A nyár közeledtével megjelennek a képes magazinokban a fogyókura-receptek, egyik hatásosabbnak kecsegteti magát, mint a másik. Tiszta szívfacsarás...
Gyerek- és kamaszkoromban, sőt még jóval később is, problémám inkább az volt, hogy ne legyek túl sovány. Élénken emlékszem anya csukamájolaj és kecsketej kísérleteire, melyek rövid próbálkozás után csődöt mondtak.
Az igazi problémák azonban G. halála után kezdődtek. Eleinte úgy vontam körém a kilókat, mint valami mentőövet, pontosabban, védőfalat, mely mögé női mivoltomat elrejthettem a vígasztalni szándékozó férfitekintetek elől, melyeket valóságos agresszióként éltem át. Nem akartam, hogy bárki is észrevegyen. Otthonülő lettem, az írogatás magányos tevékenység, örültem, hogy ilyen gazdagító módon megtölti a számomra annyira új állapotot.
Tavaly augusztusban éreztem, hogy a súlyfeleslegből nemcsak esztétikai, hanem egészségi probléma lesz, ha nem veszem kezembe a dolgokat. Izületeim 20-25 kg-val kevesebbre vannak programozva, még hatvan éven túl is. Arra sincs már szükségem, hogy védőfal mögé bújjak, hiszen meglehetős biztonsággal berendeztem viszonylagos magányomat. S minden magammal szembeni jóindulatom ellenére sem tetszik a kirakatok tükrében felvillanó képmásom...
A táplálkozás szakértő doktornője (legyen neve Véronique) csak bólogatott, amikor elmondtam szokásos étkezéseim tartalmát, s azt a szorongást, ami már vacsora után félórával jelentkezett: mi lesz, ha 22 h felé elfog az éhség? A gondolatra azonnal éhség kezdett gyötörni, s muszáj volt akármivel csillapítanom...
Az ítélet: nem eszem eleget! Reggelire a kávé mellé sonkát, főtt tojást, zsírmentes tejterméket javasolt, estére meg szintén fehérjében gazdag, de zsír és cukormentes vacsorát. Napközben amúgy sem volt szokásom a csipegetés.
Igyekszem betartani és abban is igazat adok neki, hogy nem koplaltat, sőt, szerinte időnként megengedhetek magamnak egy kis kitérőt, ünnepi ebédet, meghívást. Én sem akarok túl gyorsan lefogyni, nehogy "denevérszárnyaim" nőjenek és arcom is hirtelen megráncosodjon.
Egy dologban viszont még nagy haladást kell elérnem: mozogni, mozogni, mozogni, ahogy Lenin elvtárs, a nagy sportoló mondaná!
Igen! A mozgás, ami hiányzik nagyon. És szénhidrát helyett több fehérje, de én az előbbit szeretem. A fogyás viszont nem a "mit szeretek" kérdése.
VálaszTörlésAhogy mondják ez is agyban dől el, de nálam lassan dől el. Vigaszevéseket tartok, és a hagyományos konyhát szeretem: a köret rizs vagy krumpli a zöldség helyett. De ha én nem így szeretem!!!
De ez már nem szabad, hogy foglalkoztasson. Ma csirke lesz paradicsommal az ebédem. Karácsonyig mínusz 10 kg beütemezve. Majd jelentkezem az eredménnyel.
Az a felső kép nagyon sztáros!:-), de nekem az alsó is tetszik, bár tudom, hogy van különbség közöttük.
Én ha meglátom a mostani képeim, mindig erősebb az elhatározásom, hogy fogyjak.
Nekem a javasolt ételekkel nincs is bajom, ezelőtt is azokat ettem nagyjából, kivéve a pastétom és kolbászféle megvonását... A finom barna kenyeret is nagyon szeretem (a fehéret nem). A fentemlitett zsíros dolgok elvonásával lettem -5 kg eddig... Lehetne jobb is, ha a sajtot is tudnám csökkenteni, de a háromszázvalahány sajt országában!... Desszertnek a gyümölcsöt szeretem jobban, de abból sokat! Csak a mozgás, az nullával határos!
Törlés:)) nekem is a nyári strandolás a legsürgetőbb motiváció,
VálaszTörlésde a fogyókúrákkal az a bajom, hogy seperc alatt leugranak a kilók, de nem onnan, ahonnan szeretném: a hasamról szeretném, de "fentebbről" megy le :( és a hasról csak akkor, ha a szemem is kopog már, és nyúzott egérként zörgetem a csontjaim
olyat hogy lehetne, hogy a cicin marad az összes súlyfelesleg?
Bizonyos korban, sajnos, főleg a derekunk köré és fenekünkre rakódnak a kilók, melyektől a legnehezebb megszabadulni, és ezek a legveszélyesebbek az egészségre...(az én esetem is). Véronique doktornő szerint nem szabad éhezéses fogyókúrát tartani, mert arra készteti a szervezetet, hogy tartalékot gyűjtsön és legközelebb még többet felszedünk...
TörlésHát igen, a ciciről is lemegy, mert annak 40 százaléka zsírszövet. És oda nem is megy vissza, hiába hízik vissza később az ember lánya.
TörlésSzerencsére egyre kevésbé számít a csábmanőverek kelléktárában...
Törlés+++Úgy vagytok szépek ahogy vagytok. Persze, persze az egészség az fontos. :o)))
VálaszTörlésMég fontosabb az, hogy ne sanyargassuk magunkat! Csak annyira érdemes fogyókúrázni, amennyire a léleknek szüksége van. Azonban Léélek nem spártaian szép, hanem gömbölyűen.
:o)))
"Úgy vagytok szépek ahogy vagytok." Kedvesen vígasztalsz, Györgyi! Az egészség az első szempont, az igaz, nomeg hogy szeressük magunkat kívül-belül. Ami engem illet, belül még csak menne, a többi már kevésbé...
TörlésTovábbi indoklás a témához nálam megtalálható. Ha játszani van kedvetek gyertek át egy kis mókázásra!
VálaszTörlésÁtmentem, olvastalak! Sajnos, a varázspálcám eltörött...
TörlésFlóra! A napokban szóltam hozzá egy másik blogban a lefogyás témában és ugyanaz van velem,mint veled: lánykoromban zörögtek a csontjaim, sőt még kisgyerekes anyaként is,most meg....Főleg a pocim nagy.:(A csípőmön még elviselem, de a hasam.....:(
VálaszTörlésMost megint beteg lettem, utána elkezdem a kerékpározást .A heti egy tornaóra az is jó,azt csinálom.
Kedves Mamka, az egy óra nagy teljesitmény! Nekem azt mondták, hogy napi félóra séta (elég gyorsan, nem andalogva meg-megállva) elegendő - lenne, ha szakítanék rá időt!...
TörlésA túl gyors fogyást tényleg el kell kerülni, mert az akkor szerzett ráncok és löttyedések már úgy maradnak (saját tapasztalatom). Drukkolok, hogy sikerüljön lassan, de eredményesen fogynod, és persze minél kevesebb szenvedéssel, ami az étkezést illeti.
VálaszTörlésÁgi, nem szenvedek, mert többet eszem, mint azelőtt! Csak bizonyos dolgokat nem. Lassan haladok, mert sokat ülök a számítógépem előtt...
TörlésMég egy együttérző jó tanács: amíg le nem adtál öt-hat kilót, ne kezdj mozogni, mert addig tehernek fogod érezni. Ha már könnyebb leszel, a mozgással örömet tudsz szerezni magadnak. (Óriási hízások-fogyások tapasztalata.)
VálaszTörlésKlári, a mozgás sosem volt erős oldalam, de azelőtt muszáj volt. Autó nem lévén, sokat gyalogoltam, a dologban is ki kellett venni a részünket. Igy aztán volt helye a kalóriáknak, a zsíroskenyérnek meg a kolbásznak...
TörlésValóban, minél nehézkesebb az ember, annal kevésbé van kedve mozogni. Ördögi kör....
„Mit nem adnék, hogyha fogynék!” Ha eddigi fogyókúráim eredményeit tartani tudtam volna, most talán nem is volna súlyom. de nem ez történt. Fogyni csak életmódszerű étrendátalakítással lehet. Kicsit olyan ez, mint a pia. Aki társaságban megfordul, és ott mindenféle nassokkal, italokkal kínálják, ugyancsak erős kísértéseknek van kitéve. Pedig ha szakorvos fogalmaz meg diétás étrendet, akkor az ilyen helyekre vagy viszem a saját külön ételemet, italomat, vagy kellemetlenül fogom érezni magamat. A fogyás vége a legkényesebb pont. A kúra végeztével hipp-hopp visszaállhat a kiindulási helyzet, ha nem dekázom ki a porciókat.
VálaszTörlésNem egyszerű ez a munka.
Mick, igen, át kell állni egy más életmódra. Szerencsére, a társasági életem nem mindennapos, inkább rendkívüli alkalmakból áll, ezért nem muszáj ellenállnom minden csábításnak, feltéve, ha ritka. Az is igaz, hogy ha az ember élete jól meg van töltve érdekes tartalommal, nincs olyan nagy szüksége a szorongás, unalom űrjét étellel bedugaszolni... Azért kell néha egy kis haszontalan ajándék!
Törlésoff: nem tudok nálad egy ideje kommentelni, de olvaslak!
Sajnálom. Megnézve a blogom beállításait, jónak találtam. Nincs korlátozás a kommentekre vonatkozóan. Még egy kört futok ez ügyben fiammal. Hátha valami mégis...
VálaszTörlés