Keresés ebben a blogban

2012. december 8., szombat

Márai: "Föld, föld!..."

   Márai Sándor "Föld, föld!..." című emlékezéskötete egyik legkedvesebb olvasmányom. Mindig újra és újra beleolvasgatok. Először francia fordításban ismertem meg, majd megvettem eredetiben is, a Helikon 2006-os kiadásában. 
    Ahogy az idő halad, úgy kerülök egyre közelebb az emlékezések műfajához (olvasói minőségemben is, nem számítva a saját irkafirkálásokat...). Mégpedig a Márai-féle értelmezésben, amely nem anekdoták füzéreiből szövött tarkabarka szőnyeg, esetleg kipofozott önigazolás, hanem óriási műveltségére alapozott nagy léptékű világlátás, finoman árnyalt stílusban.
    Kedvem volna oldalakat idézni a könyvből. Most azért választottam a legvégét, a harmadik rész rövid, huszadik fejezetét, mert mintegy visszhangként hat a múltkor idézett Pilinszky-levélre. Márai többször is elmondja, hogy csak magyar nyelven tud író lenni, mégis a mélyvízbe ugrik és 1948-ban elmegy. Érzi, hogy az egyre fojtogatóbbra szövődő diktatúrában nem fog tudni szabadon írni. A pár sorban minden benne van, a szabadság ára is... 


Az Arlberg-expressz kora délután indult Budapestről, és éjfél után ért az ennsi hídra. Megint belépett a fülkébe az orosz katona és kérte az útleveleket. Megvizsgálta a pecséteket, visszaadta az okmányokat, közömbösen becsukta a fülke ajtaját.
   Az éjszaka csendes volt. A vonat zajtalanul indult. Néhány pillanat múltán elhagytuk a hidat, a csillagos éjszakában utaztunk tovább, egy világ felé, ahol nem várt senki. Ebben a pillanatban  -  életemben először  -  csakugyan félelmet éreztem. Megértettem, hogy szabad vagyok. Félni kezdtem.

10 megjegyzés:

  1. Micsoda paradoxon! „...szabad vagyok. Félni kezdtem.”
    Elgondolkoztató.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt az érzést - kicsit más formában, hiszen nem voltam egyedül - én is átéltem, mint a 25 éves "gyermek", akinek elengedik a kezét...

      Törlés
  2. mindennek ára van. félni meg sokmindentől lehet. a szabadságtól is, ()de annak hiányától is)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szabadság persze csak azokban ébreszthet félelmet, akik nem ismerték...

      Törlés
  3. Ha szabad vagyok én döntök a sorsomról, és rákenni sem lehet másra a balsorsomat.Szerintem a teljes szabadság csak egyedül élhető meg( nincs igazán függés másoktól, de felelősség sem mások miránt), ami akár magány is lehet.
    Ezt a Márai művet még nem olvastam, beírtam az elolvasandót közé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, Éva, a szabadság és bizonyos magány szorosan összefügg. A felelősség pedig saját magunkért áll fenn, s ez sem mindig egyszerű...

      Törlés
  4. Túl az Óperencián (ober Enns)az itthoni meghitt félelmek után újakat kellett megszoknia. Bátor ember.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tetszik nekem az "itthoni meghitt félelmek" kifejezés...

      Törlés
  5. A szabadság viccben: A 70-es években az Örs vezér téri aluljáróban a rikkancs: „Legszebb ajándék a Népszabadság”. Mindenki értette, ahogy akarta.
    A szabadságról komolyabban: Az ember egyetlen kincse, mellyel rendelkezik. Ez a szabadság az emberen belül található, és arra való, hogy megossza másokkal, hogy amennyire le tud mondani róla, tegye azt a mások szolgálata érdekében. Ez volna az altruizmus, ha nem szedegetnénk vissza olykor-olykor a másnak adott szabadságunkat. Ekkor marad a magány.
    Próbálom kifejteni: A másokért végzett szolgálat oldja a magányt. Aki másokért fáradozik, lehetetlen, hogy magányossá legyen. Határeset: Az ágyhoz kötött, magatehetetlen beteg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek az altruizmussal, művelem is, amennyire csak lehet.
      Mióta egyedül élek (immár 6 éve múlt), igyekszem saját magányomat "megszelídíteni", megtölteni olyasmivel is, ami nem a mások társasága: így lesz belőle nem "elszenvedett", hanem "kiváltságos", ha kell...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...