Keresés ebben a blogban

2011. november 3., csütörtök


Victor Hugo:
Demain, dès l'aube…
Demain, dès l'aube, à l'heure où blanchit la campagne,
Je partirai. Vois-tu, je sais que tu m'attends.
J'irai par la forêt, j'irai par la montagne.
Je ne puis demeurer loin de toi plus longtemps.

Je marcherai les yeux fixés sur mes pensées,
Sans rien voir au dehors, sans entendre aucun bruit,
Seul, inconnu, le dos courbé, les mains croisées,
Triste, et le jour pour moi sera comme la nuit.

Je ne regarderai ni l'or du soir qui tombe,
Ni les voiles au loin descendant vers Harfleur,
Et quand j'arriverai, je mettrai sur ta tombe
Un bouquet de houx vert et de bruyère en fleur.

Ha földereng a táj
Ha földereng a táj, holnap a pirkadással
elindulok. Tudom, hogy várod jöttömet.
Az erdőkön megyek, megyek a hegyen által,
nem, tőled messze már maradnom nem lehet.

Megyek majd, két szemem merőn néz önmagamba,
nem látom majd a fényt, nem hallok semmi neszt,
görnyedten, egyedül, kezemet összefonva,
mélán megyek, s a nap olyan lesz, mint az est.

Nem nézem az arany tüzeket alkonyatkor,
sem, hogy Harfleur felé vitorlák szállanak,
és ha megérkezem, sírodra teszem akkor
virágzó hanga és zöld magyal csokromat.
Nemes Nagy Ágnes fordítása

Ez a Victor Hugo vers a francia költészet számomra egyik legszebb darabja. A 19. század nagy zsenije mindent tudott, amihez csak nyúlt hosszú pályafutása alatt, abból mindig remekmű született: legyen az dráma, vers, regény, politikai szónoklat, de még akvarell is! Soha nem maradt tétlenül ráadásul. Még életében megadatott neki az óriási elismerés, a nemzet bölcsének tekintették. Temetése végetérhetetlen nemzeti gyászünnep volt.
Ez a három versszakba süllyesztett mélységes és vígasztalhatatlan apai bánat Léopoldine lányához szólt, aki fiatalon vízbe fulladt csónakázás közben. Hugo, aki tudott minden "nyelven" írni, itt a a meztelenségig leegyszerűsített, póztalan fájdalmat szólaltatta meg. Nemes Nagy Ágnes fordítása méltó hozzá.

10 megjegyzés:

  1. Milyen gazdag vagy, Flora!

    VálaszTörlés
  2. @akimoto: nagyon köszönöm, amit írtál, kedves Akimoto! Néha magam is azt hiszem... De pontosan mire is értetted? (lehet, hogy arra, amire én)

    VálaszTörlés
  3. Flora, a gondolat, meg akik mondják, írják, meg ahogy te továbbadod, valami ilyenre gondoltam. Beszélni róla nem jó, mert a szó lecsupaszítja a verőfényes pillanatot.

    VálaszTörlés
  4. hűha!:"s a nap olyan lesz, mint az est." a franciában szó szerint is? (le jour pour moi sera comme la nuit."
    la nuit - az nem éjszaka?(ez így még erősebb!) és a pour moi - nem hangsúlyozza, hogy az ő számára?!
    előtte meg a "triste" nem inkább szomorút jelent mint mélát. Mintha a fordító egyre csak enyhitene, tompitana...
    nem gondoltad leforditani újra?!
    ( Arany, hasonló helyzetben, mint Victor Hugo, meg se tudott szólalni, csak valami ilyesmit a meg nem irt vers helyett: nagyon fáj, nem megy)

    VálaszTörlés
  5. @akimoto: hát én is valami effélére gondoltam, mert a bukszám amúgy inkább lapos... De az igazi gazdagság egyébként is az, amit nem lehet "elkölteni", amit nem kell itthagyni magunk után, hanem elvihetjük útravalónak, hiszen belőle épülünk... Ezzel meg sokan ellátnak!

    VálaszTörlés
  6. @aliz: lefordítani újra kár lenne, hisz majdnem tökéletes! (a "méla" utalhat esetleg a "mélabús"-ra is...) Nehéz úgy a szöveghez közel maradni, hogy a versmértéket, a rímeket is szem előtt tartsuk. N. N. Á-nak szinte mindez sikerült, a vers mélabús hangulata is.
    Ha jól emlékszem, Hugo pár évvel a haláleset után írta, talán ez magyarázza, hogy Arannyal ellentétben, ő már "meg tudott szólalni". (emlékszel arra az eszmecserénkre, amit pár hónapja a "távolságtartás"-ról folytattunk?)

    VálaszTörlés
  7. épp azért szoktak többen is leforditani egy-egy verset, mert tökéletes egy forditás se lehet...:)

    azt hiszem, Arany később se tudott irni Juliska lányáról (igaz , személyes érzelmeiről mindig is inkább csak közvetve)

    VálaszTörlés
  8. @aliz: igen azt hiszem Arany sokkal "szemérmesebb" alkat volt Hugo-nál!
    Ami a fordításokat illeti, nem érzem a versfordító vénát magamban, ahhoz talán egy kicsit költőnek kellene lenni és én az bizony soha nem voltam!
    Még a prózában is sok gátlás korlátoz édes anyanyelvemen... (de ezen már eleget siránkoztam!)

    VálaszTörlés
  9. ...ez igaz,("...ahhoz talán egy kicsit költőnek kellene lenni") de a költők , ha forditanak , szinte új (saját)verset alkotnak:)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...