6 év Isztambulban...

Ezt a képet nyilvánvalóan Isztambulban festettem, még a nyolcvanas években. Látszik is rajta, hogy nem vagyok nagyon otthonos az olajfestésben, különösképpen meg a tájképekben. Azután is inkább a könnyedebb tushoz folyamodtam, kiültem egyszerűen kis összecsukható székemmel az utcára, a temetőkbe vagy a mecsetek udvarára, esetleg belsejébe, a vastag szőnyegekre és élveztem a rekkenő kinti hőség után a friss csendet, a nyugalmat. Senki nem zavart, mint ahogy én sem zavartam senkit. Csak a cipőmet állítottam kint sorba a többi közé, még a fejemet se kellett letakarni.

1984-ben érkeztünk Törökországba. Az Egri csillagok-on nevelkedve, Isztambulról és a törökökről meglehetősen baljós képzeteim voltak, de Algéria után már túl voltunk a nehezén. A másfél évszázados török hódoltság annyira rányomta bélyegét a magyar többség köztudatára, hogy még nyelvrokonságunkat is letagadtuk (néhány szakértő kivételével). Elegánsabb dolog nyilván az észtekre vagy a finnekre hivatkozni... Magam is ott helyben fedeztem fel, mennyivel könnyebb egy magyarnak törökül megtanulni, mint például egy franciának! Gilbert-t is meghódította a török nyelv, mert a magyarral ellentétben nyugodtan rábízhatta magát a megtanult szabályokra, kivétel szinte nincsen. A pár év alatt a törököket jobban megismerve, olyan kulturált finom viselkedést tapasztaltam még az "egyszerűbb" közegben is, amiből sokan tanulhatnának az orrukat fenn hordó nemzetek közül... Azt a bizonyos szívélyes, szolgálatkész, kellemes hangulatot keltő viselkedést, amitől az élet több mint elviselhető lesz...

Fürdő után... (2004)

Illés Endre : ARCKÉPVÁZLAT I.

Mennyi egy pillanat élettartama? Pontosan a pillanat. S ha továbbrezgésével, az emlékével is meghosszabbítjuk : megnyúlhatik néhány percre, ritkán egy-két órára. Nagyon kínos az a pillanat, amelyik napokig belénk szúrt tüske.

Ki fejthetné meg, hogy miért vannak mégis pillanatok, melyek bennünk maradnak, a sejtjeink mélyén, nem fakulnak a színeik, nem változik az ízük, nem zsugorodnak, s nem is szépülnek - hitelesen maradnak meg. A múltunk voltaképpen ezeknek a ritka pillanatoknak a mozaikjából összeilleszkedő kép.

De azt már csak évek távolából tudjuk meg, hogy életünkből melyik az a pillanat, amelyiknek a sok ezer, százezer és millió közül hosszabb, megnyújtott lét adatott, romolhatatlanul.

KapitányG. jóvoltából már egy ideje ízlelgethetem Illés Endre könyvét. Nagyon köszönöm, Gabi! (pár napot még várok Goffette-re...)

Illés Endre : Szerelmeim, évek múlva, Magvető Könyvkiadó, 1984

Régi illékony emlékek...

Azt mondják, az öregedés jele, ha a múltból egyszercsak egy réges-régi illat lebben fel és visszaröppent azon pillanatban évtizedek messzeségébe, oda, ahonnan ez az illat származik...

Ilyenek számomra a kukoricához fűződő emlékek, pedig az is igaz, hogy mostanában csak konzervdobozban találkozom a kukoricával... Nekünk búzaföldünk sohasem volt : nem voltunk a tehetősebbek eme kategóriájában. A téeszben meg már amúgy is minden közös lett, legfeljebb néhány zsákkal lehetett igényelni. De a kukoricaföld! Még a nadrágszíj-parcellában is muszáj volt néhány sort beiktatni, kellett a malac-hízlaláshoz, meg a tyúkoknak is. Mi, gyerekek is részt vettünk az egymást követő mezei munkákban : vetés (két szemet a kapavágásba), egyelés, legalább kétszeri kapálás, ha az eső nem hozta ki nagyon a gazt, végül a kukoricatörés a közeledő ősz sápadó napfényében, ködösödő reggeleken, melyeket a nap még fel tudott melengetni. S azután jött a nagy mulatság : a kukoricafosztás.

A lovaskocsi beöntötte az udvarba a kukoricacsöveket, s estefelé összejöttek a szomszédok kis sámlijukkal a fosztókába. Ki emlékszik még a frissen letört csövek utánozhatatlan illatára, ami maga volt az ősz? Mi, gyerekek nyakig beletemetkeztünk a "csuhéj" meleg halmaiba, beszívtuk ezt a megszokott és családias illatot, eljátszottunk az orrunk alá csíptetett kukoricabajusszal, elhallgattuk a felnőttek meséit és nevetéseit és élveztük, hogy sokáig fennmaradhatunk a csillagos őszi éjszakában...

Radnóti titkai...

Muriel-lel lefordítottuk Radnóti 3 versét. Muriel kiváló költő. Néha talált szebb fordulatot az én, szavak közelségéhez ragaszkodó fordításomhoz, hogy "költőibben" gördüljön a vers, s én vigyáztam, hogy a lehető legjobban átérezze a vers hangulatát, a költő világát. Azért örülök, hogy az ő "költői füle" is jóváhagyott néhány általam lelt megoldást, mint pl. hallod a halk zuhanást - Entends-tu le silence de la chute? amire nagyon büszke vagyok, bár hivatásos költők, műfordítók szemében valószínűleg jogtalanul... Annyi baj legyen! Először is a magunk örömére dolgoztunk, másodszor meg sokaknak örömet szereztünk vele!

A Szerelmes vers fordítása megtalálható francia blogomon. Sokan estek a varázslat hatása alá, éppúgy a Tétova óda olvasásakor. Amikor megpróbáltam kibogozni, miben rejlik a csoda, Radnóti Napló-jának erre az 1939. október 12-i (a hónap és a nap a születésnapom!) bejegyzésére bukkantam:

"Frankl Sándornak mutatom a Szerelmes vers-et, néhány napja írtam. Egészen elfullad a gyönyörűségtől. - Látja, az ilyen vers az, amin Isten kezét érzem. Egy igazi költő gyakran ír sikerült, kitűnő, sőt remek verseket, de néha-néha olyant, amin Isten kezét érezni, ami - csoda és nem művészet ! - A különbség meghatározása kitűnő."

Azt hiszem, talán Mozart zenéjéhez lehetne hasonlítani, amelyen szintén sokszor érezni "Isten ujját", azaz a zseni megfoghatatlan és könnyed érintését...

Radnóti Valenciennes-ben...

Tegnap este megtörtént a Radnóti-est nálam, Valenciennes-ben. Havonként tartjuk ezeket az irodalmi esteket, minden tudálékos, fellengzős színezetet mellőzve, csak azt tartjuk szem előtt, hogy valami újjal ismertessük meg az összegyűlteket és a végén örömmel, esetleg némi meghatottsággal feltöltődve távozzanak. 15-20 fős "törzsközönség" verbuválódott össze a 3 év alatt, de voltunk már 30-an is! Van, aki kívácsiságból jön el, nem lévén különösképpen olvasó, s végül a felfedezés öröme véglegesen ittragasztja! Hármunknál folynak le az estek, én főleg a magyar irodalom megismertetésének a "misszióját" vállaltam. Volt már Szabó Magda (Az ajtó, Pilátus), Ady Endre, 3 nyelvű vegyes (orosz, magyar, francia, sőt egy szerb is becsúszott...) és most került sor Radnótira. A választás egyik szempontja, hogy a szerző francia fordításban is elérhető legyen.

Este 8 óra felé folyamatosan érkeznek, ha esik, ha fúj, ha köd van vagy esetleg néha jó idő : ez utóbbi esetben kinn ülünk a kertben éjfélig is... Mindenki hoz a közös asztalra valami enni-innivalót, ami körül aztán tovább folyhat a beszélgetés (tegnap éjjel fél kettő körül ment el az utólja).

Radnóti idézett műveit néhány nagyobb téma köré csoportosítottam : árvaság és bűntudat (Ikrek hava, 28 év), a szépség és a szerelem - Fanni - (Tétova óda, Hajnali kert, Szerelmes vers), zsidóság tudata (?), hazaszeretet (Naplórészlet, Nem tudhatom), a háború, a láger, pusztulás-megmaradás (Hetedik ecloga, Gyökér, Razglednicák). Utolsóként a Levél a hitveshez c. versét olvastuk fel, hogy a záróhangot a szerelem megtartó reménye adja meg, mert már majdnem mindenki sírt...

A versek közül a 3 idézett szerelmes verset én fordítottam (Muriel itt-ott besegített), valamint a naplórészletet. Azt hiszem, sikerült átadni Radnóti hihetetlen szépség iránti érzékét, amivel a mindennapok egyszerű részleteit is képes volt szublimálni, s ami a legtragikusabb helyzetekben is kapaszkodóként szolgált... A verseket magyarul és francia fordításban olvastuk négyen.