"Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya." (Kosztolányi D.)
Keresés ebben a blogban
2009. szeptember 30., szerda
Reggeli fényben
A kilencvenes években sok ilyen pár perces, tollal, tussal, ecsettel készült rajzot csináltam : jó gyakorlat volt a rajz "javíthatatlansága". Ilyenkor kell az egészet "belátni" egyszerre...
Már megcsodáltam "odaát" - igaz, ott csak szótlanul. Annyira jellegzetesek a rajzaid, hogy lehet, felismerném őket a TR-monogram nélkül is. (De azért ezt még ne próbáljuk ki... )
Már megcsodáltam "odaát" - igaz, ott csak szótlanul.
VálaszTörlésAnnyira jellegzetesek a rajzaid, hogy lehet, felismerném őket a TR-monogram nélkül is. (De azért ezt még ne próbáljuk ki... )
Köszönöm, Gabi, ha azt mondod, hogy felismernéd öket aláirás nélkül is, az nagy elismerés számomra.
VálaszTörlés