Keresés ebben a blogban

2012. június 27., szerda

Az ígéret szép szó...



Megígértem néhány kedves és együttérző látogatómnak, hogy lefordítom a kis 50 perces színdarabot, amiről nemrégen számoltam be. Nos, 3 nap alatt kész lettem a fordítással, néha "újra-írással", mert meg kellett szabadulnom a francia nyelv mechanizmusaitól (amelyen eredetileg íródott), hogy lehetőleg magyarul hangzzon... Még így is találnék csiszolgatni valót, mert minél inkább eltávolodok időben az eredetitől, annál könnyebben szöknek a szemembe magyartalanságok... Persze, magyar színpadra meg egyenesen "adaptációra" lenne szükség... Ezt a részletet a közepe tájáról vettem ki:


(...)

 Victoria : Tudod, mindig is utáltam a mérlegkészítést, általában mindenfajta megméretést. Megtörte a lendületet ! Csak a következő cél számított. Most jövök rá, hogy még annyira se álltam meg, hogy az elért eredményben elgyönyörködjek ! (szünet) Ha most megkérdezed, hogy hol tartok, azt mondom : zsákútcában…

Dominique : Ugyan, ugyan, ne essél már a másik végletbe ! Nem mondhatod, hogy nem értél el semmit : jó anyagi körülmények között élsz, a munkádban elismernek. Miért lennél elégedetlen ?

Victoria : Találd ki ! EGYEDÜL VAGYOK… A kutya se vár rám otthon… Életemet úgy alakítottam, ahogy akartam, s egyszerre csak előttem van feneketlen üressége. Nem akartam se férjet, se gyereket, csak akadályoztak volna az előrehaladásban. Olyan vagyok, ugye, kedves Húgom, mint egy közhely, üres klisé, mellyel a tisztes polgárok ijesztgetik egymást ?...

Dominique : Mit mondjak ? Közhelyért közhely : mindenki a maga útját járja… Attól, hogy rongyosra van koptatva, még igaz…

Victoria : Te legalább elégedettnek látszol ! Irigylem a derűs nyugalmadat ! Igaz, megszenvedtél érte gyerekkorodban, ahogy ma megtudtam tőled, de te legalább levontad belőle a kellő tanulságot…

Dominique : Honnan tudod te azt ? Te magad mondtad, hogy óvakodni kell a közhelyektől…

Victoria : Mit akarsz ezzel mondani ?

Dominique : Nocsak, ma van a nagy vallomások napja ? Ám, legyen ! Emlékszel, hogy idő előtt otthagytam az egyetemet, és férjhezmentem Pierre-hez. A láthatatlan kislányból kivirult családanya lett, tökéletes házitündér, akinek az otthona mindig fényesre súrolva várja a vendéget, s a figyelmes, gyengéd férjet, hogy az feltöltődhessen az otthon puha melegében… Akárcsak a megtérő harcos ! Mi kell még ennél is több ? Vajon miért vagyok mégis egyedül, akárcsak te ? Megunt, elhagyott… Nem voltam már képzelgései magaslatán… Tudod, miről álmodozott ? Szabad, elérhetetlen nőről. Mint amilyen te voltál ! Nem pedig kényelmes, puha derékaljról, amely elaltatta vadász-ösztönét, s  mindig engedelmesen kéz alá símult…

Victoria : Erről volt hát szó ! Akkoriban a család tudomásul vette a választásotokat, senki sem akart a dolgaitokba beleszólni. Tapintat vagy közömbösség vezetett-e bennünket, ma már megkérdőjelezem ezt is.

Dominique : Ėn meg azt, hogy kértem volna-e a részvétetekből ?... Igaz, lezuhantam a kis rózsaszín felhőcskéről, aminek az volt a rendeltetése, hogy gyerekkori sérelmeimért kárpótoljon. A mesebeli királyfi a szemem előtt változott vissza varangyosbékává  -  valahogy úgy, mint amikor az ember visszafelé olvassa a mesét… Inkább valóságos földrengésként éltem át ! Hogyan láthattam volna előre, amikor szemem előtt úgy lebegett szüleink házassága, mint egy igazi szentkép !...

Victoria : Valóban olyanok voltak : soha egy hangos szó közöttük, csupa gyengéd tekintet, apró figyelmesség, mintha még lélegzeni se tudtak volna egymás nélkül…

Dominique : Számomra is szent volt a házasság : holtomiglan, holtodiglan… Ha lehet, egyszerre, mint a szüleink is !

Victoria : Tényleg, egyszerre ! Nem találod furcsának ?

Dominique : Miért lenne különös ? Hisz élni se tudtak egymás nélkül !

Victoria : Elvileg rendben. A valóságban viszont… furcsa egybeesés…

Dominique : Dehát autóbaleset volt ! Sajnos, napjainkban nincs benne semmi rendkívüli.
(...)

"Pépites d'or et vieille lavande"   -   "Aranyszemcsék régi levendula között..." részlet 
© és ford. R.T.


46 megjegyzés:

  1. Tényleg véletlen volt az a baleset? Vagy kiderítik a barátnék, hogy valamiért vonzani kezdték a bajt a példás életű öregek? Jaj, olyan kíváncsi vagyok. Lehet, hogy "emeletes" drámát írtál, dráma a drámában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A végén minden kiderül... A látszatok omlanak össze!

      Törlés
  2. Mennyi továbbgondolandó gondolatot hoz elő ez a részlet is. Szeretem az ilyen írásokat, tényleg közük van az élethez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is az életből szeretem meríteni, hiszen mindig fölülmúlja a képzeletet, azt hiszem...

      Törlés
    2. Újra itt vagyok, mert egyszer nem elég elolvasni.

      Törlés
    3. Elküldöm neked is Éva, az egészet, ha akarod! A kakukkfű is megy még a héten! (a címed megvan)

      Törlés
    4. Most vettem észre, hogy felajánlottad nekem is.Hálás vagyok érte. Kakukkfűért is!:-)

      Törlés
    5. Remélem, hamarosan odaér!

      Törlés
  3. Élmény olvasni. Már ebből a pici részletből is kirajzolódik a karakterek szellemisége. Nagyon telhetetlen kívánság lenne, ha azt kérném, hogy tedd közzé a kincsedet! Ha a nagy nyilvánosságot nem szeretnéd, legalább magán mailben!
    Telhetetlenségemért kérlek szépen ne haragudj!
    Csodás olvasmány.
    Elképzelem veled és mosolyog a szívem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még csiszolgatom, Györgyi. De ha kicsit elfogadható lesz az eredmény, mail-ben esetleg elküldhetem, nagy nyilvánosság elé nem bocsájtom, már csak a © sem. Meg aztán nem akarok a szerénytelenség túlzásába se esni...
      Köszönöm az elismerésedet!

      Törlés
    2. Kedves Tőled. Kíváncsian várom a fejleményeket.
      Ha aktuális lesz kérlek szépen jelezd! /A mail cím miatt ./

      Törlés
    3. Elkészültem, mondjuk, kis idő múlva megint csak javítgatnám, így PDF-re váltottam, hogy ne nyúlhassak egyelőre hozzá...
      Küldd el e-mail címedet, ha akarod!

      Törlés
    4. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
  4. Névtelen28/6/12 09:01

    Tyűha.
    stali

    VálaszTörlés
  5. Névtelen28/6/12 10:19

    Ja, csak ennyi.
    És igen, a teljes darabot is.
    Mert pontosan tükrözi, hogy ami előttünk van, azt látjuk. És azt sem egyformán. Mert mindenki a maga igazának szemüvegén keresztül lát. Amin a törésszög a magunk életének, jellemének, vágyainak megfelelő korrekciót fog viselni.
    Hiszen bármi igaz lehet, meg akár az ellenkezője is.
    A közölt részletben éppen ezek tükröződnek. (Meg egy kicsit Te.) Mi hárman vagyunk testvérek, mindhárman másként éltük meg és át az ugyanazt. És bizonyára másként látjuk egymás életét is. Vagy nem.
    Egyre jobban sajnálom, hogy amikor Szegeden jártál, nem találkoztunk egy pár percre. Mert a tekintet több, mint a szó.
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden este ki kellett hangsúlyoznom, hogy nincs benne önéletrajzi utalás! Igy sokkal izgalmasabb volt: más bőrébe bújni! Hogyan reagálna ilyen és ilyen helyzetben? Azt viszont már megszoktam, hogy a közönség, vagy az olvasó, önkéntelenül a szerzőt keresi a szavak mögött!

      Törlés
    2. Névtelen28/6/12 18:35

      Nem arra utaltam, hogy alighanem magadat írod. Csak megmutatkozol.
      Magam is tudok magammal szimultánt játszani, nem okoz gondot, hogy két macska legyek, vagy akár több is.
      Bár tudomásom szerint nincsen agydaganatom.
      stali

      Törlés
    3. Egy percig se merült fel bennem a gondolat! (ld. agydaganat)
      Az írója mindig benne van a szövegben, ebben igazad van, mint a fényképész is, aki a gépet fogja és kiválasztja a témát, a szemszöget, a fényt, stb...

      Törlés
    4. Névtelen28/6/12 21:50

      Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
  6. Bámulom, hogy függetleníteni tudod magadat a szereplőktől. Értem rajta, hogy nincs közük a Te életedhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fikció esetén többnyire tényleg nincs! Az emlékek idézésében viszont teljesen!
      Most mondok egy nagyon szerénytelen dolgot: ilyenkor úgy érzi magát az ember, mint ahogy csak egy "teremtő" érezheti: élet-halál ura, olyanra formál, amilyenre neki tetszik...

      Törlés
  7. Gratulálok, és értem, amit mondasz. Teremtőnek lenni felelősség. Mindig rácsodálkoztam a regényírókra. Biztos, hogy létezhetnek az általuk megálmodott figurák lélektani, misztikus, biológiai társadalomlélektani stb. szempontból? Könnyű a fotósnak. A kamera a valóságot rögzíti, s legfeljebb azzal manipulálhatja a valóságot, hogy válogat: mit mutat meg, mit tagad. Az író tapasztalhat, megfigyelhet, de igen jó szem kell hozzá, hogy a valóságot lássa, érzékeltesse szavaival. Ez bátor tett, következményekkel, mert a nyilvánosság sokszorozva kapja az író meglátásait.
    Persze létezik-e valami, aminek nincsenek következményei?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon érdekes a hozzászólásod. A fikció tényleg sok megfigyelésen alapul, de nekem ez utóbbi a kedvenc sportom! Aztán az ember a sok hozzávalóból kikeveri az egyéni receptet, aminek végtelen sok változata lehet! S van benne bizonyos részegítő dolog, mert az ember nem elmeséli a történteket több-kevesebb hűséggel, hanem kitalál sorsokat, embereket... S nekem tetszik , amikor az emberek itt-ott magukra ismernek, még akkor is, ha nem pontosan ők voltak a modellek...

      Törlés
  8. Köszönöm Flóra, jó volt olvasni még ezt a rövidke részt is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha visszajöttél és kíváncsi vagy rá, esetleg elküldöm a teljes szöveget.
      Addig is nagyon kellemes utat, használd ki minden percét és hozzál sok képet és emléket!

      Törlés
    2. O, nagyszerű! Érdekel hát! De még mennyire. :::))) Köszönöm. A jókívánságokat is. Csak egy kalapot kellene szereznem gyorsan. Biztosan sok élménnyel jövünk haza. Hozok képet is, majd talán találok neked is egyet. ;)

      Törlés
    3. Nagyon köszönöm a darabot, megragadott a finomsága. :) Írtam levelet is.

      Törlés
    4. Megkaptam, köszönöm. Válasz ment.

      Törlés
  9. Kérek szépen én is egy teljes szöveget e-mailben! Köszönöm a fáradozásodat. Jó kis olvasniváalóm lesz:)

    VálaszTörlés
  10. Névtelen29/6/12 08:52

    Köszönöm, megérkezett!!! Hurrá, nagyon örültem neki.Elolvastam, majd írok e-mailben részletesen is. Most csak annyit: igazán jó volt végigszaladni a sorokon, magáért a történetért is, és remek volt, mert rengeteg ismerős dologra asszociáltam, mert annyira valóságos és hihető, mert közben annyi, de annyi gondolat, annyi párhuzam, annyi szövevényes emlék jött elő. Családról, mintaházasságokról, gyerek-kivételezésről a környezetemben, barátok-ismerősök életrészletei villantak be. Néha persze saját vonatkozások is...Szóval nagyon igazi, hiteles és hihető ez a "mese":)
    Természetesen még párszor elolvasom majd. Hogy mindenre tudjak figyelni, hisz többrétegű.
    Az a varangyos békás visszaváltozás valami pazar. Hogy kiragadjak egyetlen mozzanatot.:)
    Ja, és most jön egy pofátlan megjegyzés is: nekem valahogy ez a régi levendula magyarul nem olyan szép, mint a vielle lavande dallama... Lehet, mert az ó levendula "ugrik be" rögtön. (Volt ilyen kölni is, réges régen.)
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ráéreztél az egyik "fordítási" problémára, kedves E.! Sőt, a cím már eredetileg is csak ideiglenes volt franciául is! Még most is az... Jobb híján. De nem végleges! Az "ó levendula" nekem is tetszik, félreteszem magamnak, ha megengeded!

      Törlés
  11. Névtelen29/6/12 13:04

    A vonatozáshoz (reggel jöttem föl) megkaptam - és teli vagyok mondandóval.
    Meg párhuzammal. Meg közhelyekkel. És jó, hogy a múltkor a két szereplőd arcát megmutattad.
    És igen. Élet. A miénk, a másiké, bárkié.
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      Amikor írtam, az ő fizikai személyükre, játékukra gondoltam. De szintén nem az ő történetük.

      Törlés
  12. Kérem szépen én is mélben az egészet. Nem biztos, hogy lesz időm azonnal elolvasni - de amint lesz időm...

    VálaszTörlés
  13. Névtelen30/6/12 07:59

    Megkaptam én is, nagyon köszi,még nem tudtam végig olvasni egyedül..nyugodtan,de már várom a pillanatot..írok majd utána én is Körösztanya..puszillak:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Várom! És várlak benneteket!

      Törlés
  14. Csatlakozom a gyöngyhalászokhoz! Kinek a története? Nem az íróé, ő tárgyilagosan mutatja be a különböző emberi minőségeket. A kommentekből kiderül, hogy a jelenet az olvasás által vált személyessé, mindegyikünk önmagával találkozott. Így megírni valamit,igazi írói teljesítmény.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez meg igazi kritikusi elismerés! A végén még beképzelek magamnak egyetmást... Mint a franciák mondják: "avoir les chevilles qui enflent" = "dagad a bokája valakinek", esetleg "avoir le melon" = sárgadinnye van a feje helyén (szintén a túlzott önbizalomtól...)
      Köszönöm, kedves Akimoto! Csak gyűjtöm itt a babérokat minden lelkiismeretfurdalás nélkül (látszólag...)!

      Törlés
  15. Köszönöm , hogy elküldted. Annyira asszociatív ez a darab. Milliónyi embersors jutott eszembe egy- egy mondatról, szituációról. Játék ez a javából.
    Van számomra még egy érdekessége. Elképzeltem, hogy hol mindenhol lehetne eljátszani ezt a darabot. A környezet változásával miként módosulnának a karakterek és ugyanazok a mondatok.
    Természetesen nem hagyhattam ki azt sem, hogy a saját életem egy- egy gondolatát érezzem át bennük.
    Csodálatosan írtad meg. Így, vagy úgy mindenkit megérint, mert megélte már maga is ezeket az élettörténéseket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az értő - és megértő - olvasást és a visszhangot, kedves Györgyi. Minden tollforgatónak ilyen olvasókat kívánok!

      Törlés
  16. Kedves Flora! Ebben a melegben - ha nálatok is kitart -, persze, hogy megdagad a bokád. Egyébként nem muszájna neki... Holnapra behűtöttünk már egy sárgadinnyét. Másik jelentésére a te esetedben nincsen semmi szükség. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem én is a mézédes sárgadinnyét kis portói borral a közepében...

      Törlés
  17. Névtelen2/7/12 17:32

    ...sikerült végigolvasnom egyedül..csendben.. megható volt és nagyon tetszett.még mindig motoszkál bennem, foglalkoztatja gondolataimat.köszönöm,hogy elküldted.
    pénteken megkaptuk a jegyfoglalás visszaigazolását,megyünk..Körösztanya..:)

    VálaszTörlés
  18. De jó lesz! Már elkezdtem nagytakarítani! (vicc: a nagyanyád figyelmeztetésére gondoltam, emlékszel?)
    Majd beszélgetünk róla!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...