Keresés ebben a blogban

2009. szeptember 26., szombat

Willy Ronis emlékére


   
   Magyarország a nagy fotóművészek bölcsője is. Sokan külföldön lettek híresek, mint Robert Capa, Brassai, Kertész, Moholy Nagy stb... A franciák között Boubat, Doisneau, Cartier-Bresson neve a legismertebb ebből a múlt századi csodálatos generációból, amelynek utolsó élő tagja, Willy Ronis ez év szeptember 11-én, két hete halt meg, 99 éves korában.
   Jó húsz éve fedeztem fel egy kis albumát és azóta is ő a kedvencem. Szülei 1904-ben menekültek Párizsba az odesszai pogromok elől. Apja fényképész és így lesz belőle utód, bár eredetileg a zeneszerzés vonzotta. A minennapok poézisének páratlan festője. Hihetetlen érzékkel kapja el a pillanat múlandó szépségét, melyet képein tesz örökkévalóvá. A fenti, "Provence-i akt" leghíresebb felvétele, 1949-ben készült. Páratlan életkedvvel, élete végéig dolgozott. 88 éves korában még ejtőernyővel ugrott, 2005-ben Párizs városa óriási sikerű  kiállítást rendezett műveiből.

4 megjegyzés:

  1. Mennyivel őszintébbek és igazabbak a fekete-fehér képek a színeseknél!

    VálaszTörlés
  2. én is a fekete / fehér képeket szeretem a legjobban!

    VálaszTörlés
  3. Minden képemet megnézek fekete-fehérben is.
    Akkor látom, hogy olyan-e amit szeretnék. Igazak a fények.
    Myrtille

    VálaszTörlés
  4. Azért szeretem a fekete/fehér képeket, mert a szineket én képzelhetem hozzájuk...

    Köszönöm a látogatást, Myrtille!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...