Megígértem néhány kedves és együttérző látogatómnak, hogy lefordítom a kis 50 perces színdarabot, amiről nemrégen számoltam be. Nos, 3 nap alatt kész lettem a fordítással, néha "újra-írással", mert meg kellett szabadulnom a francia nyelv mechanizmusaitól (amelyen eredetileg íródott), hogy lehetőleg magyarul hangzzon... Még így is találnék csiszolgatni valót, mert minél inkább eltávolodok időben az eredetitől, annál könnyebben szöknek a szemembe magyartalanságok... Persze, magyar színpadra meg egyenesen "adaptációra" lenne szükség... Ezt a részletet a közepe tájáról vettem ki:
(...)
Victoria : Tudod, mindig is utáltam a
mérlegkészítést, általában mindenfajta megméretést. Megtörte a
lendületet ! Csak a következő cél számított. Most jövök rá, hogy
még annyira se álltam meg, hogy az elért eredményben elgyönyörködjek ! (szünet) Ha most
megkérdezed, hogy hol tartok, azt mondom : zsákútcában…
Dominique : Ugyan, ugyan, ne essél már a
másik végletbe ! Nem mondhatod, hogy nem értél el semmit : jó anyagi
körülmények között élsz, a munkádban elismernek. Miért lennél
elégedetlen ?
Victoria : Találd ki ! EGYEDÜL
VAGYOK… A kutya se vár rám otthon… Életemet úgy alakítottam, ahogy akartam, s
egyszerre csak előttem van feneketlen üressége. Nem akartam se férjet, se
gyereket, csak akadályoztak volna az előrehaladásban. Olyan vagyok, ugye,
kedves Húgom, mint egy közhely, üres klisé, mellyel a tisztes polgárok
ijesztgetik egymást ?...
Dominique : Mit mondjak ? Közhelyért
közhely : mindenki a maga útját járja… Attól, hogy rongyosra van koptatva,
még igaz…
Victoria : Te legalább elégedettnek
látszol ! Irigylem a derűs nyugalmadat ! Igaz, megszenvedtél érte
gyerekkorodban, ahogy ma megtudtam tőled, de te legalább levontad belőle a kellő tanulságot…
Dominique : Honnan tudod te azt ? Te
magad mondtad, hogy óvakodni kell a közhelyektől…
Victoria : Mit akarsz ezzel
mondani ?
Dominique : Nocsak, ma van a nagy
vallomások napja ? Ám, legyen ! Emlékszel, hogy idő előtt otthagytam
az egyetemet, és férjhezmentem Pierre-hez. A láthatatlan kislányból kivirult
családanya lett, tökéletes házitündér, akinek az otthona mindig fényesre
súrolva várja a vendéget, s a figyelmes, gyengéd férjet, hogy az
feltöltődhessen az otthon puha melegében… Akárcsak a megtérő harcos ! Mi
kell még ennél is több ? Vajon miért vagyok mégis egyedül, akárcsak
te ? Megunt, elhagyott… Nem voltam már képzelgései magaslatán… Tudod,
miről álmodozott ? Szabad, elérhetetlen nőről. Mint amilyen te
voltál ! Nem pedig kényelmes, puha derékaljról, amely elaltatta vadász-ösztönét, s mindig engedelmesen kéz alá símult…
Victoria : Erről volt hát szó !
Akkoriban a család tudomásul vette a választásotokat, senki sem akart a
dolgaitokba beleszólni. Tapintat vagy közömbösség vezetett-e bennünket, ma már
megkérdőjelezem ezt is.
Dominique : Ėn meg azt, hogy kértem volna-e a részvétetekből ?... Igaz, lezuhantam a kis rózsaszín
felhőcskéről, aminek az volt a rendeltetése, hogy gyerekkori sérelmeimért
kárpótoljon. A mesebeli királyfi a szemem előtt változott vissza
varangyosbékává - valahogy úgy, mint amikor az ember
visszafelé olvassa a mesét… Inkább valóságos földrengésként éltem át !
Hogyan láthattam volna előre, amikor szemem előtt úgy lebegett szüleink
házassága, mint egy igazi szentkép !...
Victoria : Valóban olyanok voltak :
soha egy hangos szó közöttük, csupa gyengéd tekintet, apró figyelmesség,
mintha még lélegzeni se tudtak volna egymás nélkül…
Dominique : Számomra is szent volt a
házasság : holtomiglan, holtodiglan… Ha lehet, egyszerre, mint a szüleink
is !
Victoria : Tényleg, egyszerre ! Nem
találod furcsának ?
Dominique : Miért lenne
különös ? Hisz élni se tudtak egymás nélkül !
Victoria : Elvileg rendben. A valóságban
viszont… furcsa egybeesés…
Dominique : Dehát autóbaleset volt !
Sajnos, napjainkban nincs benne semmi rendkívüli.
(...)
"Pépites d'or et vieille lavande" - "Aranyszemcsék régi levendula között..." részlet
© és ford. R.T.
"Pépites d'or et vieille lavande" - "Aranyszemcsék régi levendula között..." részlet
© és ford. R.T.
Tényleg véletlen volt az a baleset? Vagy kiderítik a barátnék, hogy valamiért vonzani kezdték a bajt a példás életű öregek? Jaj, olyan kíváncsi vagyok. Lehet, hogy "emeletes" drámát írtál, dráma a drámában.
VálaszTörlésA végén minden kiderül... A látszatok omlanak össze!
TörlésMennyi továbbgondolandó gondolatot hoz elő ez a részlet is. Szeretem az ilyen írásokat, tényleg közük van az élethez.
VálaszTörlésÉn is az életből szeretem meríteni, hiszen mindig fölülmúlja a képzeletet, azt hiszem...
TörlésÚjra itt vagyok, mert egyszer nem elég elolvasni.
TörlésElküldöm neked is Éva, az egészet, ha akarod! A kakukkfű is megy még a héten! (a címed megvan)
TörlésMost vettem észre, hogy felajánlottad nekem is.Hálás vagyok érte. Kakukkfűért is!:-)
TörlésRemélem, hamarosan odaér!
TörlésÉlmény olvasni. Már ebből a pici részletből is kirajzolódik a karakterek szellemisége. Nagyon telhetetlen kívánság lenne, ha azt kérném, hogy tedd közzé a kincsedet! Ha a nagy nyilvánosságot nem szeretnéd, legalább magán mailben!
VálaszTörlésTelhetetlenségemért kérlek szépen ne haragudj!
Csodás olvasmány.
Elképzelem veled és mosolyog a szívem.
Még csiszolgatom, Györgyi. De ha kicsit elfogadható lesz az eredmény, mail-ben esetleg elküldhetem, nagy nyilvánosság elé nem bocsájtom, már csak a © sem. Meg aztán nem akarok a szerénytelenség túlzásába se esni...
TörlésKöszönöm az elismerésedet!
Kedves Tőled. Kíváncsian várom a fejleményeket.
TörlésHa aktuális lesz kérlek szépen jelezd! /A mail cím miatt ./
Elkészültem, mondjuk, kis idő múlva megint csak javítgatnám, így PDF-re váltottam, hogy ne nyúlhassak egyelőre hozzá...
TörlésKüldd el e-mail címedet, ha akarod!
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
TörlésTyűha.
VálaszTörlésstali
...???...
TörlésJa, csak ennyi.
VálaszTörlésÉs igen, a teljes darabot is.
Mert pontosan tükrözi, hogy ami előttünk van, azt látjuk. És azt sem egyformán. Mert mindenki a maga igazának szemüvegén keresztül lát. Amin a törésszög a magunk életének, jellemének, vágyainak megfelelő korrekciót fog viselni.
Hiszen bármi igaz lehet, meg akár az ellenkezője is.
A közölt részletben éppen ezek tükröződnek. (Meg egy kicsit Te.) Mi hárman vagyunk testvérek, mindhárman másként éltük meg és át az ugyanazt. És bizonyára másként látjuk egymás életét is. Vagy nem.
Egyre jobban sajnálom, hogy amikor Szegeden jártál, nem találkoztunk egy pár percre. Mert a tekintet több, mint a szó.
stali
Minden este ki kellett hangsúlyoznom, hogy nincs benne önéletrajzi utalás! Igy sokkal izgalmasabb volt: más bőrébe bújni! Hogyan reagálna ilyen és ilyen helyzetben? Azt viszont már megszoktam, hogy a közönség, vagy az olvasó, önkéntelenül a szerzőt keresi a szavak mögött!
TörlésNem arra utaltam, hogy alighanem magadat írod. Csak megmutatkozol.
TörlésMagam is tudok magammal szimultánt játszani, nem okoz gondot, hogy két macska legyek, vagy akár több is.
Bár tudomásom szerint nincsen agydaganatom.
stali
Egy percig se merült fel bennem a gondolat! (ld. agydaganat)
TörlésAz írója mindig benne van a szövegben, ebben igazad van, mint a fényképész is, aki a gépet fogja és kiválasztja a témát, a szemszöget, a fényt, stb...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
TörlésBámulom, hogy függetleníteni tudod magadat a szereplőktől. Értem rajta, hogy nincs közük a Te életedhez.
VálaszTörlésFikció esetén többnyire tényleg nincs! Az emlékek idézésében viszont teljesen!
TörlésMost mondok egy nagyon szerénytelen dolgot: ilyenkor úgy érzi magát az ember, mint ahogy csak egy "teremtő" érezheti: élet-halál ura, olyanra formál, amilyenre neki tetszik...
Gratulálok, és értem, amit mondasz. Teremtőnek lenni felelősség. Mindig rácsodálkoztam a regényírókra. Biztos, hogy létezhetnek az általuk megálmodott figurák lélektani, misztikus, biológiai társadalomlélektani stb. szempontból? Könnyű a fotósnak. A kamera a valóságot rögzíti, s legfeljebb azzal manipulálhatja a valóságot, hogy válogat: mit mutat meg, mit tagad. Az író tapasztalhat, megfigyelhet, de igen jó szem kell hozzá, hogy a valóságot lássa, érzékeltesse szavaival. Ez bátor tett, következményekkel, mert a nyilvánosság sokszorozva kapja az író meglátásait.
VálaszTörlésPersze létezik-e valami, aminek nincsenek következményei?
Nagyon érdekes a hozzászólásod. A fikció tényleg sok megfigyelésen alapul, de nekem ez utóbbi a kedvenc sportom! Aztán az ember a sok hozzávalóból kikeveri az egyéni receptet, aminek végtelen sok változata lehet! S van benne bizonyos részegítő dolog, mert az ember nem elmeséli a történteket több-kevesebb hűséggel, hanem kitalál sorsokat, embereket... S nekem tetszik , amikor az emberek itt-ott magukra ismernek, még akkor is, ha nem pontosan ők voltak a modellek...
TörlésKöszönöm Flóra, jó volt olvasni még ezt a rövidke részt is. :)
VálaszTörlésHa visszajöttél és kíváncsi vagy rá, esetleg elküldöm a teljes szöveget.
TörlésAddig is nagyon kellemes utat, használd ki minden percét és hozzál sok képet és emléket!
O, nagyszerű! Érdekel hát! De még mennyire. :::))) Köszönöm. A jókívánságokat is. Csak egy kalapot kellene szereznem gyorsan. Biztosan sok élménnyel jövünk haza. Hozok képet is, majd talán találok neked is egyet. ;)
TörlésNagyon köszönöm a darabot, megragadott a finomsága. :) Írtam levelet is.
TörlésMegkaptam, köszönöm. Válasz ment.
TörlésKérek szépen én is egy teljes szöveget e-mailben! Köszönöm a fáradozásodat. Jó kis olvasniváalóm lesz:)
VálaszTörlésKöszönöm, megérkezett!!! Hurrá, nagyon örültem neki.Elolvastam, majd írok e-mailben részletesen is. Most csak annyit: igazán jó volt végigszaladni a sorokon, magáért a történetért is, és remek volt, mert rengeteg ismerős dologra asszociáltam, mert annyira valóságos és hihető, mert közben annyi, de annyi gondolat, annyi párhuzam, annyi szövevényes emlék jött elő. Családról, mintaházasságokról, gyerek-kivételezésről a környezetemben, barátok-ismerősök életrészletei villantak be. Néha persze saját vonatkozások is...Szóval nagyon igazi, hiteles és hihető ez a "mese":)
VálaszTörlésTermészetesen még párszor elolvasom majd. Hogy mindenre tudjak figyelni, hisz többrétegű.
Az a varangyos békás visszaváltozás valami pazar. Hogy kiragadjak egyetlen mozzanatot.:)
Ja, és most jön egy pofátlan megjegyzés is: nekem valahogy ez a régi levendula magyarul nem olyan szép, mint a vielle lavande dallama... Lehet, mert az ó levendula "ugrik be" rögtön. (Volt ilyen kölni is, réges régen.)
rhumel
Ráéreztél az egyik "fordítási" problémára, kedves E.! Sőt, a cím már eredetileg is csak ideiglenes volt franciául is! Még most is az... Jobb híján. De nem végleges! Az "ó levendula" nekem is tetszik, félreteszem magamnak, ha megengeded!
TörlésA vonatozáshoz (reggel jöttem föl) megkaptam - és teli vagyok mondandóval.
VálaszTörlésMeg párhuzammal. Meg közhelyekkel. És jó, hogy a múltkor a két szereplőd arcát megmutattad.
És igen. Élet. A miénk, a másiké, bárkié.
stali
Köszönöm!
TörlésAmikor írtam, az ő fizikai személyükre, játékukra gondoltam. De szintén nem az ő történetük.
Kérem szépen én is mélben az egészet. Nem biztos, hogy lesz időm azonnal elolvasni - de amint lesz időm...
VálaszTörlésMegkaptam én is, nagyon köszi,még nem tudtam végig olvasni egyedül..nyugodtan,de már várom a pillanatot..írok majd utána én is Körösztanya..puszillak:)
VálaszTörlésVárom! És várlak benneteket!
TörlésCsatlakozom a gyöngyhalászokhoz! Kinek a története? Nem az íróé, ő tárgyilagosan mutatja be a különböző emberi minőségeket. A kommentekből kiderül, hogy a jelenet az olvasás által vált személyessé, mindegyikünk önmagával találkozott. Így megírni valamit,igazi írói teljesítmény.
VálaszTörlésEz meg igazi kritikusi elismerés! A végén még beképzelek magamnak egyetmást... Mint a franciák mondják: "avoir les chevilles qui enflent" = "dagad a bokája valakinek", esetleg "avoir le melon" = sárgadinnye van a feje helyén (szintén a túlzott önbizalomtól...)
TörlésKöszönöm, kedves Akimoto! Csak gyűjtöm itt a babérokat minden lelkiismeretfurdalás nélkül (látszólag...)!
Köszönöm , hogy elküldted. Annyira asszociatív ez a darab. Milliónyi embersors jutott eszembe egy- egy mondatról, szituációról. Játék ez a javából.
VálaszTörlésVan számomra még egy érdekessége. Elképzeltem, hogy hol mindenhol lehetne eljátszani ezt a darabot. A környezet változásával miként módosulnának a karakterek és ugyanazok a mondatok.
Természetesen nem hagyhattam ki azt sem, hogy a saját életem egy- egy gondolatát érezzem át bennük.
Csodálatosan írtad meg. Így, vagy úgy mindenkit megérint, mert megélte már maga is ezeket az élettörténéseket.
Köszönöm az értő - és megértő - olvasást és a visszhangot, kedves Györgyi. Minden tollforgatónak ilyen olvasókat kívánok!
TörlésKedves Flora! Ebben a melegben - ha nálatok is kitart -, persze, hogy megdagad a bokád. Egyébként nem muszájna neki... Holnapra behűtöttünk már egy sárgadinnyét. Másik jelentésére a te esetedben nincsen semmi szükség. :))
VálaszTörlésSzeretem én is a mézédes sárgadinnyét kis portói borral a közepében...
Törlés...sikerült végigolvasnom egyedül..csendben.. megható volt és nagyon tetszett.még mindig motoszkál bennem, foglalkoztatja gondolataimat.köszönöm,hogy elküldted.
VálaszTörléspénteken megkaptuk a jegyfoglalás visszaigazolását,megyünk..Körösztanya..:)
De jó lesz! Már elkezdtem nagytakarítani! (vicc: a nagyanyád figyelmeztetésére gondoltam, emlékszel?)
VálaszTörlésMajd beszélgetünk róla!