(ezt a rajzot még a jugoszláv polgárháború idején csináltam, egy riportfotó ihlette: a menekülők sietve összekapkodott szegényes batyúikkal, gyalog vánszorogva, mintha a falumbeliek lettek volna, ugyanazok az arcok, ruhák, tájak...)
Minek is az a blog? Pótcselekvés a magány ellen - mint egyik kedves levelezőtársam kifejezte egyszer ? Az önmutogatás - exhibition - viszketegsége ? Ha ez utóbbi, akkor részemről nem sok eredménye van ezidáig : legtöbbször azt se tudom, eljut-e valakihez, amit itt nyilvánosság elé tárok, majdnem egy évvel a blog beindítása után.
Nyilvánvalóan vágyik a blog-író a visszhang után : minek kiabáljon különben a sivatagba időtlen időkig, ha senki se hallja meg ? Ha senkiben nem kelt visszhangot, amit ő nagy lendülettel, esetleg félénk óvatossággal megfogalmaz, mert fontosnak tűnik számára, akkor a blog-írás az alázat - humilité - iskolájává is válhat. Legalább saját magamnak megfogalmazok egyet-mást, jobb híján magam előtt tisztázok néhány, múltbeli és jelen szituációt vagy gondolatot és megpróbálom másoktól nem függővé tenni az életemet. Legtöbben a mások tekintetének tükrében léteznek : nehéz ennek az egyfajta narcisszizmusnak a fogságából szabadulni, az elismerés kötelén lógni és eljutni egy belső szabadság (az igazi) érzéséig...
Nem egyszer, de sokszor felteszi magának ezt a kérdést egy blogger, aztán persze nemigen jut semmire, amikor meg akarja válaszolni. :)
VálaszTörlésTe pedig már jóval több tapasztalattal bírsz ezen a téren, mint én!
VálaszTörlésAzért köszönöm a visszhangot, Ági!
Levélben, és hosszabban válaszolnék.
VálaszTörlésMost gyorsan 2 fontos részletet kiragadnék:
1. igenis olvasunk és várjuk az új bejegyzést, merem a többiek nevében is kijelenteni!
2. számomra értékes és a blogok nélkül elérhetetlen ismeretekre tehettem szert, sőt, ami jóval nagyobb hozadéka: olyan embereket ismerhettem meg (és itt Rád is céloznék!:), akik gazdagították az életem, baráti érzéseket szabadítottak fel bennem, stb, stb.
Levél megy, ahogy időm engedi.
Ha lesz egy kis nyugalmas időm, majd én is megpróbálom megválaszolni a kérdést a blogomban, mint már annyiszor. Vagy legalábbis ragozom kicsit. :)
VálaszTörlés@ Rhumel: teljesen egyetértek veled, Endi! Csupán az a kérdés, hogy ahhoz, hogy érdekes emberek blogjait böngésszem - és itt rengeteg gazdagító felfedezést tettem én is, mondanom sem kell - szükséges-e, hogy a magaméval terheljem a "szférát" ? Nem biztos...
VálaszTörlés@ bikfic: Szeretném, ha "ragoznád" még egy kicsit, Ági! Meggyőződésem ugyanis, hogy "kétszer nem lépünk ugyanabba a ..." véleményünk is fejlődik, mint magunk. (néha még visszafelé is, attól tartok, magamtól)
VálaszTörlésDe ezt a kérdést nem teszi fel magának akár melyik iró ? Nem csak Blog iró.
VálaszTörlésÉs az egész élet nem önmutogatás (exhibition) ?
És végül nem izgalmas az önmutogatás ?
Ezek csak olyan kérdések amire nincs végleges válasz. Ugye ?
Természetesen, minden íróban felmerül a kérdés (főleg aki keveset ad el és nem beszél róla a sajtó...). Második tételével is egyetértek nagyjából : erről beszéltem a "tükör" hasonlatban. Hogy izgalmas-e? Félig-meddig, alkata válogatja... Látja, igyekeztem válaszolni a magam szemszögéből. A kérdések az igazán izgalmasak talán...
VálaszTörlésÉs persze narciszizmus is van ebbe. De miért ne lenne ? Kit lehett jobban szeretni mint saját magát ? Éljennek a bloggok, és éljen az irodalom!!!
VálaszTörlésAbban igaza van, Jean-Pierre, hogy az emberszeretetet saját magunkon kell kezdeni, különben másokon se tudjuk igazán gyakorolni...
VálaszTörlésAz viszont más kérdés, hogy irodalom-e az, amit csak a saját szerzője imer és olvas el?...
Flora, csak így, kutyafuttában, mert több időm most nincs (napok óta nincs...):
VálaszTörlésHogy irodalom-e valami, az nem attól függ, olvassa-e más a szerzőn kívül.
Az alapkérdéshez pedig (nem először mondom, sokszor mondtam már): ha csak néhány, vagy akár egyetlen embert megtalál a blog, már nem hiába!
(És mondom én is: "levél megy, ahogy időm engedi")
Miért, minek irnak az irok ? Ugy tudom hogy az elsö irás jelek a kereskedelemmel voltak függésbe, az irás egy kereskedelmi szerszám. Talán még ma is mindig az. Én ugy érzem olvasóként hogy az iró ad valamilyen szépséget nekem, a blog iró ad valamit az olvasónak, olvassák-e vagy nem az nem igazán fontos. Adni az a fontos, valaki mégis egyszer elolvasa és ha csak egy másik embert elért talán értelme volt. És ha az a másik ember az saját maga (talán késöbb) akkor annak is értelme van.
VálaszTörlésJean-Pierre, kávéházi filozófiája :)
@ KapitányG: köszönöm, Gabi, hogy szakítottál időt a látogatásra.
VálaszTörlés* ha csak a szerző olvassa magát, "megmérettetik-e" vajon?
** gondolom, egy idő után minden blog-íróban felmerül a kérdés. Még akkor is, ha mindennek ellenére, legalább a saját kedvére, folytatja is...
De a viszhang mégis óriási biztatás...
@ Jean-Pierre : Valójában érinti az írói "ego" kényes pontját, Jean-Pierre. Annyi szenvedés és kétely tanúja voltam évekig, hogy megesküdtem, még akkor se lépek erre az ingoványos talajra, ha netalán rejtett istenáldotta tehetséget fedez fel rajtam valaki! Ezért a blog-játék kellemes és kockázatmentes formája nekem való, gondoltam. Aonban rájöttem, hogy ebben is van némi csapda...
VálaszTörlésPedig a bloggal lehett az olvasók statisztikáit figyelni és kommentárokat is olvasni és még felelni is az olvasóknak
VálaszTörlésHa van mire, az jólesik... És én felelek is lelkiismeretesen, mert ettől lesz "csere". Azt viszont a statisztika se mondja meg, volt-e valami érdeke annak, amit írt az ember...
VálaszTörlésEz igaz de mégis a Xiti sztatisztikával lehett látni hányan jöttek, melyik oldalra, mennyi időt maradtak, honnan jönnek melyik országbol, vagy országmegyéböl, stb. Még valahogy érdeksztatisztikát is jelöl mert ha 100 vendég jött és 50 csak benéz és tóvább megy az azt jelenti hogy 50 % érdeklödö van. De persze a minőségét a vendégeknek nem méri. Azt is lehett tudni hogy melyik szókeresettel jöttek. Az is egy minöségi jel.
VálaszTörlésEngem nagyon érdekel minden írásod, csak mostanság igen ritkán tudom olvasni...puszillak szeretettel....
VálaszTörlésoff:
VálaszTörlésPicur, irjál e-mailt, ha már lehet újra, hogy tudjak rólatok megint!
Körösztanyád