Keresés ebben a blogban

2017. június 24., szombat

Nyáreleji történet

   Afféle közepesen, esetleg szerényen jómódú kerületben lakom. Igaz, nemigen teregeti ki senki sem a gazdagságát, sem a szegénységét. Meg kell érezni. A tehetősebb nem hivalkodik, a szerényebben élő pedig igyekszik a látszatot megőrizni. 
ez a kép a Net-ről
   Két-három házzal odébb, az előbbieket meghazudtolva, néhány lakó felkavarja a diszkrét harmóniát. A házat a város szociális szervei bérelik és nehéz helyzetben levő, talán úgy is mondhatnám, "rehabilitációs stádiumban" levő 8-10 embert szállásolnak el, hogy ne kerüljenek utcára. Van, aki dolgozik, vagy próbálja, mások isznak, néha verekedés tör ki, esetleg felgyújtanak ezt-azt a házban (többször jöttek már rendőrök, tűzoltók, főleg éjszaka...). 
   A lakók változnak, a mostaniak inkább csendesek, nem vetetik észre magukat.
   Azaz mégis, pár napja, a kánikula kellős közepén. 
   Gyors bevásárlást intéztem, megtöltve egyben a benzintartályt is. Mögöttem sor volt, ezért gyorsan idítottam, a bankkártyámat bedobtam a mellettem levő ülésre a táskám tetejére, mondván, hogy később helyére teszem. Hazérve kikapkodtam a bevásárlószatyrot és a táskámat, hogy minél előbb bemenekülhessek a ház jótékony hűsébe. 
   Jó félóra múlva csengetnek: az ajtónyílásban szomszédasszonyom és egy foghíjas fiatalember, kezében a bankkártyámmal. Kérdezi, az enyém-e, egy autó mellett találta a földön. Már kérdezett másokat is, de senkinek se kellett, így érkezett "mamihoz"... Ráismertem az említett "problémás" ház egyik lakójára. Maminak becézi a szomszédasszonyomat e ház több lakója is. 78 éves, az egész utca kulcsa nála van letétben, ha valaki elmegy hosszabb időre, ő szedi össze a postát, nyitja a redőnyt, stb. Pedig rengeteg egészségi problémával küzd, de segítőkészsége határtalan. Már észrevettem máskor is, hogy az említett csavargó külsejű fiatalok egyike sem megy el köszönés nélkül mellette, ha kinn áll a ház előtt, sőt, némelyik arcon is csókolja (a franciák rettentően szeretnek puszilkodni, még az ismeretség kezdetén is! Majdnem a jónapottal ér fel!) Elmondta, hogy néha gyógyszerrel, elhúnyt férje ruháival látja el őket...
   Mondanom sem kell, mennyire megörültem! Azaz, először inkább meglepődtem, mert nem is tudtam, hogy elveszett a kártyám! Rögtön az ezzel járó katasztrófa jutott eszembe... Az infarktus környékezett.
   Hálálkodtam nagyon a fiatalembernek: "Monsieur! vous m'avez sauvé la vie!" ("Megmentette az életemet!") Sőt, örömömben a nyakába ugrottam és mindkét orcáján megcsókoltam!...
   Nem is fűzök kommentárt a meséhez. Az olvasóra bízom, mit gondol.

20 megjegyzés:

  1. Jó történet! Mindig legyen szerencséd!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Klári! Nem akarok pedig az őrangyalom segítőkészségével visszaélni...

      Törlés
  2. Névtelen25/6/17 09:09

    Szép, főleg mert igaz "mese". Sőt, tanmese....Mondjuk az előítéletek ellen. Időszerű, itthon is... rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, engem is ez hatott meg talán legjobban benne, a nagy megkönnyebbülésen túl, kedves E.
      Az aranyszívű szomszédasszonyomon kívül (ő az, aki nekem is hoz gyakran kóstolót - igaz, én is néha) vajon ki vesz róluk tudomást?...

      Törlés
  3. Egy rendőrtiszt szerint néhány gazember első benyomásra jó embernek látszik. Jó, hogy ez fordítva is igaz. A lepukkantnak tűnő egyéniségek is tarthatnak efféle kedves meglepetést. Tegnap olvastam a FB-on, hogy Bp-en egy fickó utánaeredt egy nőnek, valamennyi iratával és laptopjával. Egy ismerős pedig drága gitárját és laptopját kapta vissza a talált tárgyak osztályán értékét kb. 1,3 millió ft-ra becsülte. Jó, hogy van ilyen. Kívánom, hogy szaporodjanak ezek az esetek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is elmesélem mindenkinek: ne csak a rossz hírek terjedjenek szélvészként, hanem a jó is legyen példa...
      (Mick, megint csak "láthatatlanul" tudok kommentet hagyni nálad, ill. csak akkor lesz látható, ha a "szólj hozzá"-ra kattint az ember... én rontottam el valamit a saját regisztrációmmal... Mystère!)

      Törlés
  4. Régebben dolgoztam ilyen fiatalokkal. Hihetetlenül sok kellemes meglepetésben volt részem általuk. Szentimentális vagyok, de az ilyen történetek ráébresztenek arra, hogy igenis nem olyan rossz ez a világ! Legfeljebb néha fáradtak vagyunk és nem vesszük észre benne a jót!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Györgyi, a rossz biztosan szembeszökőbb! (nem téma a mindig pontosan közlekedő vonat...)
      Én is szentimentális vagyok, úgy tűnik...

      Törlés
  5. Előttem is titok, hogy miért láthatatlan a kommented, mindenesetre sajnálom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak hogy tudd, hogy próbálkozom néha...

      Törlés
  6. Zugolvasóként ma előbújok. Annyira szép történet, hogy szociálpszichológia előadásaimon fel fogom használni. Persze, ha beleegyezel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Érdeklődő, természetesen felhasználhatod! Annyira szükségünk van pozitív kicsengésű történetekre is...
      (én is kíváncsi lettem rád, ha akarod, keress fel a köv. e-mailen: rozsa.tatar@gmail.com)

      Törlés
  7. Névtelen27/6/17 07:32

    Kedves Flóra/Rózsa,
    látom itt az email címedet. Nekem egész más van.:((( (két wanadoo-s cím)
    Írtam a múlt héten Neked. Lehet, hogy nem is kaptad meg...
    rhumel/E.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De igen, kedves E., megkaptam és nagy örömet okoztàl! Vàlasz hamarosan!

      Törlés
    2. Névtelen27/6/17 10:41

      Jó, akkor megnyugodtam:) Nem akartalak "zaklatni" csak a gmailes cím miatt kérdeztem rá.:)
      E.

      Törlés
  8. Nagyon tetszik a blogod. Pár napja én is írásba kezdtem, majd kérlek nézz be hozzám: http://alljunkmegegyszora.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érezd jól magad a blogomon!
      Benéztem hozzád. Első blogod?
      Nagy szükséged van az őszinte, szabad hangra. Kívánom, hogy sokat adjon neked a blogírás.

      Törlés
  9. Kedves Rózsa! Nálad találkozom először azzal, hogy szólsz az "őrangyalod"-ról.
    Nekem is van (vannak?), de csak szűk baráti körben emlegetem ő(ke)t. Számítok rájuk, kérem a segítségüket, és biztosítom is őket a szeretetemről irányukban. Jó hinni Bennük. Ez az ember pedig a két puszin kívül még egy nagy ölelést is kap a fentiektől a becsületességéért. A jó cselekedet mindig megtérül annak is, aki "cselekszi".

    VálaszTörlés
  10. Kedves Éva, az alábbi link arról szól, miként estem gondolkodóba a témáról, mely tavaly óta többször is megkörnyékezett, holott azelőtt eszembe sem jutott... El kell ismerni, hogy többször is csodával határos módon éltem át tragikus helyzeteket, mint pl. tavaly novemberben, vagy csak pár hete is...
    Descartes még mindig tiltakozik bennem, de elismerem, hogy megmagyarázni képtelen vagyok...

    http://floramagyarblogja.blogspot.com/2013/08/mi-is-helyzet-az-orangyalokkal.html

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...