Keresés ebben a blogban

2016. március 8., kedd

Nőnap...

Lucie unokám "megrajzolt"...
   Tegnap délután összeszedtem maradék energiámat és elvittem 8 képet felakasztani a színház kávézójának feketére tapétázott falára (időnként tárlatokat rendeznek). 8 bekeretezett kép  -  üveg alatt  -  tudvalevőleg igen nehéz: alig bírtam felpihegni velük a 24 lépcsőfokon! Utána még hazamentem pihenni 1-2 órát,  mert az estély csak fél nyolc felé kezdődött. Egy "Inner Wheel"-nek nevezett női szervezet tartott vacsorát kb. 60-70 személy részvételével (mindössze két férfi volt jelen) a Nemzetközi Nőnap alkalmából. Már hónapokkal ezelőtt beszervezett egy ismerősöm, voltaképpen miatta fogadtam el a meghívást. Rajtam kivül öt zenész, egy író-történész és egy másik festő alkotta a "női tehetségek, alkotók" címszó alatt meghívottak kis csoportját, akik illusztrálni voltunk hivatottak az est témáját. Mivel a szervezők úgy találták, hogy életem útja meglehetősen kacskaringós, hogy ne mondjam, "egzotikus", megkértek, hogy pár szóban meséljem el, de ne menjek túl tíz percen, mert a hallgatóság azon túl nem tud odafigyelni... Jó, mondtam, semmi probléma, annyit rögtönzök, amennyi kell, soha nem jelentett nehézséget a nagy nyilvánosság előtt beszélni. Az életem történetét amúgy is elég jól ismerem.
   Mivel úgy mutattak be, hogy időmet a rajzolás és az írás között osztom meg, gondoltam,  a végén felolvasok egy oldalt valamiből. Kinyomtattam délután "Emlékeim morzsái"-nak a legelejét. Még elevenen él bennem a keletkezése. Talán az írás kezdetének is nevezhetném. Nem is tudom, miért kezdtem neki úgy jó tíz éve, de emlékszem arra a szinte bódult állapotra, amely elfogott, s csak jöttek a szavak egymás után, hogy a lehető legérzékletesebben, legpontosabban megfogalmazzák a feltoluló képeket, illatokat, érzékeléseket: az árokszéli fű szagát a tavaszi zápor nyomán, az akácvirágot a májusi langyos estében, a remegő nyári forróságot, a téli ólmos eget, amikor a csikorgó hidegben alig-alig kel fel a nap... Őseimet, akiknek évszázados makacs túlélni akarását génjeimben  hordom, mint titokzatos hieroglifák üzenetét, s akiket "servus"-ként írtak be a plébánia anyakönyvébe...  
   A csend szinte tapintható lett a nagy teremben, elhalt a beszélgetés, az evőeszközök neszezése. Aztán kitört a taps, és én gyorsan leültem a helyemre. Gondolom, jóval túlléptem a tíz percet. Utána sokan odajöttek hozzám beszélgetni, sok meleg szót kaptam: azt mondták, nem vették észre az idő múlását, és sajnálták, amikor vége lett...

20 megjegyzés:

  1. Gratulálok a sikeredhez!

    VálaszTörlés
  2. Szívből gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Aliz. Őszintén szólva, nem számítottam ennyi reakcióra...

      Törlés
  3. nagy elismerésem, gratulálok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Kati. Jót tett a lábadozó állapotomnak is!

      Törlés
  4. De jó lett volna ott lenni! Gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Klári. Tegnap egészen jól érezte magát az önbizalmam is!...

      Törlés
  5. Névtelen9/3/16 11:27

    Nem vagyok meglepve:) Örülök, hogy átélted ezt a csendet.
    Remélhetőleg a mindenféle kételyeid is elillantak közben:)
    Szeretettel gratulálok!
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves E.!
      Kételyeim valóban elgyengültek - legalábbis még a tegnapi napon ! De ahogy ismerem őket - régóta együtt élünk - alattomosan visszaszivárognak majd lassanként...

      Törlés
  6. Névtelen10/3/16 06:17

    Gyógyulást kívánok!-maradandó önbizalmat,és gratulálok sikeredhez! b.

    VálaszTörlés
  7. Nagy öröm olvasni a sikeredről. Gratulálok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Györgyi. Kis esemény volt, de nekem fontos, mert szinte senkit sem ismertem a jelenlevök közül...

      Törlés
  8. Gratulalok! Es a kislany rajza is milyen jo!

    De hogy lehet h abban a kisvarosban ilyen sok muvesz, meg a mas kulturak irant erdeklodo ember el? Nagy szerencsed van!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tamko, köszönöm. A rajzot 10 éves Lucie unokám készítette: csak leült elém, amint az asztalnál jegyzeteltem és azt mondta: "Lerajzollak". Sok ilyen spontán tehetsége van.

      Kis városunk (45000 lakos, esetleg tízszer ennyi) nagyon büszke kulturális örökségére: Watteau, Carpeaux és még sok híres szobrász szülővárosa. Nagy az érdeklődés a kulturális események iránt.

      Törlés
    2. Igen, eképedve olvasom a könyvklubotokat is! Lehet h itt is van ilyesmire igény, csak még én nem néztem jól szét.

      Törlés
    3. 10 évig egy 144 oldalas irodalmi lapot is szerkesztettünk,évente 3, majd (G. halàla utàn) 2 szàmmal...

      Törlés
    4. Elképesztő!
      De lehet, h én vagyok túlságosan a szereotípiák foglya és hiszem azt, h kultúrára csak fővárosokban van igény! (na jó, ez most sarkítás, de érted)

      Törlés
    5. A fôvàrosban kétségtelenül sokkal több a lehetöség, a kinàlat, de itt közvetlenebbek, melegebbek a kapcsolatok... (de bevallom, itt, Fr.o-ban ez a vidék kivétel - van összehasonlitàsom!)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...