Ez a kép még Isztambulban készült a "Cihangir-i gyóntató"-ban (ejtsd : dzsihangir), ahogy azt a műhelynek kinevezett szobát titulálták egyesek, akik odajártak modellt ülni, hogy megörökíthessem képmásukat olajban , ha nem is az utókor, de legalábbis ő maguk részére... Egy-egy szeansz kb 2 órás volt, félóránként kis szünettel, hogy a modell pihenhessen. Festés közben kellemesen elcsevegtünk, aminek az volt a velejárója, hogy észre sem vették az én dupla koncentrációmat és az vele járó fáradságot : mintha minden magától ment volna... A meghitt bezártság érzése sokakat bizalmas vallomásokra indított és innen származik a "gyóntató" neve. A mintegy 20 portréból kiállítás nyílt a francia konzulátus kis galériájában.