Keresés ebben a blogban

2009. december 14., hétfő

Nagyanyám, "Furcsa" Kispál Eszter...


Visszagondolva, nagyon keveset tudok apai nagyanyámról, pedig egy fedél alatt éltünk egyetemi kollégista koromig. Ezt a portrét még gimnazista éveimben csináltam, emlékszem, milyen nehéz volt meggyőzni, hogy modellt üljön egy fél órára. Legtöbbször a fényképezőgép elől is elbújt, ezért is maradt róla olyan ritka kevés fénykép. Öregedő fejjel egyre jobban megértem viszolygását a megörökítéstől : én se nagyon szeretem, ha "megmerevítenek" az utókor számára...
Anya 18 évesen került Dunántúlról az Alföldre és az új helyen meg kellett küzdenie a "területéért", amelyen teljhatalommal nagyanyám uralkodott. Miután a fiatalabbik javára eldőlt a csata, mindenki megtalálta a helyét a házban. A hamu alatt pislákoló feszültség azonban mindvégig érezhető maradt annak, aki kellő detektorral rendelkezett... "Olyan vagy, akár nagyanyád!" : anya szájából nem számított bóknak ez a szívből jövő felkiáltás. Az egyetlen elismerést nagyanyám finoman kisméretű keze-lába váltotta ki : "Szerencsére nagyanyád kezét-lábát örökölted, nem az enyémet!" Így marad meg a öntudatlan anyai kijelentések súlya egy életre...
Nagyanyámat szinte sosem láttam fedetlen fővel. Éjjel-nappal, télen nyáron kendő takarta alig őszülő, kontyba tűzött két fekete hajfonatát. A kendő színe és vastagsága az évszakok és az alkalom szerint változott, egész gyűjtemény foglalta el a "sublótfiókot". Ugyanígy volt a kötényekkel is : e két kellék nélkül úgy érezte volna, hogy öltözetlenül kerül a világ szeme elé. Szinte sohasem mesélt gyerekkoráról, fiatal lánynak se tudom, milyen lehetett. Immár örökre magával vitte elmeséletlen históriáit...
folyt. köv.

4 megjegyzés:

  1. Ez a "furcsa" valamilyen ragadványnév?

    VálaszTörlés
  2. Mindszenten szinte mindenkinek volt egy ragadványneve, sokszor igen találó, ízes, sokszor jobban ismerték, mint az igazit. A "Furcsa" név valószínűleg a család eme ága képviselőinek sokszor nehéz természetére utalt...

    VálaszTörlés
  3. Bizony, még a beszédesektől sem kérdeztünk eleget, elégszer... Hát még, akik eleve a zárkózottabbak közé tartoztak, tőlük szinte semmink sem maradt. Kár.
    Irigyellek, Neked itt ez a rajz, ami azért szavak nélkül is oly sokat mesél!

    VálaszTörlés
  4. Hát igen, marad az emlékezet, ami halványul, jobban, mint ez a 45 éve készült rajz...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...