 |
| Márai emlékmű Kassán |
... a Könyv - lényegében - megváltozott. Kórosan elszaporodtak a könyvek (mint az emberek, akik olvastak és mint az írók, akik írtak), és a tömegkönyv a tömegember számára már csak segédeszköz volt, mint a vitaminok vagy a rádió, vagy a gépkocsi. Mindenkinek volt könyve és egyre kevesebben vártak választ a könyvtől: ismereteket vártak vagy szórakoztatást, vagy meglepetést, botrányt, rikító élményt - de Választ már csak kevesen reméltek. Nemcsak azért, mert a háborút követő papírkonjunktúrában vagonszámra dobták piacra haszonéhes kupecek a nyomtatott papirost. Mert műfajában - tehát nemcsak tartalmában - megmásult az emberek számára az olvasás liturgiája. Az emberek másféle, pogány liturgiákra fanyalodtak: a betűcivilizációt (bölcs emberek később így diagnosztizálták a tüneményt) felváltotta az ábracivilizáció. (És az ábrát nem kell megérteni, elég nézni - tátott szájjal, szellemi erőfeszítés nélkül.) Mindebben volt igazság. De nem ez volt a félelmes. Könyv egyre több áradt a könyvgyárakból, az írók egyre többen és többet, akkordba írtak, új műfajok valósultak meg: a posztumusz levélipar, életrajz-sztahanovizmus virágzott. De a Könyvben egyre kevesebben hittek... És hit nélkül nincs irodalom." (...)
Márai "Föld, föld!..." c. könyvéből vettem a fenti részletet. 1972-ben íródott. Ez a félelmetes, sebészi diagnózis mintha máig is érvényes volna...
Mennyire örökérvényű vélemény...most talán méginkább
VálaszTörlésfélelmetes
láttam a szobrot, mikor egyszer arra jártunk:)
Márai nagyon ragaszkodott a hagyományos polgári értékekhez, s ezeket a két világháború és következményeik veszélybe sodorták. A kulturáról is individualista, elitista eszménye volt, s helyét nehezen találta bárhol is...
TörlésA vásárolt könyvek száma még emelkedik, de az olvasásra szánt idő meg ellenkezőleg. A könyvnek 1972-höz képest hatalmasra nőtt a konkurenciája. tv-csatornák százai, a digitalizálás korlátlan lehetőségei hangban, képben. Nem sorolom őket. Csaknem csoda, hogy olvasnak még emberek. Persze jó, hogy teszik, mert mozgatja fantáziájukat a látható műfajokkal ellentétben. Ám valaha nem voltak könyvek. Volt viszont figyelem, drill, éles emlékezet. Eleink okosabbja fejében élt ősei egész kultúrája, mely bármikor előhívható volt.
VálaszTörlésVilágunk változik. De hogy fejlődik-e, arra nem esküszöm.
Azt a kérdést is hallom mögötte, hogy a tömegirodalom már nem Irodalom, minden felhigul, eltűnik a dömpingben, akár az individuum s vele az üdvössége is... S ha hozzátesszük, amit te említesz, s melyet ő a könyv írásakor - sőt, haláláig - nem ismerhetett meg ilyen mértékben, akkor van miért aggódni egy bizonyos kultúráért. De nem csupán egy kor változásáról lenne-e szó, mely megszüli majd saját kultúráját? Ami más lesz, feltétlenül. De amíg az ember gondolkodásra képes, nem féltem nagyon...
TörlésA világ vajúdását tapasztalom, de hogy mi forr ki belőle, fogalmam sincs. Csak remélem, hogy értékes kapaszkodókra talál a közeljövő embere.
VálaszTörlésSzeretnék én is bízni valamelyest az Emberben.
Törléscsak nehogy igy: "vajúdnak a hegyek, és egeret szülnek."
TörlésKi tudja? Az ember maga is valószínűleg csak "átmeneti lény" a világmindenségben...
Törlésnaigen, csak épp az a kérdés, hogy mihez ("átmenet"), és jó felé (felfelé) tart-e...
VálaszTörlésÚgy értettem, saját eltűnése felé, miként a dinoszauruszok... Maga kis napocskánk is, mely nekünk oly hatalmasnak és "örökkévalónak" tűnik, s melynek valószínűleg maga az élet is köszönhető a Földön, csak egy kihűlésre ítéltetett pirinyó csillagocska...
Törlésezek az időtávak már nem emberi léptékűek!
VálaszTörlésEz igaz! De mivelhogy az ember is a világmindenség része... Amikor csillagászokat hallgatok vagy olvasok, szédülés fog el...
TörlésKicsit továbbgondolom felvetéseiteket. 100-200 milliárd csillagból áll a Tejút és kb. ugyanannyi galaxis létezik. De a parányok végtelenbe hulló semmisége is csodálatos. Hullámok, energiagócok vagy részecskék. Hol ennek. hol annak látszanak. És a szimbiózisok. Egy fa legalább 400 egyéb gomba- és növényfajjal osztozik, és együtt életképesek. Ugyanígy az ember is. Elég ha csak a bélflórára gondolunk, vagy a bőrünkön jelenlévő mikrobákra. Van mibe beleszédülnünk.
VálaszTörlésIgen, hát valahogy ilyenformán, a mikro- és makrokozmosz között, "feleúton"...
Törlés