Keresés ebben a blogban

2017. május 22., hétfő

Virágom, virágom...

A teraszon kezd felfutni a falra erősített rácsra a hajnalka! Szinte soha nem éri nap ezt az északi fekvésű falat, sőt, a gyökereinek is csak cserépben van hely. Talán mégis megszokik nálam! Mindenesetre sok virágot hozott, szinte mihelyt átültettem.

A visszatérő napsütés (legalább 1 hetet jósoltak  -  mindig szűk határok között mozgunk errefelé!) felpezsdítetette kertészkedő vágyaimat. Hoztam három cserép muskátlit, mely még átültetésre vár. Tegnap az alábbi sokszínű kis virágot (itt úgy hívják: cosmos) süllyesztettem két rózsatő közé és még két másik fajta is helyet talált, bár nincs róluk egyelőre kép. Ilyenkor sajnálom, hogy milyen kicsi a kert, de a város közepén ez is megbecsülendő ritkaság!  



Elmentem délután a festőcsoportunk kiállítására is. Ezúttal nem veszek részt, pedig fennállásának 50. évfordulóját ünnepli a csoport, ráadásul azt hiszem, jelenleg én vagyok a legrégebbi tag! Az alapítók nagy része kihalt. Én a 90-es évek közepén csatlakoztam. Az idén nem akartam a nagy stresszel járó felkészülésbe fogni: többnyire a két-három utolsó hétre hagyom, hogy adrenalinom elérje a maximális szintet, és utána a végkimerülés határán végezzem!... "Megénekeltem" már többször is. Az idén nem volt erőm hozzá.
Tegnap d.u. több, mint 400 látogató fordult meg a teremben (huzigáljuk a pálcikákat) Sajnos, a szám nem egyenlő a vásárlókéval! Az embereknek kevés a pénze, s nem lehet tudni, mit hoz a holnap... 


Ez a bokor pici volt, amikor idekerült 2014 őszén, a terasz elkészülte után. Nem akartam, hogy elkerítsék a teraszt, inkább öt bokrocskával szegélyeztem, melyek 20-30 cm-esen érkeztek. Úgy tűnik, szeretik a helyet, állandóan nyesegetni kell őket és tobzódva virágzanak, mihelyt tehetik. 

Hát, ez ilyen virágos bejegyzés lett...
Valamikor nem is hittem  -  és a családból talán senki sem!  -  hogy kiütközik rajtam egyszer a kertészkedő atavizmus... Igaz, hogy többnyire lakásban éltünk, gyakori költözködéssel egyik országból a másikba. 
A kertészkedés meg, mint tudjuk, gyökerek dolga...

12 megjegyzés:

  1. a kertészkedés is alkotás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, Aliz. Azt szeretem benne a legjobban, azt hiszem, az esztétikai élményen túl, hogy "élőlények" vesznek körül és meghálálják a gondoskodást, talán még többet kapok vissza, mint amennyit nyújthatok...

      Törlés
    2. ...igen, mert ők is megteszik a magukét!:) (csak kicsit elő kell segiteni...)

      Törlés
    3. Szeretik a nem közömbös tekintetet, a figyelmet, gondoskodást, éppúgy, mint az ember...

      Törlés
    4. pontosan... (mikor anyukám kórházban volt, a virágai mindig tönkrementek... aztán, mikor hazajött, újraéledtek)

      Törlés
    5. Egy cseppet sem csodàlkozom!

      Törlés
  2. Eddig szerettem kertészkedni. Az idén először bár rendben tartom a kertet nem hoz lázba az alkotás és a gyarapodás öröme. van ebben a gyökér dologban igazság.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is főleg azóta foglalkozom intenzívebben a kertészkedéssel, mióta eldöntöttem, hogy nem költözöm innen tovább... Ugyanakkor kicsit meg is ijeszt a gondolat: utolsó (előtti?) helyem?...

      Törlés
    2. Nem gondolom, hogy szeretnél még valaha is költözni. Szerintem finom érzés az otthon élmény. Az pedig, hogy egyszer mennünk kell a végleges helyre egyre kevésbbé ilyesztő. Minden évben építed szépíted az otthonod. Jó látni, hogy szereted.

      Törlés
    3. A költözésekben (nagyon sok volt!) a felfedezések, az újrakezdés varázsát szerettem... A "véglegesség" érzése riasztott... Az "otthont" mindenütt megteremtettem, azaz "újrateremtettem"...

      Törlés
  3. Jé, képzeld, kedves Rózsa, a neten csellengve erre a kertre bukkantam: először aszt hittem a tied, de fantasztikus a hasonlóság, nem?

    http://ninetofive-ish.blogspot.hu/2017/06/in-morning.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sajnálom, hogy nem tudtunk erről szót váltani

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...