sosincs.

      Törlés
    3. Ez igaz. Az élet nem más, mint halálos kimenetelű kaland...
      Jó éjszakát, szép álmokat, Mick.

      Törlés
  7. Rózsa, utánanéztem, ez nálad a fóbiának egy nagyon enyhe formája. Nem kell leküzdeni, csak kerülni, ha lehet. Szomszédnő át, madárka papírba, kész, el lehet felejteni. Egyébként nekem is van fóbiám: a rovarok. Minél nagyobb, minél feketébb, élve vagy holtan, iszonyodom tőlük. A férjem szokta leszedni a függönyről a mezei poloskát. Jaj, mi lesz velem nélküle? Már megint vicc önmagamon is. :) Mi tagadás, néha az embereket is kerülöm. Nem lehet tudni, kiben milyen indulat lakozik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönet, Klári, hogy utánanéztél. Kerülni kerülöm, mindig "véletlenül" bukkanok rájuk...
      A rovarok bármely formája ellenben hidegen hagy, megfogom őket szemrebbenés nélkül...
      Ilyenek vagyunk.

      Törlés
  8. Ó, azt hiszem, fóbiája mindenkinek van, kinek kisebb, kinek nagyobb. Én például, Klárihoz hasonlóan, a rovaroktól, bogaraktól irtózom, de minden fajtától, számomra a katicabogár se volt sose az a szeretettel emlegetett bogárka, ahogy az illett volna. :) Májusban például, amíg tart a cserebogárrajzás, alkonyat után lehetőleg ki se teszem a lábamat a szabadba, egyenesen a frász tör ki tőlük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértem, Ági, akkor is, ha én semmi ilyet nem érzek. Pl. egy pókot mindig megfogok és kiteszem a szabadba, nem pusztítom el! Unokahúgom a kutyáktól félt rettenetesen. Észrevettem, hogy sokszor anyák ragasztják a gyerekeikre saját kóros félelmüket...

      Törlés
  9. Ági, ahol tölgyfa van, ott szeret legjobban az a dög kivergődni a föld alól. De jó megosztani a félelmet másokkal, kis könnyebbséget hoz. Rózsának is, hiszen elmesélte. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre is igaz, mint annyi másra, Klári, hogy kibeszélve könnyebb!

      Törlés
    2. No meg a vadgesztenyefák lombjai közt szeretnek lakni, aztán sötétedéskor onnan berregnek szanaszét, grrr.... :)

      Törlés
  10. Jobb lenne megijedni, mint félni. Az ijesztő valami most van,s tennem kell valamit, hogy megoldódjon az ijedelmet okozó valami. A félés a jövőt teszi ijesztővé olyasmikkel, amik nem, vagy csak töredékesen valósulnak meg. Persze nem kiküszöbölhető a félelem, és óvatosságra int,ami végül is a hosszú élet egyik titka. Pl. az óvatost nem valószínű, hogy megrázza az elszabadult áram.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mick, egyiknek is megvan az értelme, a másiknak is... Nagyanyám azt szokta mondani: "Jobb félni, mint megijedni!" Ez az őskori agyunk stressz-készségének alapja: a készenléti állapot. Viszont abban is igazad van - és annak idején gyakran mondtam G-nek - minek előre félni olyan dolgoktól is, amelyek nagy része nem fog bekövetkezni? Azt mondta rá: "Inconscience".

      Törlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  12. Nincs fóbiám eddig, de megértem, hogy milyen rossz lehet annak, akinek van.Úgy gondolom én is, ahogy más, megoldatni mással, és kerülni a helyzetet. Ez van, ezzel kell élni.
    Halottal( ember) még nem kerültem szoros közelségbe. Nem tudom hogy reagálnék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, szerencsére nem sok van, és ez az egy is nagyjából kiküszöbölhető. Próbáltam kinyomozni az emlékeimben, honnan jött, de még mindig nem találtam egyértelmű magyarázatot...

      Törlés
  13. szerintem ez még csak nem is "fóbia"... természetes...! a lehető legtermészetesebb reagálás... (még irhatnék, de engem maga a téma is távol tart...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aliz, környezetemben egyedül én reagálok ilyen "természetesen"! Szerencsére a többiek nem, különben mi lenne velem?...

      Törlés
  14. nem (közvetlen) környzetedben viszont nem vagy egyedül! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez is jóleső érzés! Köszönet, Aliz.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...