MAJDNEM SZONETT
Húszéveskori önmagunkkal
ha találkoznánk negyvenévesen:
irigyelnénk, vagy megpofoznánk.
Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy,
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.
Csak az emlékezet csalása fűzi
egy életté a folyamatos halált.
Mert meghal szünetlen
az én, meg az énre az én,
a bennem sületlenebb én,
a velem okosabb én,
a rajtam kopottabb én, meg én...
S hogy megüssek egy vidámabb, bizakodóbb hangot is így a tél közepén:
TAVASZVÁRÓK
Megládd, megint futunk a berken át,
feledve tél jegét.
A záros kert-ajtón s a kerten át,
ha felszikkadt a rét.
Most hűs estére hűsebb éjszakát
borít fehér sötét.
De majd megint futunk a berken át
s fogjuk köröskörűl az almafát,
feledve tél jegét,
ha felszikkadt a rét.
én meg most ezt:
VálaszTörléscsönd
béke
csönd
béke
fény
csönd fénye
béke csöndje
fény békéje csönd
fényes csönd béke
csönd béke fény
béke csöndes fénye
fény csöndje
csönd csöndje fény fénye béke
csönd fény
lombban kő
csönd köve
kövön fény csöndje
kőben csönd béke
kő békéje béke köve lombban
csönd fényes béke
kő lombban fény
kút csöndje fű
kútra hajló béke csönd
kút békéje inda
fű inda kő
lomb hintája kúton
fény ingája kútban
csönd dajkája
csepp
csepp
kút cseppje
cseppek csengő csöndje
csönd cseppje fény
kút habja kő lombja
fény csöndje béke
szél víz föld
kis patak irama
fény halmai
föld keblei
kút karjai
kő lábai
víztüdejü szél
lombtorkú csönd
fűruháju fény
kőarcú béke
reggel
dél
este
éj
hajnal karéja
dél sziklája
alkony karéja
éj sziklája
csönd
béke
fény hímzése
hab szövése
szél fonása
füst rovása
tűz írása
örökös szálak verejtéke
só
orsó
koporsó
kop
kop
harkály
óriási csönd órája
sok külön kis csönd ingája
kövön gyík
fénylő néma bálvány
béke veled
szeretőd lappang
virágzó ág rejtekében
párod rejlik
minden kapu hajlatában
rend
ünnep
béke
rend köve
ünnep lombja
csönd füve
béke kútja
szállj békés lomb csöndje
fényes ünnep ága lengj
ima irama
unalom fénye
csönd ünnep béke rend szállj
ima fény ünnnep lengj béke
fény csönd
béke
csönd
csönd
béke
béke
Köszönöm; , Kati! Nem ismertem: micsoda gyönyörű szó-szőttes!...
TörlésKöszönöm nektek!
VálaszTörlésKint esik, veri az ablakot a sok esőcsepp!
VálaszTörlésLakatos István: "Szösszenetek"
Megsimultam tenyeremben
csendben elderengtem
álmos pillanatok közepette
a monoton esőcseppek
elringattak messze földre...
Köszönet a felfedezésért (részemről az), Éva! Nagyon rosszul ismerem a kortárs magyar költészetet. "Megsimultam tenyeremben" - szép! Nagyon ismerős hangulat errefelé!
TörlésÉva, töröltem a következö 2 megjegyzésed, mert mégegyszer megjelent a fenti kettö!
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésWS ZSENI.
VálaszTörlésErre a minösitésre nem vagyok feljogosulva, de nagyon tetszik, az biztos...
Törléskicsit meghőköltem, hogy tán túl sok helyet foglaltam el (mert azt gondoltam, mindenki hoz majd egy versét W S-tól...
VálaszTörlésszeretem a verseit, tényleg zseniális
A "te" versedet nem lehetett volna megcsonkitani!
Törlés