Keresés ebben a blogban

2009. szeptember 21., hétfő

Gilbert Millet : A vén (a novella vége)




Nagy fába vágom a fejszémet : megpróbálom magyarra fordítani Gilbert "Ancêtre" című novellájának, egyik kedvencemnek a végét. Ez a szövege ihlette a mellékelt képemet is. A fordításával már régóta próbálkozom, az eredménnyel eddig sohasem voltam megelégedve: az írása olyannyira koncentrált, hogy csak némi gallicizmus becsúszása árán tudtam eddig megúszni a feladatot, esetleg fel kellett hígítani a feszes mondatszerkezeteket. Bevallom, nehezebb, mint amit eddig franciára fordítottam a magyar írókból...




[...] Simon immár nem hazudtolja meg a korát, gyér haja és ráncos arca láttán senki sem ütközik meg merev, tétova tekintetén. Nathalie, a kontyos öreg hölgy várt rá, kikeményített ruhában. Szó nélkül elhelyezte új otthonában, melynek falai kevésbé fehérek, bútorai szegényesebbek voltak. Odaadta kerek, római számlapos, fémes ketyegésű ajándékát : Karine ébresztőóráját, legalábbis annak tökéletes mását.

Gyomra magasságában tartja két kezében, köréje görbül, a szoba mindig ugyanazon sarkában, ajtótól, ablaktól egyenlő távolságra, a nyers fénytől, a tálcahordozók, söprűk, injekcióstűk, a gyanakvó tekintetű, visszatartott mozdulatú, egyazon fehér köpenyes néma árnyékok, élete asszonyainak betolakodásától lehető legmesszebb. Mihelyt a szemét lesüti, magával ragadja a lendület, a díszlet módosul, a csempét fényes padló váltja fel, melynek minden villanása ismerős. A fáradt függönyű szobában szúnyog zümmög, még nem állapodott meg a plafonon.

Napjában kétszer a kerek fehér lap rátalál arra az ideális pontra, amin a nagy házban megállt, a színes babák között, türelmesen ki kell várni és a végtelenségig nyújtani azt a pillanatot.

A négyest éppen csak érinti, a kilencest eltakarja a legnagyobb, és a nyílvessző megáll kicsit a tizenegyes előtt. Eljön a pillanat, amikor a mellkas megszelídül, a karok és a lábak abbahagyják a kalimpálást és Karine homlokán kidagadnak az erek. Eljön a pillanat, amikor csak az idő lüktetése töri meg a csendet, amikor az ajtónyílásban megjelenő szülők mosollyal jutalmazzák tettét és még egyszer leköpik a kis ringyót.

3 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...