Találtam tegnap egy szép idézetet e témához Anne Hébert kanadai írónőtől:
"C'est cela le mariage, la même peur partagée, le même besoin d'être consolé, la même vaine caresse dans le noir".
Megrpóbálom magyarra ültetni: " Mi más a házasság, mint osztozás a rettegésen, a vígasz közös vágya s ugyanaz a hasztalan símogatás az éjben."
Többen írtak boldogtalan házasságról, mint az ellenkezőjéről. Németh László "Iszony"-ának Kárász Nellijében sok asszony magára ismert szüleink generációjából. A maiaknak már könnyebb a dolga, külső akarat nem kényszeríti őket, az anyagi számítás is rajtuk áll. Sőt, a nagy elhatározást hosszú és alapos teszt előzheti meg, s nem is muszáj tovább menni. A válási statisztikák amúgy is azt bizonyítják, hogy a tanúk előtt szentesített fogadkozás nem szavatolja a házasság hosszú élettartamát (sőt, az oltár előtti sem!)...
Valamikor a nő előtt egyetlen perspektíva állt: találni egy megfelelő férjet. A "megfelelés" szempontjai között nem éppen a szerelem állt első helyen... Ma már közösen választ a két fél, s mégis sokszor csődbe megy a sokat ígérő vállalkozás. A kutatók 3 évet adnak a nagy szerelem hormon- és enzimháztartásunk által vezérelt, költői mázától alaposan lecsupaszított illúziójának. Utána jön a megszokás, az esetleges gyengédségbe torkolló, kompromisszumokra épülő langyos rutin. Vagy a "héjanász az avaron"... Esetleg egy új illúzió.
Ez a diagnózis. Nehéz vele megbékélnie a magamfajta naiv idealistának...
Na, most ehhez nehéz lenne személytelenül szólni. Mégis, mondanám: kevesebb önzés és több intelligencia hasznára válik minden házasságnak, főként a megtartani kívánt kapcsolatoknak. Ha nem olyan fontos a felek számára, akkor teret lehet adni a rutinnak, a gorombaságnak, a stb. Na itt abbahagyom.
VálaszTörlésEz most tényleg jó nehéz.
VálaszTörlés@akimoto: én is személytelenül írtam! (kivéve az utolsó mondatot egy kicsit). Szerintem is csak a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatok lehetnek hosszú életűek, s a tisztelet az érzelmeket sem akadályozza meg!
VálaszTörlésSokszor elnézem a templomból kilépő, meghatottan mosolygó újdonsült házaspárocskákat, s magamban azt gondolom: "carpe diem", mikor fog a szerelmes pillantás gyűlöletté vagy unalommá változni szemetekben?" Kétszer voltam tanú, de többször nem vállalom, mert mindkettő válással végződött...
@Zé: nem kell intim dolgainkat kiteregetni, kedves Zé! Arra én se lennék hajlandó, s a leckéztetésre, se saját jó vagy rossz példámmal dicsekedni...
VálaszTörlésFlora, nekem a minőség hiányzik. Jobban mondva: a minőséget hiányolom mindenhonnan, az összes anomália forrása, ahogy most gondolom.
VálaszTörlés@akimoto: minőséget produkálni fárasztóbb, mint fércmunkát összecsapni! Meg aztán igénye is csak annak lesz rá, aki nemcsak másoktól várja el...
VálaszTörlésEz a belső igény mindenhol szükséges lenne.
@Flora: Nem is arra gondoltam. ::)) Hanem arra, hogy ez egy nehéz kérdés. Egyrészt az állandóság fontos. No meg a fogadalmakat is illik betartani.
VálaszTörlésInkább arra gondoltam, nehéz azt meghatározni, mi az, ami még felvállalható inkább, a megszokás vagy a megszökés. Mert bizonyos helyzetekben mindkettő indokolható. De ember legyen a talpán, aki nem inog meg, már abban a tekintetben, hogy neki van-e igaza vagy sem. :D :D
Ha az emberek komolyabban vennék saját magukat, akkor az esküjük szent lenne. Hisz ez a pecsét nem évül el soha. Mindenki lila ködös hormon túltengéses mámorban akar dönteni. Olyankor viszont az elme szabadságon van, tehát az egyén beszámíthatatlan. Ezzel mentik magukat fel az eskü szegés vádja alól.Amikor a mámor elszáll vele együtt az eskű is.
VálaszTörlésMásik probléma az, hogy nem reális önismerettel, elvárásokkal, rendelkeznek a mai emberek. Nyilvánvaló, hogy ennek hiányában a döntéseik megalapozatlanok és hamis talapzaton nyugszanak.
A harmadik oka a sok válásnak, hogy mindenki a saját érdekeit nézi csak. A közösség fogalma elavult, sőt lassan nem is ismerik a jelentését és a jelentőségét. Az ego hangsúlya túlzott mértékű ma már.
Mindenkinek: van egy webhely: Szent István tévé
VálaszTörlésAnnak egy linkje: Egerszalóki Ifj. találkozó.
Azon belül egy szellemes és értékes előadás. Gloviczki Eszter előadásának a címe: A szerelem biokémiája. Fontos és érdekes dolgokat mond el érthető módon. Érdemes megnézni minden korosztálynak.
Azért írtam, mert Flóra szól a szerelem hormonvezérelt voltáról.
Bizony erősen jelen vannak a különféle hormonok.
@Zé: 33 év volt mögöttünk, amikor Gilbert meghalt, 5 éve... Egyetértek, hogy nem egyértelmű a probléma. Ezért viszolyognék mindenféle "kioktatás"-tól. A probléma megnevezése mindig könnyebb, mint a megoldása...
VálaszTörlés@Mick: kémiából, fizikából állunk, sőt, gondolataink, érzéseink is ennek "termékei"... S engem mindez egyáltalán nem hangol le!
VálaszTörlésÖrülök, hogy benéztél, Mick.
Személytelenül, de mint aki sokat látott s tapasztalt, főként mások életébe bepillantva:)- itt most csupán egy kérdés:
VálaszTörlésVajon mekkora szerencse kell,(mert szerencse kell, az nem kérdés!...) hogy az igazi szerelem ránktaláljon?! És ha igen, vajon pont akkor, pont abban a helyzetben, amikor azt -szerencsés együttállások segítségével- életreszólóan magunknak tudhatjuk? Vajon felismerjük-e? És később tudjuk-e, sőt, akarjuk-e megtartani? Bizony, nagyon egyetértek: kevesebb önzés és intelligencia szükségeltetik. No de hát mihez nem.:)
Mi már csak bölcsen filozofálgatunk a témáról. Az új igények, a minőség hiánya, ahogy akimoto is felvetette, a mai "értékrend", a mindenfelé érezhető fellazulás és olcsóság (kultúrára érteném itt) mennyire kedvez a tiszta érzelmeknek, azok "bevállalásának"??? -már ez a szó is rémes!
A szerelemből szövött szövetség azért ma is tartós maradhat talán!Bízom, mert sok jót s szépet is látok, szerencsére:)
Persze minden elromolhat, Murphy is megmondta rég:)
(A fogadalmakról meg annyit- szerintem fogadkozás nélkül is megy, mert ez annyira nyilvánvaló belülről fakadó önigény, nem?:)
Na ez aztán nem 1 kérdés lett....:)))) Magamhoz hűen;)
@rhumel: kedves E., egyszer írtam arról, hogy a boldogsághoz is kell bizonyos képesség, hacsak nem "tehetség"! Az talán segít az "igazi" felismerésében és megtartásában. Persze, csak segít, ha nem is elég. Kettőn áll a vásár, mondta nagyanyám, aki volt olyan bölcs, mint Murphy...
VálaszTörlésBenned, úgy sejtem, van eme tehetségből...
Kedves Flora, azt hiszem, s remélem, jól sejted:)
VálaszTörlésNem érdemem, hisz' inkább örökletes, én csak igyekszem megtartani, óvni s továbbadni a képességet.
rhumel
@rhumel: ennek én mindig örülök, a leghalványabb irígység nélkül! Mintegy igazolását látva annak, hogy bizony ez is létezhet!
VálaszTörlés