Keresés ebben a blogban

2016. április 23., szombat

Örökzöld...


   Ezt a képet még François csinálta egyszerű kis gépével a 80-as évek végén, 90-es évek elején (apa 1995-ben meghalt). 
   Nyári, ebéd utáni hangulat. Apa, anya kinn ülnek a szőlőlugasban, hűsölnek, apa ott olvassa el a napi újságot, anya mosolyog az unokára. Mellette lóg a felmosó,  felakasztva  szárad. Amolyan "örökzöld pillanat", amelyből milliókat átéltünk, szinte változatlanul  -  megváltozhatatlanul...
   Aztán egy napon omladozni kezdtek az örökös díszletek. A főszereplők egymás után meghajoltak, elköszöntek. Anya pont ma 3 éve.
   Marad a kép, kicsit homályosan, akár az emlékek... 

14 megjegyzés:

  1. Egyikük megszólal, a másik hallgat. Béke van.

    VálaszTörlés
  2. ez gyönyörű

    a kép minden centije szentély
    olyan hangulat
    órákig elnézném
    a pille-szék, a bicikli, anya ruhája, apa újságja...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ..."a kép minden centije szentély"... Köszönöm, Kati, igaz. Az ülőke is megvan még!

      Törlés
    2. nem is gondolod, milyen sokat adtál ezzel a posztoddal, a vasárnap délutánok (egyik) ízével
      továbbgondolódott a blogomban

      nem is tudom szebben megfogalmazni, mint amit már leírtak: (pl. most épp Gergő Imréére leltem "A múltat nem hozhatjuk vissza, de megjeleníthetjük (...). Csak meg kell találnunk a módot ahhoz, hogy az öntudatlan lélekben feltorlódott emlékkincset felhasználhassuk, hogy elmúlt élete emlékeiből mindenki annyit és azt emelhesse öntudatába, amit akar. Valóra ébreszteni azt a különös és még tartalmatlan szólásmódot, mely úgy hangzik; hogy egy élet, magunké vagy másoké, nyitott könyvként hever előttünk."

      Törlés
    3. Akarva-akaratlan visszatér az ember a múltba, talán azért is, mert a jelen már többé-kevésbé csak amolyan visszaszámlálás : mennyi is maradt?... S szeretné még átélni, milyen is volt a teljes élet íze...
      Ami pedig az elmesélést illeti - hát abban lehetne igazi írói kihívás!

      Törlés
  3. és eszembe juttattad azokat a jó kis hangulatú családi vasárnap délutánokat
    most pl. a hóban kerékpározók bámulását a tv-n (milyen jókat lehet aludni a szpíker monoton beszédétől a délutánim meccseken :)))
    mennyire szeretem ezt a dalt is :

    https://www.youtube.com/watch?v=WtnX5_PPIuU

    meg szegény Kulkával ezt a dalt:
    https://www.youtube.com/watch?v=imfqiJHsaLc

    nagyon vasárnap délután van

    VálaszTörlés
  4. Meghallgattam: kellemes melódiák, kellemes előadók! (Cserhalmi nagyon jól öregszik! Olyan, mint az én időmben!...)

    VálaszTörlés
  5. Ezt a bejegyzésedet, meg a franciát is, olvasva az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy olvasol-e Annie Ernaux-t? Szereted?

    (A képen nagyon tetszik a mamád arckifejezése. Úgy néz, mint aki nem szereti, h fotózzák, de az unokának mégsem fog hátat fordítani!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annie E-t valamikor nagyon régen olvastam és akkor kiesett a kezemből: nagyon laposnak tűnt a stílusa, az emóciókat kerülte, olyan volt, mint egy entomológus, aki nagyító alatt vizsgálja az embereket... Talán most kellene újra belenéznem: én is sokat változtam 30 év alatt...

      Anya nem ellenezte a fényképezést, csak azt nem szerette, ha tudtán kívül, vagy váratlanul vettük le: szerette kontrollálni a képet, amit mások alkottak róla... Bevallom, ezen a téren is!

      Törlés
    2. Akkor ajánlom A.E.-t! Kimért a stílusa, tömör, de én nem mondanám érzelemmentesnek. Az Une Femme c. konyve az anyjáról szól, sztem nagyon szép. Majd mondd el, h mit gondolsz, ha esetleg elolvastad! :)

      Törlés
    3. Újabban sok interjút olvastam, hallottam vele. Lehet, hogy sort kerítek rá.
      Könyvhegy áll az ágyam mellett (máshol is!) magyar és francia nyelvű könyvekből!...

      Törlés
    4. Ne is mondd!! :)) Nálam ugyanez a helyzet. És mindig van egy soron kívüli...

      (Most jelent meg egy új könyve, azért szerepel ennyit sztem)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...