Keresés ebben a blogban

2012. december 5., szerda

Régi telek...


   Nem szeretem a telet! Ez a kép tavaly karácsonykor készült, a ház előtt. Most még nincs hó, ami kevés leesett a hét végén, el is olvadt szinte rögtön. Mivel az elkövetkezendő napokban, hetekben sokat kell autóznom, félek a havas, jeges utaktól...
   Itteni barátaim elcsodálkoznak: "Hogyhogy nem szereted a telet? Te, a közép-európai, a kontinentális éghajlat szülötte?" Hát igen, talán pont ezért. Volt benne részem elég! Különösen a másfél éves moszkvai, leningrádi idők alatt!
   Visszatérnek emlékeimben a véget nem érő, kemény telek, a lábunk alatt ropogó hó. Igaz, autó-probléma nem volt. Sokat gyalogoltunk. Apa éjjel kétszer is felkelt néha, hogy elsöpörje az állandóan felgyülemlő havat a ház előtt. A hamut már mi is szórhattuk a járdán. 
   A "másik udvaron"  -  csak így hívtuk az elkerített gazdasági udvart, mely az állatok, a veteményes helye volt  -  valóságos mezsgyéket kellett néha ásni a hóba, hogy a tyúkokhoz, malacokhoz oda lehessen férni, nomeg a tüzelőhöz is. Akkor még messze volt a gázfűtés, sőt az azt megelőző olajkályha is... A cserépkályhát minden reggel ki kellett hamuzni. A kemencét nagyanyámék szobájában befűteni. Apa rakta a kis búboskemencét, amiben a kenyér is sült eleinte; szilveszterre  -  bőved-napjára  -  meg a szárma... Nem beszélve a finom sülttökről, aminek mézédes ízét máig is számban érzem...
      

27 megjegyzés:

  1. Központi fűtés mellett persze élvezetes a tél, de szeretném egy kicsit bambulni a lángokat is, ami persze nem adatik meg.
    A te ottani barátaid elégedettek lennének velem, mert én szeretem a telet!
    De jó puha hó vana képen, és ráadásul karácsonykor.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, jó, hogy van, aki szereti a telet! Én megszenvedtem a hidegtől (soha nem szerettem!), főleg a SzU-ban! Néha Moszkvában -30°-ra is lement, és hónapok múlva kezdett olvadni a vastagra fagyott hóréteg!

      Törlés
  2. Régen szerettem a telet, a hó látványát is, meg azt a nagy csendességet. Pedig mindig kertes házban laktunk, ahol takaríthattam a havat eleget, de azt is szerettem. Aztán mióta már nehezemre esett a hólapátolás, na meg az elcsúszástól is félnem kell, hát bizony azóta már nem szeretem.
    Jót mosolyogtam magamban, hogy vajon hányan tudják google nélkül, hogy mi az a szárma? (persze nekem könnyű a bácskai famíliámmal :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "szárma" persze a töltöttkáposzta, mely a kemencébe tolt fazékban lassan fővögetve a legjobb... De hol maradt már kemence?...

      Törlés
  3. Mintha egy Németh Lászó regényben olvastam volna( Irgalom?), hogy töltött káposzta, de most nem nézek gyorsan utána, csak később, hogy valóban jó-e az emlékezőkém!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó bizony, Éva. N. L. pár évig Hódmezővásárhelyen lakott, tanárkodott, ahol az "Égető Eszter" c. regénye ihletődött.

      Törlés
  4. Utánanéztem, jól ragadt meg az agyamban!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ☺☺☺✌✌✌

      Törlés
    2. (a 3 utolsó figura nem nyúl, hanem "V"...)

      Törlés
  5. Magam "szárma-melléki "vagyok, de ezt a bőved-napját nem ismerem. Micsoda az?

    A hó, na igen. Nem baj, ha mostanában kevesebb. Nehéz vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyanyám az év utolsó napját hívta bőved napjának. Úgy tudom, máshol ez az elnevezés dec. 24-ét érintette. Nálunk meg ez volt "karácsony böjtje" (karácson bűttye).

      Törlés
  6. A hó átrajzolja a természetet. Kiemel kontúrokat, másokat pedig jóságosan elfed. Egyszerű képletekkel dolgozik.Szőnyi István csodálatos rézkarcokat készített téli tájakról.
    Mivel több tájszó is szerepel a posztodban, ideírok egy újabbat. Egy alföldi szociográfiai ihletésű leírásban olvastam, hogy a hó krosnyogott a csizmája sarka alatt. Halljátok, ahogyan a hó krosnyog?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szó nekem sem ismeretlen, csak a dél-kelet alföldi változatben úgy hallottam: "korsnyog"... Arra vonatkozott, aki csoszogva járt, húzta a lábát a földön, esetleg "klaffogott" a papuccsal...

      Törlés
  7. Biztosan én érzem rosszul, de mostanában a hó inkább szottyos, mint sem ropogós.
    Régebben.volt hogy fél éjszaka lapátoltuk a havat, majd hajnalban arra ébredtünk, hogy mindent ismét elfedett a hó. Ma ha sokat esik akkor is hamar elolvad.
    Nálunk a dédinél volt olyan hangulat, mint amiről Te írtál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes módon, mindegyikünk gyerekkorában több és szebb volt a hó! Igaz, jóval kevesebb autó járt, az utakat nem szórták sóval és a lakóhelyeket sem fűtötték központi fűtéssel...
      Ezek a hangulatok főleg emlékeinkben maradnak meg...

      Törlés
  8. Itt küldök neked egy írást gyermekkorom teléről Mikulás ajándékként:
    http://idamama-trtnetek.blogspot.hu/2011/01/azok-regi-telek.html


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elolvastam, kedves Iduska, nagyon egyezik az én emlékeimmel! Ezek szerint te is az Alföldön laksz.

      Törlés
    2. Igen:"itt születtem én, ezen a tájon.." és itt is maradtam. Hajdú-Bihar Szentpéterszeg -ez az én kis falum neve.http://iduska.multiply.com/photos/album/102/102

      Törlés
    3. Őszintén szólva nem nagyon ismerem ezt a vidéket, de szép lehet!

      Törlés
  9. Olyan sok érdekes régi szó van, még a blog is őrzi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De meddig?!...
      Sok régi kifejezés maradt meg a fülemben, nagyszülők használták főleg. A TV uniformizálja, lefelé nivellálja a nyelvet, legalábbis itt: sok divatos, néha szabálytalan fordulatot honosít meg, s a többség rákapcsol, nyájszellemben: ha már a TV!...

      Törlés
  10. Két apróság. Amikor először megláttam a posztodat az utca képével, és a címet, arra gondoltam, hogy itt állt a régi telek, mely már be van építve.
    A másik, hogy a Régi telek visszafelé is értelmes, ha kicsit nagyvonalúan kezeljük a helyesírást: Keletig ér vagy kelet igér.
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. MICK NEM TUD ELLENÁLLNI EGY SZÓJÁTÉK CSÁBíTÁSÁNAK SEM!
      ☺☺☺

      Törlés
  11. Névtelen6/12/12 23:44

    erdekes, de en is eloszor ugy ertelmeztem, ahogy Mick/ pedig nekem semmi erzekem a szojatekokhoz,

    hosszu, kemeny, havas telekre emlekszem vissza, erdekes, hogy gyerekkent mennyi oromot jelentett... (meg ha egyszer el is tort a karom szankozas kozben), az elso hoeses, felejthetetlen,aztan megszokjuk, beleununk, elmarad a varazs, a locspocs kellemetlen emleke erosebb ;de a napokban , fura volt, epp telefonaltam,(meg felalmomban hivhatott lanyom) ;es kineztem az ablakon,nagy pelyhekben hullt a ho, ;s ugyanazt ereztem, mint gyerekkoromban,oromot, ez volt az elso erzesem... mintha ujra gyerek lennek (2. gyerekkor) aliz bocs, idegen a gep, ekezetmentes)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértelek! Engem is feldob első látásra... Kicsit olyan talán mint az új szerelem: eleinte lekesítő, minden szép, puha, selymes, később előfordul az is, hogy az olvadó rétegből "locspocs" lesz...
      Bevallom, kicsit talán merész a hasonlat, némileg provokatív...

      Törlés
  12. ismerek valakit, akinek mindig szinte katharzist jelent(ett) az első hó (minden élvben...), jó neki... (bár mostanában nem kérdeztem rá, lehet, hogy belefásult?) De első szerelem csak egyszer van az életben. Vagy nem? Talán lehet mindig úgy szerelmesnek is lenni, mintha először... Hiszen vagy szerelmes az ember vagy nem...Aztán elmúlik (ha elmúlik, az egész)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz, hogy "első" szerelem csak egy lehet, de az "első" hó többnyire minden évben visszatér...
      Új szerelem meg már vagy 40 éve nem környékezett meg...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...