Valenciennes-be szinte a véletlen sodort bennünket. 6 év Isztambul után vissza kellett jönni Franciaországba: a külföldi szerződések általában maximum kétszer 3 évesek. Gilbert-t várta a Bordeaux melletti előző munkahelye, az Óceán és a legendás borvidék (nem szerette a bort, egy kortyot se nyelt le...), de inkább az ország legészakibb csúcsát választottuk, amelyből csak Lille volt ismerős, az is csak futólag. Hallomásból úgy tudtuk, hogy ez Franciaország egyetlen vidéke, amely híres az itt lakók nyílt, vendégszerető, kellemes fogadtatásáról, ami Libourne után nagyon elkelt volna. S nem is csalódtunk!
Már az első élmény is kellemesen lepett meg bennünket: alig ment el a sokat látott holmijainkat szállító kamion, csengetnek az ajtón. A nyílásban még ismeretlen szomszédunk : "Bizonyára nem került még elő a konzervnyitójuk, jöjjenek át ebédre!" Máig is tartó barátság lett belőle... S az efféle kellemes benyomás számtalanszor igazolódott az immár 19 év alatt.
* a fenti kép a városi könyvtárban őrzött számos kodex egyikéből való : Szent Amand életéről szól a XII. századból.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése