Mint a bogár, melyet még élve szúrtak fel a többi trófea közé a gyűjteménybe (ezt különben tiltja a deontológia) s reménytelenül motollál mind a három pár lábacskájával, miközben a "közepe" nem engedi elmozdulni... Mondjuk, azzal a különbséggel, hogy a lábaimat sem igen tudtam megmozdítani anélkül, hogy azt a bizonyos késszúrást ne kaptam volna azonnal a bal oldalamba... Azt hiszem, magyarul "isiász" ennek a neve, bár a tudósok talán szebbet is adtak neki. De ne panaszkodjunk! Egész sor ismerősöm küszködik ennél komolyabb kórral. Ma elmentem végre az orvoshoz, s még be sem vettem a gyógyszereket, máris jobban éreztem magam. El nem múlt ugyan, de múlóban. Bizonyára a pár napos kényszerpihenő is megtette a hatását.
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy - kicsit a magam szórakoztatására - ne vetemedjek valami tudományosan nehezen bizonyítható, de csábító magyarázat kiötlésére. Ugyanis az első "késszúrás" egybeesett azzal a pillanattal, amikor helyet foglaltam a táplálkozás-szakértő rendelőjében csütörtökön. Nem volt ez a lépés számomra afféle jelentéktelen rutin része. Hónapok óta tervezem. Nálam ugyanis minden nagyobb stresszhatás több kiló felvételével jár (ebben pedig volt részem bőven az utóbbi években). Aztán jön az ördögi kör: súlytöbblet = kevesebb mozgás és vice versa... Ideje volt döntő felfedezésre jutnom: a súlytöbblet nemcsak kilókban mérhető, hanem elvont értelemben is számít. Meg kell szabadulnom egy csomó tehertől, mely gátol a mozgásban, a bűntudat béklyóit rakva rám...
Ekkor jött a késszúrás. Mert ugye a börtön is válhat kényelmessé, a szabadságvesztés is sugallhat biztonságot. Ismerjük legalább korlátainkat...
Ó, szegénykém, a fájdalmak sorában ez az egyik élenjáró.
VálaszTörlésÉs sajnos, segíteni nem tudok az elmulasztásában, de legalább drukkolok, hogy mielőbb kiszabadulj abból a tű- és késszúrásból!
stali
Az általad küldött pozitív energia, kedves Stali, máris lendített a balsorsomon! Azért még nem tudja magát teljesen elfelejttetni, főleg, ha csak úgy "felpattannék", mint pl. egy hete...
TörlésVan egy mese Mátyás királyról (Naszreddinről és más éles elméjű pasikról), hogy majdnem mindenki orvosolni tudja a másik ember baját. Ezért merem mondani,ilyenkor legjobb a gyógymasszázs. Még fogyni is segít. Úgy általában.
VálaszTörlésEgyüttérzéssel remélem, hogy a terheid minden értelemben csökkennek, nagyon gyorsan.
A masszázs tényleg jót tesz, bár jobb híján - s ösztönösen - az "önmasszázst" alkalmaztam eddig, ha nagynehezen helyet kellett változtatnom... Ilyenkor megint előjön a lakásba költözés gondolata: minek nekem a 36 lépcsőfok?...
TörlésKöszönet a gyógyhatású együttérzésért, kedves Klári.
Egy Móra (?) novella témája, hogy mindenki orvos. Valaki megemlíti, hogy fáj a foga. A novella arról szól, ki miféle tanácsot adott a fogfájósnak, amitől okvetlenül el fog múlni fogfájása.
VálaszTörlésJobbulást.
Köszönöm, kedves Mick. Tényleg reflex-szerűen keressük a gyógymódokat a rászorulónak... Nekem gyulladásgátló, fájdalomcsillapító jutott...
TörlésNem kívánok bölcsességekbe bocsátkozni. Úgy sincs sajnos ráhatásom a gyógyulásodra.
VálaszTörlésAzonban kívánom, hogy jobban legyél mielőbb!
Köszönöm, kedves Györgyi (kár, hogy nem bocsátkoztál egy kis bölcsességbe!), azonban a kívánságoknak máris megvan a hatása: nem tulajdonítottak-e nekik valaha bűvös hatalmat?...
TörlésCipelünk, cipelünk, nekem a fejem fáj másfél hónapja, kedden megyek kinyomoztatni mi a bajom.Gyógyszer nem használ, de nem akarok félni a "rettegettől" sem. Utánajárok. Jobbulást és "csomagletételt" kívánok.
VálaszTörlésEgyüttérzek, kedves Éva: a fejfájás az egyik legnehezebben elviselhető és kinyomozható fájdalom! Millió oka lehet s az orvosok a végtelenségig csak "tapogatóznak"...
TörlésTe is sokat "cipekedsz"!
A pozitív gondolatoknak gyógyító energiái vannak. Na jó igazad van nem bírom ki. Okoskodok kicsit. Boszorkánylövésnek nevezi a népnyelv. Túl sok teher volt lelkileg rajtad az idei évben. Büntetlenül nem lehet cipelni őket. Sétálj majd ha tudsz kicsit többet és ne emészd magad anyukád elvesztése miatt! Joggal mondhatod, hogy pont én hivatkozom erre! Talán pont emiatt tudom, hogy milyen hatalmas terhet jelent a hamis bűntudat cipelése.
VálaszTörlésA test mindig válaszol a szellem bakijaira.
igen, azt hiszem, még feldolgozásra vár kettőnk viszonya, de ez a teher csak hozzátevődött az addigiakhoz...
TörlésValahol olvastam, hogy az anya-képpel kapcsolatos bajaink testünk baloldalán jelennek meg konkrét betegségben, traumában. Tény, hogy nekem minden bajom (egy bokaficam kivételével) a baloldalamon csapódik le...
A nők agya az érzelmeket mindkét agyféltekében tárolják. Míg a férfiak csak a jobb oldaliban. A természetgyógyászok és a kínai orvoslás azonban azt vallja, hogy az érzelmeink okozta betegségek zömmel a szív oldalán jelennek meg, hisz az érzelmi csakra központok is ezen oldalon vannak.
TörlésKönnyen lehet mégis, hogy sokkal egyszerűbb magyarázata van a dolognak. Például egy enyhe gerincferdülés ami a bal oldal irányába tolja el a szervek súlypontját. Próbáljad megfigyelni, hogy ülés, menés , állás közben melyik oldaladat terheled többet? Gyanítom, hogy a jobbat és ezt bal oldalra dőléssel kompenzálod.
Azt hiszem, a legtöbb nagyon régi bölcsesség évezredes megfigyeléseken alapul. De azért szeretek eljátszani a gondolattal...
TörlésNagyon érzékletes a kép. Mondhatnám tökéletesen visszaadja az elszenvedett érzést.
VálaszTörlésKöszönöm!
TörlésNa csak azért, hogy előtérbe toljam a mesélők között a magam ismereteit is! (Mert az orvoslás alighanem az emberiséggel lehet egyidős.)
VálaszTörléshttp://legyenitt.blogspot.com/2013/05/olvasgattam-s-eszembe-jutott-igaz-meg.html
stali
Elolvastam és igazat adok neked! Mindenki segíteni szeretne és egyben a saját tapasztalatai jutnak eszébe.
Törlés"Legjobb, ha nem betegszik meg az ember" - erre mondja a francia, hogy "lapalissade" (La Palisse kapitány után, aki szerette az effajta banalitásokat hangoztatni), de néha nehéz neki ellenállni...
Mélyen átérzem a fájdalmadat, én is hasonlóval küszködök és most próbálom rávenni az orvosokat, hogy járjunk már végére a dolognak. Jobbulást mielőbb!
VálaszTörlésÉn meg attól félek, hogy a végére akarnak járni, mert tett egy futó célzást a csípőizületemre... Ilyenkor jut eszembe a lelombozó gondolat: mi lesz még 10 év múlva? Ha lesz...
TörlésNeked is megkönnyebbülést, kedves Ági!
Köszönöm! Ajjaj, nekem is épp ilyen lelombozó gondolataim vannak, baloldali csípőízület, meg combfej (amit ők femurnak mondanak, már a neve is rosszul hangzik), de sajnos az fontos, hogy minél előbb megtudjam/megtudják, mi ez valójában, mert ha csak megy az idő, és sokára derül ki a lényeg, az nem lesz mindegy. Ezért muszáj a végére járni, csak azt még ki kell harcolnom, mert január óta csak újabb és újabb fizikoterápiákat kapok arra, amiről nem is tudják, micsoda. Lélekben edzek a szerdai rendelésre, hogy finoman határozott legyek és én orientáljam az orvost valamerre, megszoktam már, hogy nekem kell észnél lennem.
TörlésHát, ez tényleg furcsa manapság (itt is), hogy azt mondja az ember az orvosának: szerintem ez vagy az lehet, nem gondolja? S a tudós ember rábólint... Elvégre, ugyebár, mi tudjuk legjobban, mi zajlik bennünk...
TörlésKedves Rózsa, boldog névnapot kívánok Neked egy XIX: századi klasszikus szavaival:
VálaszTörlésSose törjön félre kedved csizmasarka,
Legyen örömödnek bugyogója tarka,
Ne legyen életed rövid, mint nyúl farka,
A sorsnak irántad ne legyen szűk marka.
Boldogságod fénye legyen szép szivárvány,
Rajta, mint egy hídon, szép tündérek járván,
Ne bántson a métely, sem másféle járvány,
Hanem oly erős légy, valamint a márvány.
(Arany János)
Ó, nagyon köszönöm, kedves Ági! Boldogan veszem mindegyiket, különös tekintettel az "öröm tarka bugyogó"-jára!
Törléscsatlakozom a jokivansaghoz
VálaszTörlésKöszönöm, Stali!
Törlés