Keresés ebben a blogban

2017. május 12., péntek

"На дне" * avagy egy kórház várótermében...

Az emberbe belefagy a döbbenet. Eredetileg nem is akartam magyarázatot fűzni ehhez a kis párbeszédhez, mely végül monológban végződött. Sőt, bevallom, valamennyit le is faragtam az elviselhetetlen részletekből...
Sokáig nem bírtam szabadulni a hallottaktól: muszáj volt leírnom, hogy némi távolságot teremtsek köztem és a borzalmak között.
Vajon saját szenvedésünk kevesebbnek, elviselhetőbbnek tűnik-e, ha tanúi leszünk mások összehasonlíthatatlanul nagyobb balsorsának?...

- Maga mennyit fogyott?
- Jó tíz kilót. Hát maga?
- Én úgy tizenötöt. Hány hónapot adtak?
- Három-négyet, nem többet... Dehát már régóta benne vagyok.
- Nekem se jósoltak sokkal többet.
- Hát, ilyen az élet... Nekünk ilyen jutott.
- Én 17 éves koromban kezdtem. Az az érzésem, hogy valahányszor valami nagy csapás ér, mindig kiújul. Hatszor opráltak vele.
- Most hány éves?
- 53 leszek. De a legutóbbit volt a legnehezebb elviselni... A fiam...
- ...
- Drogos, az élettársa is... Többször volt börtönben erőszak miatt...
- ...
- A kishúgával kezdte, de legutóbb egy 8 éves kislány miatt ült, nem sokáig, két évig, mert nem ítélték egészen beszámíthatónak...
- ...
- A legszörnyűbb pár hónapja volt... Majdnem belehaltam. Tudja, éjszakánként nem tudok aludni, csak sírok. Az egyéves kislányával tette! Felesége szeme láttára! Én hívtam a mentőt. Már késő volt... Én vittem a kis véres húscsomót, ami maradt belőle. A helikopterben halt meg, a karomban... Vettem magamnak egy babát, azt szorongatom, ringatom éjszakánként, attól valahogy a gyógyszernek is van egy kis hatása...

* azok számára, akik nem voltak oroszosok: "На дне" Gorkij drámája, a társadalom legkiszolgáltatottabjait gyűjti össze egy "éjjeli menedékhelyen"...  Ezen a címen játsszák magyarul.

12 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Az emberen túlmutató gonoszság lenyomatai...
    Ez az igazi szegénység.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos, ez IS az ember... Az eltorzult, mély erkölcsi szegénységben élő ember...

      Törlés
  3. "Vajon saját szenvedésünk kevesebbnek, elviselhetőbbnek tűnik-e, ha tanúi leszünk mások összehasonlíthatatlanul nagyobb balsorsának?"
    NEM
    hiszen a SAJÁT életünket éljük, és a problémáink nem lesznek kisebbek, ha másnak is vannak...a saját problémáinkat magunkban kell helyretenni, a saját magunk lelki erejével...
    persze jól jön a segítség, de senki más nem tudja se kisebbíteni, se nagyítani a mienket, csak mi magunk...
    az más kérdés, hogy esetleg életre kelthet olyan belső lelki erőimet, amik segíteni tudnak a magam baját jobban kezelni(elfogadni, megoldáskeresésre sarkalni, továbblendíteni), de komolyan kell venni,nem lesz kevesebb, ha mellettem másnak nagyobb van...
    bocsánat,

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönet a hozzászólásért, Kati.
      Néhányan különbözőképpen reagáltak - mondhatnám, szerencsére: nem gondolkodunk egyformán! Akaratlanul is kevesebbnek tűnt saját balsorsuk ennyi szörnyűség hallatán...

      Törlés
    2. ezért nem szeretek általánosságokban kijelenteni, mert olybá tűnhet a történéseknek csak fekete vagy fehér válaszai vannak...
      a válasz pontosabb, ha azt gondoljuk végig, miért - és mikor - segítene a saját gondunkon ha a másé nagyobb...
      legfeljebb a hozzáállásunkat árnyalja , eltereli a figyelmünket, vagy túlélési technikákat mutat, de a mi problémánk marad ugyanakkora : persze attól függ, mi volt a saját KONKRÉT problémám: nem mindegy, hogy pl. kevés a pénzem, vagy elvesztettem a fél karomat, vagy gyászolom a lányomat....stb.stb...
      igen, sokan a közhelyeket kapják elő, és azt mondják - végig sem gondolva -, "más nagy baját látva eltörpül a sajátunk"...de ez olyan "mondás" csak, mint a többi közmondás....

      Törlés
    3. bocsánat, hog y ennyit lefetyelek bőbeszédem dacára, azt gondoltam, amikor elsőször olvastam e sztorit, hogy úristen Bo g i m m al beleőrülök, nem bírok meghallgatni, megnézni semmit, ami kicsilányokkal rossz történik, retten tően féltem Bogit...de attól még ugyanúgy szorongok a jövőheti gyomortükrözésemtől, csak negdermeszt egy jó időre a döbbenet más baját hallva

      Törlés
    4. Amikor szülők, nagyszülők leszünk, akaratlanul is beleéljük magunkat egy konkrét helyzetbe és az empátia vagy a szenvedés megsokszorozódik.
      Én ugyanigy reagálok az unokáimmal, bár megpróbálom nem nagyon kimutatni nekik a féltést, nehogy gúzsbakössem őket vele (mint ahogy engem kiskoromban...)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...