Magyarországon Anyák napja van. Itt, Franciaországban csak a hónap végén lesz.
Ezen a napon mindenki rájuk gondol, az is, akinek még van, az is, akinek csak a hiánya maradt. Az enyémet tegnap egy éve temettük.
 |
| François pár hetes |
Anyósom szülésznő lévén, tekintélye vitathatatlan volt az első időkben. Fiunk Berlinben született. Anyósom eljött, pár nappal a kórházból hazatértünk előtt. Az "idomítást" már az elején el kellett (volna) kezdenem: kivárni a négy órát két szopás között, hogy lassanként megszokja a pontos időt, evés után lehetőleg azonnal az ágyába tenni, nehogy hozzászokjon a dajkáláshoz... Ez utóbbi követelmény mindig felháborított: nyilván ösztönösen szerettem volna pótolni valamit a császárral szülés kudarcként megélt élményéből a testi közelség meghosszabbításával... Fiam különben még a karomban elaludt, miután rekord idő alatt teleszívta magát, a majd 4 és fél kilójával. Utána békésen leszuszogta a pár órát, s egy hónapos korától este 9-től másnap 6-7 óráig símán átaludta az éjszakát, kezdettől a saját szobájában. Nem szoktattuk hozzá, hogy velünk aludjon, arról meg, hogy az ágyból kiszorítsa az apját - ahogy egyes családokban tapasztalható évekig - szó sem lehetett. Sok későbbi nevelési problémának, Ödipusz-komplexusnak vehetjük elejét ezzel. A gyerek természetesnek veszi, hogy saját világa is van, s lassanként félelem nélkül megtanulja felfedezni azt.
Sajnos, én is időre szoptattam, és soha nem vettem föl a csecsemő lányomat, ha sírt. Anyu irányított így. Viszont naplószerűen jegyeztük, mennyit evett, mi volt a pelenkában, hányszor, láza volt-e, vagy "csak" nyűgösködött, mennyit aludt, nyugodtan-e. Szigorú anyukánk volt, megvan a rólam vezetett naplója is.
VálaszTörlésJó, hogy hamar elment az anyósod, és a magad értő szíve szerint bántál a kicsivel.
Klári, akkor láthatóan nemcsak én voltam ilyenformán "irányítva"! Anyósom csak 2 hétig maradt Berlinben, utána telefonon igyekezett instrukciókat adni. A háttérben nyilván az is megvolt, hogy én bizonyára semmihez sem értek abból, ami neki a mestersége volt.
TörlésAbban igazat adok neki, hogy bizonyos nevelés, szoktatás kezdettől fogva kell, de módjával, kicsit lazábban!
Hatalmas csoda minden kisgyerek. Ez feledteti a szó szerinti szülői „törődést”. Éljenek az anyák.
VálaszTörlés100 százalékban egyetértek ebben, Mick! Csak hozzátenném az apákat is, hadd vehessék ki részüket a boldogságból (ahogy a fiam is teszi! Büszke vagyok rá.)
TörlésMinden gyerek mást (megkockáztatom: máshogyan) kíván törődésből, dajkálásból. Egyik unokám pl. nem tűrte az érintést (ez alól az anyja volt a kivétel, de puszit akkor sem, se adni, se kapni). Nem mertem megkérdezni a barátjától, ma is így van ez?
VálaszTörlésA közel azonos időközökben történő szoptatás nálam is a napirend része és alapja volt, de szerencsére nem kényszerültek magukra maradni a jogos sírással. Még eltérő időpontban sem. De engem szerencsére nem neveltek jól.
stali
Stali, én se hagytam sírni, az elején pláne nem: éhes volt! Nekem meg zsigereimbe hatolt a sírása... Aztán magától "beállítódott" és 3 hónapos korában már este 9 után nem akart szopni, csak naponta 4-szer a 6 helyett... Anyósom telefonon erősködött, hogy próbálkozzak mindenfélével, hogy még este 11 felé egyen utoljára... Sírt a gyerek, végül visszatettem az ágyába, miután kifogytam a lehetőségekből. Azonnal elaludt reggelig.
TörlésMinden gyerek más. Bizony. És Anyukája tudja-érzi, mit s hogyan csináljon. Etessen-e éjjel, szigorú, vagy lazább napirendre, kötöttebb, vagy kötetlenebb életmódra szoktassa-nevelje a gyemekét. No meg a külső körülmények is alakítják ezt persze. Anyák és anyósok tanácsot adhatnak, mesélhetik, az ő idejükben miként is zajlott a picike csecsemő élete. De Anya az, aki tudja. Aki ugyan épp beletanul, de a szíve irányítja. Így van jól, még ha néha nem is lesz "tökéletes" az eredmény:)))
VálaszTörlésMinden gyerek más. Vagy mégsem?!:)
(Tegnap este leveleket olvastam. 1983-84-ből. Épp egy picike, mászni, majd járni beszélni tanuló fiúcska és egy cserfes 2,5-3 éves kislányka anyucijaként írtam ezeket a messzeségben élő nagyszülőknek. Vannak mondatok, sorok, amik szó szerint ráillenek a kisunokámra. :)
Az Anyák Napja olyan szép. Tele van hálával Anyánk iránt és a sorsunk iránt, köszönve, hogy mi magunk is boldoggá lehettünk anyaként...
rhumel
Szerencsére anya, anyós, egyszóval minden rendíthetetlen tapasztalat több mint ezer km-es távolságra volt tőlünk, ezért magamra voltam utalva nagyjából. Azért eléggé aggódó típus voltam általában. Viszont az egyetlen dolog, amihez ragaszkodtam: a külön szoba, külön ágy, elsősorban a gyerek érdekében. Nagyon kockázatosnak tartom annak a szokásnak a rögzítését, hogy a gyerek elfoglalja az apa helyét az ágyban, sőt, azt is, hogy ott álljon a babaágy a felnőtteké mellett a szobában (nálunk is egy háló volt akkoriban, a nappali egy sarkában rendeztük be a kuckót) Körülöttem sok negatív tapasztalat mutatja: a gyerekek 6-7 éves korukban is sok pszichés hátránnyal küzdenek...
TörlésÉn meg csak nézegetem itt ezt a régi ( már apuka) kisbabát!:-)))
VálaszTörlésÉva, tegnap történt!...
VálaszTörlés