Keresés ebben a blogban

2016. január 26., kedd

Arcok és álarcok...

   
   A szem a gondolatok, a lélek tükre. Arcunk sokszor leolvashatóan tükrözi lelkiállapotunkat. Mégis, milyen sokszor felöltjük az alkalomhoz illő álarcot, hogy pillanatnyi jó vagy rossz kedvünket, esetleg igazi énünket is elrejtsük.
   Francia nyelvű blogomon épp tegnap elmélkedtem a témáról. E rövid bejegyzés ennek magyar változata, de nem fordítása lesz.
    Sokszor megkapott a színészek arca. Az előadás alatt mintha mindig az alakított figura arcát viselnék magukon, egy percre se feledkezve meg, hogy kinek a bőrét öltötték magukra. S amikor a taps a függöny elé hívja őket, hirtelen teljesen megváltozik a kifejezésük. Mintha valóban levennék a szerep (ál)arcát, mintegy levetkőznek, hogy valódi arcukat mutassák meg.
   Elgondolkodtam. Mi is történik a való életben? A társadalom, a munka, a barátok, a családi kapcsolatok nem követelik-e meg tőlünk az "alkalomhoz illő" álarcot? A rendőr szigorú és engesztelhetetlen, az orvos sokszor kifürkészhetetlen, a komikus arcán is ott a kötelező vigyor. Barátaim előtt nem öltöm-e fel néha a mosolygós jovialitás álarcát, amely mögé esetleg elrejtem az átmeneti sértődést, hiszen nem éri meg az összetűzést?... Gyerekeim előtt pedig a mosoly esetleg mélységes szorongást, félelmet is takarhat, mellyel nem akarom terhelni őket...
   Ahhoz, hogy mezítelen, igazi arcunkat megmutassuk, el kell engedni a félelmek szülte self-kontrollt. Ehhez pedig mélységes bizalom szükségeltetik. A szerelem szülhet ilyet, ezért fáj annyira a csalódás.
   Saját magunk, tükrünk előtt vajon mindig álarc nélkül mutatkozunk-e? Nem vagyok benne olyan biztos.    

15 megjegyzés:

  1. Gyönyörű, míves, lehetőségekben gazdag álarc! Elfér mögötte akár egy őszinte mosoly is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sose lehet tudni, mit rejt egy mozdulatlan (ál)arc...

      De jó, hogy benéztél, Klári!

      Törlés
  2. nagyon jól megfogalmaztad: a szerepelvárások alól nem tudunk kibújni,
    (mert aki megpróbálja, arra rásütik a "deviáns" jelzőt... jövedelmezőbb a komforzóna patakmedrében csorgadozni konfliktus nélkül
    NINCS olyan, aki azt a bizonyos feltétlen bizalmat megadná, legfeljebb ideig-óráig egy adott szerepidőre.
    Mit értesz mezítelen "igazi" arcunkon? melyik az?: a "tudatalatti én? az ÉN? vagy a felettes én?
    http://www.simplypsychology.org/psyche.html

    VálaszTörlés
  3. Vártam, hátha felteszi valaki est a szembeszökő kérdést. Gondolkodtam, mit is válaszolnék rá. Talán egyik válasz lehetne ez: "igazi", "mezítelen" arcunk tükrözné emócióinkat, védekezési reflex, elfojtás nélkül...
    Köszönet a hozzászólásért, Kati.

    VálaszTörlés
  4. érdekes a megfigyelésed a szinész arcok szerep utáni megváltozásáról (visszaváltozásáról)...szerintem megkönnyebbülést is mutatnak...! amúgy meg nem jó álarcban ... szabadabban kehet lélegezni nélküle,

    eszembe jutott most (mikor nem? :) József Attila, az IGAZI arcunkról mondott szavai,de menet közben kiderült igazi lelkünkről ir, de talán igazi arcunkban a lelkünk!!: "Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre" (persze ebben az is benne rejlik, hogy nem hord(hat)juk minden nap :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Feltéve, hogy eleve szép és "tiszta" mint az ünneplő ruha...
      Ez viszont oda vezet, hogy mi a tiszta? Talán az őszinte...

      Igen, azt hiszem, a színészek arcán az öröm és a megkönnyebbülés látszik, főleg siker esetén!

      Az az érzésem néha - ezért beszéltem "mezítelenségről" - hogy álarc nélkül "kiadjuk magunkat", mintegy védtelenné válunk...
      (most érlelődik bennem egy kis exposé témája (ápr. 20-ra esedékes), melyben az "akt" szimbolikájáról akarok írni rajzaim gyakori témájából kiindulva...)

      Törlés
    2. az "igazi".. biztos tiszta. eredendően. "tabula rasa"...

      későn jöttem rá, de most már vallom, nyugodtan adjuk csak ki magunkat (ha van mit)....az álarc a veszélyesebb!!

      kár hogy nem hallhattaf Töröcsik Marival legutóbb egy ill. két beszélgetést a tévében, ha megtalálom, felteszem a felvételt...(magáért beszél...)


      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
    4. http://www.mediaklikk.hu/video/nagyok-torocsik-mari-2/

      Törlés
    5. "nyugodtan adjuk csak ki magunkat (ha van mit)....az álarc a veszélyesebb!!" Egyelőre nem vagyok ilyen biztos benne... Attól függ, hol, ki előtt. Óvatosság, elemi...

      Töröcsikkel több interjút is láttam a F-B-on, de ezt nem. Lenyűgöző ember és színész. Nem tudom, hol vehették fel a beszélgetést?
      Mindenesetre köszönöm, hogy feltetted.

      Törlés
    6. ... egy patinás kastélyban...ez egy beszélgetés sorozat "nagyok"-kal (ez a cime is... a többi beszélgetás is remek!

      Törlés
    7. ami meg az álarcokat illeti... hidd el, nincs értelme...a "meztelenül"-t én nem akti hanem kosztolányi értelmezésésben gondoltam . (szinészben is az a hiteles, szerintem, az "alakit" jól, akinél átüt mindig saját "arca" a maszkon! (Sztanyiszlvszkijnak van igaza)

      Törlés
    8. A "mezítelenség" mindkét értelme nyilván összefügg. Mégpedig bizonyos "kiszolgáltatottság" miatt. Ha álarc nélkül mutatkozunk, "kiadjuk magunkat" bizonyos értelemben... Az álarc fedezék is lehet...

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...mert duplázódott az előző komment. bocs

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...