Virtuális közeg. Hiányzó "metakommunikáció", az emberi kapcsolatok kihűlnek, felszínessé válnak, esetleg elbújnak a névtelenség álarca mögé, ahonnan szabadon garázdálkodhatnak, sértegethetnek, választékos trágárságokba tiporhatják embertársukat, ha nem egyezik a véleményük. "Vígasztalásul" csak annyit, hogy mindez a mindennapos - és nem virtuális - valóság tükre is, csak valamivel gátlástalanabbul, büntetlenebbül...
Sokszor hallani ezeket a vádakat az internetet illetően, s ha az ember beleolvas egynémely kommentbe, émelygés fogja el. Hogyan szabadulhat el ennyi végletes és durva indulat egyszerű véleménycsere alkalmából? Miért készek némelyek egy szóra a másik torkának ugrani, mintha csak a létük forogna kockán? A "másság" ellenség: vagy ő, vagy én...
Itt, Franciaországban már hónapok óta folynak a tüntetések, egyre jobban elfajulva, az egyneműek házasságával kapcsolatban, holott a törvény, hosszas parlamenti viták után, immár megszavazva, beiktatva minden szinten, betartva a demokratikus hagyományokat. A szélsőjobb most egyszerűen "forradalmat" emleget, a hagyományok, az ország védelme érdekében!
Egyénileg mindenkinek joga van saját véleményre, azt ki is mondhatja, de civilizált, demokratikus korlátok között, meggyőzve, de nem letaposva a másikat, és a többség dönt! Ezt minimum el kell fogadni, különben mire valók a demokratikus választások?
Hát, többek között ez is az Internet csodái közé tartozik, mint az a sok szívbéli baráti kötelék, ami közöttünk szövődik egymás tiszteletben tartásával, anélkül, hogy muszáj volna mindenben egyeznünk.
A másság gazdagító is lehet, gondolkodásra késztet. Nincs reménytelenebb egy uniformizált világnál.
Nehezen tanultam meg az internetes kapcsolattartás szabályait. Az élő kapcsolatok híve vagyok, mégis ahogy a mozgásterem szűkült nyitni szerettem volna az új ismerkedési formák felé. Az itt tapasztalható élet olyan mint a tea eszencia. Sűrűbb, a koncentrátuma az érzelmeknek, információ áramlásoknak, életnek. A düh ép úgy határtalanul tárul elénk, mint a szeretet.
VálaszTörlésAz biztos, hogy itt is az emberek azt adják mi alapvetően a lényegük. Vannak ideig óráig kaméleon személyiségek akik hol ide hol oda verődve az aktuális érzelmi és hangulati állapotot veszik fel és adják tovább, de nem ők a meghatározók.
Talán most jött el az ideje, hogy megköszönjem a barátságodat, mellyel a neten keresztül ajándékoztál meg.
Sok ölelés, bátorító szó, kedvesség érkezett Tőled az éteren keresztül. Hálás vagyok érte.
Köszönöm Flóra.
Életben most megölelnélek és ez sokkal közelebb vihetne hozzád , mint ezek a szavak. Az internetnek az élő kontaktus hiánya a legnehezebben elviselhető hiányossága.
Ezért nem szövődhetnek itt igaz, örök barátságok. Annál inkább tere van itt az elmének, a beszélgetések adta szellemi örömöknek.
Megnyugtató, hogy a gépek mégsem képesek teljesen a helyünkbe lépni.
Kedves Györgyi, igazad van, hogy az igazi kapcsolat mégis az "élő". Most, hogy nehéz lépés előtt állsz, szívesen átlépném a virtualiás határát, hogy bátorítsalak!
TörlésAmikor az egyes durva megnyilvánulásokat említettem, azokra a kommentekre céloztam, melyek egy-egy (főleg politikai) bejegyzés vagy újsághír után árasztják el a fórumokat, itt is, persze, de amit M.o-n tapasztalok, attól meg vagyok döbbenve. Talán azért is, mert még a "régi szép idők" élnek bennem, amikor a nyilvános hangnem sokkal kulturáltabb volt, a trágárság, pongyola beszéd nyilvánosan elképzelhetetlen! Most meg már az ilyesmi nem "trendi"... Bevallom, sérti a fülemet, de én már maradok ilyen divatjamúlt...
Nekem eddig szerencsém volt, 5 éves blogolás után sikerült még eddig távol maradnom az ilyen hangnemű megjegyzésektől, eddig csak kulturált, jólnevelt emberekhez volt dolgom, akik, mint én is, tisztelik a másikat, még akkor is, ha netán nem egyeznek a nézeteik! Köszönet a részvételért!
Flora, néha úgy érzem, hogy egy-egy netes társhoz erősebb érzelmi szálak fűznek, mint egy valós, "tapintható" ismerőshöz. Erősebb a bizalom, mélyebb az érdeklődésem iránta, szeretetnek is mondhatom, amit érzek.Persze, idő kell ehhez is, hogy megtaláljuk egymást, és legalább annyi szerencse, mert ennyi ember között a hasonlóak is elkerülhetik egymást.Azok közé tartozol, akinek örülök, hogy jelen van az életemben.
VálaszTörlésA bántó, sértő viselkedésűekkel nem akarok ápolni kapcsolatot.Azt hiszem ez nem meglepő,azonnal le kell őket szerelni, de eléggé pióca típusok. A nem tudomásul vétel talán a legjobb taktika. Máshol már megtaláltak, rossz érzés volt. Itt a blogspotban még nem.
Ami engem illet, az idő előrehaladtával egyre zárkózottabb leszek, azt vettem észre. Talán nem is ártott kicsit bezárkóznom a nagy nyíltság után, óvatosabbá, elmélyültebbé válnom, mióta egyedül élek. Az internetes kapcsolatok egy része ezért vált számomra elég bensőségessé (veled és még egypár emberrel), mert néha valóban lehet őszintébb, mint sok hús-vér ismeretség, történetük sok-sok jó és rossz hordalékával... De ezen még érdemes elgondolkodnom.
TörlésA "valóságban" én is zárkózottabb vagyok.
TörlésA neten az kerül hozzám közel, aki hagyja, hogy annyit adjak magamból, amennyire képes vagyok, aki hagyja hogy zárkózott is legyek. Minél kevesebbet akarnak tőlem, annál inkább kinyílok.
Az őszinteség fontos. Amit kiadok magamból, az úgy is van. Amiről nem beszélek, arról pedig nem beszélek! Nem szépítem, nem másítom, hanem hallgatok róla.
Sokban hasonló a reakciónk, azt hiszem. Pl. a belső szabadsághoz való nagy kötődésben. Az őszinteséggel is így vagyok: vannak határai önmagunk - és főleg mások "kiadásának", de amit kiadunk, az igaz...
TörlésKedves Flóra, kérded: "...vajon mivel tudnám egy kicsit is viszonozni?"
VálaszTörlésHelyesbítenék, mert szerintem fordítva van ez! Az öröm,-és meglepetés szerzésének vágya pont a viszonzás miatt alakult ki. Hogy az ide Hozzád "járó" olvasók így hálálják meg, köszönjék meg a Tőled kapott élményeket, a nekik szerzett, szép és lelkiekben, szellemiekben gazdag pillanatokat - Neked jár a köszönet és a viszonzás tehát.:)
No és a viszonzás viszonzásán se kéne gondolkodnod!:))))Mert az örömöddel már meg is tetted, ezt is....
Kedves E., én köszönöm meg a szavaidat! Amikor ezt a blogot indítottam (1 évvel a francia nyelvű után, főként Ági biztatására, hiszen csak őt ismertem, még a kollégiumi szobából Szegeden!), a célom ugyancsak a "tengerbe dobott palack" volt, hogy véleményt cseréljünk mindennapjainkról, kölcsönösen emlékeket, gondolatokat ébresszünk, egyszóval: gazdagítsuk egymást! S ez csak a kölcsönös tisztelet jegyében lehetséges. Én nagyon hálás vagyok minden látogatásért, spontán megnyilatkozásért. s mindig arra gondolok: milyen szerencsém van, hogy ennyi nagyszerű emberrel találkozom, élőben és virtuálisan is... s ezt messze nem hízelgésként mondom (viszolygok tőle), ugyanakkor, ha igaz, azt hiszem, nem kell félni komondani - amíg nem késő...
TörlésÖrülök még annak is, hogy a virtuális térben találkoztunk.
VálaszTörlésAkivel személyesen is, többnyire megmaradt a jó kapcsolat. Alighanem így van ez rendjén. Hiszen van úgy, beleolvasunk egy blogba és haladéktalanul el is megyünk onnan, mondván, nem az én világom (jártam már így, épp a megfogalmazásai, témaválasztása riasztott el, sose mentem arra többé. Ez egy előnye ennek a virtuális világnak.)
A kisebbik unokám nagyon választékosan ír ( 9 notes | 26/5/13 | 11:46pm | Reblog
átugorható
Nem szeretek magázódni. Egyrészt csomó körülményeskedéssel jár, másrészt meglehetősen igazságtalan. Azért magázódik az ember, hogy kimutassa a tiszteletét. Persze távolságtartás is, de afféle tisztelettudó távolságtartás. Akkor miért csak az idősebbeket magázzuk? Nem azért jár a tisztelet, mert valaki pár évvel hamarább pottyant a világra, mint mi. Sőt, tovább megyek, ezért egyáltalán nem járna tisztelet. Sosem értettem, mi okból lesz valaki több, előrébb való csak azért mert idősebb. Az, hogy mikor születik az ember, nem rajta múlik, nem az ő teljesítménye, választása. Körülbelül annyira igazságos, mint a nemesi előjogok. Azért járna a tisztelet, mert ideálisan így közeledünk egy másik emberi lényhez, akit nem ismerünk. Vagy akár ismerünk. És minekutána ez lenne az alaphelyzet, hogy tiszteljük a másikat, a magázódás, mint olyan, teljesen fölöslegessé is válik. Szóval így valahogy.).
A nagyobbik unokám középiskolás korában igen jó gondolatokat meglehetősen közönséges jelzőkkel tűzdelt, ma már őt is bárkinek merem ajánlani. Igaz, akkoriban tettem megjegyzést - neki.
Most aztán voltam olyan hosszú, hogy el is únhattok. Hiába ígérném, hogy ilyet többé nem teszek, ismerem magam ennyire. ha elkap a boldog fecsegés, hallgatóság legyen hozzá, abba sem hagyom! Pláne így, hogy ebben a virtuális térben vannak, akikhez merek teljesen nyitottan közeledni. Mert őket látom, a befogadó és nem eleve ítélkező lényüket. Ahogyan Téged is, Flóra.
stali
Kedves Stali, szeretem a spontaneitásodat, nomeg bátorságodat, energiádat. Azt hiszem, alapvetően őszinte vagy, olyan "ami a szívemen, az a számon!" Megkockáztatva a nemtetszést is, de legalább veled tudja az ember, hogy "hányadán van", ahogy nagyanyám mondani szokta. Kissé "diplomatikusabb" alkatom ellenére szeretem a nyílt embereket, mert semmitől sem irtózok jobban, mint a kétszínűségtől, a színleléstől. Akkor se veszekszem, hanem "veszem kalapom"...
TörlésValóban nagyon igaz, hogy az öregség még nem érdem, de ajándéknak sem az igazi! Bár azt is jelenti, hogy nem haltunk meg fiatalon!
Stali kisebbik unokájának blogspotos linkje ez:
VálaszTörléshttp://semmiemlitesremelto.blogspot.hu/
Megnézem!
TörlésAz idézett blogbejegyzése azonban nem itt, hanem a pacuha.tumblr.com helyen található.
TörlésMindkét helyen ő ír, immár a 18. évéhez közel, de hamar kezdte és minden elfogultság nélkül is állíthatom, olvasható. (Persze, elfogult is vagyok. Naná.)
stali
Nem lehet elég korán kezdeni!
TörlésKülönben meg hogy ne lehetne egy nagymama elfogult egy kicsit... magamról tudom!
Tegnap a nagyobbik letette az államvizsgáját, a kisebbik meg megnézte, milyen írásbeli eredményekkel megy szóbeli érettségire.
TörlésAkár elfogult is lehetek.
stali
Nehéz kivülállókén nézni az unokáinkra! De miért is kellene? Egy kicsit a mi büszkeségeink is!
Törlés