Visszajöttem.
Vége egy korszaknak. Több mint 65 évig tartott. Mennyi minden összekötött eltéphetetlen szálakkal bennünket: születésem több napig tartó kínjai, a fiatalság örömei, lázadásai, féltések, sikerek, elválások, betegségek, távolságok, gyász.
Véglegesen elvágva a köldökzsinór, nem köt gúzsba az örökös bűntudat köteléke, de nem is áll már védősáncként előttem, hogy megvédjen a haláltól. Hogy megossza velem a halhatatlanság érzését.
Nézem a groteszk faládikát, amely nem hasonlít egy "igazi" koporsóra, bár rajta van Anya neve és az "Élt 84 évet" felirat. Egy "igazi" koporsóban benne fekszik egy "igazi" halott, de hogyan férne el ebben az 50-szer 50 cm-es ládikában?... Tudom pedig, hogy csak egy kis fémdobozt rejt, benne maroknyi hamuval, ami állítólag az én anyámból megmaradt. Ha belegondolunk, kérészéletünk óriási szimbóluma előtt hajtunk fejet.
Anya nagyon nagy helyet foglalt el mindannyiunk életében. A szeretet is lehet olyan mérhetelen, hogy gúzsbaköt, ahelyett, hogy szárnyakat adna. S mi marad belőle? A bűntudat mély gödre, s benne kis fémdobozban egy marék hamu.
A sírig kísérjük a faládikát. Míg apám mellé süllyesztik az előre kibetonozott kis lyukba, hallgatom a református lelkész imáját, s összeszedem gyerekkoromból a "Miatyánk" és a "Hiszekegy" maradványait... Nekiadom utolsó ajándékként.
Nem tudok mit kezdeni a hamvasztásos temetéssel, bár egyre gyakoribb. Az marék hamu nem lehet az, aki bennem él. Bár úgyis ez utóbbi a fontos, hogy ki hogyan él bennünk.
VálaszTörlésVasárnap voltunk egy nemrég elhunyt néni házában.Ott volt jelen ő is velünk a megszokott bútorok között, és a süteményes doboz is őt őrizte, amiből nem is olyan régen kínált minket.
Valójában nem igazán választás kérdése volt. Betiltották a földbe temetést, a magas talajvíz-szint miatt...
TörlésA nyomok élnek, szinte melegek még...
Flóra!Nagyon úgy tünik,hogy hasonlóan domináns anyáink voltak.:"Anya nagyon nagy helyet foglalt el mindannyiunk életében. A szeretet is lehet olyan mérhetelen, hogy gúzsbaköt, ahelyett, hogy szárnyakat adna. S mi marad belőle? A bűntudat mély gödre,..."
VálaszTörlésÉva! Pedig én is gondolkozom a hamvasztáson....Ezt véve vígaszul: "Porból lettünk, porrá leszünk." Egy idő után úgyis porrá leszünk.....De még én sem tudom....A családunkban sem szokás.
Mammka! Anyu is beszélt róla, és nekem sem lenne ellenemre, ha egyszer eljutok oda.
TörlésIgen, anya ellentmondásos is volt, főleg élete végén... de mindig nagyon szerető, csak néha nem egészen úgy, ahogyan szerettük volna... Ezért kérdem én is magamtól sokat: vajon én "jól" szeretek-e?...
TörlésÚgy szeretni, hogy szárnyakat adjon, nehéz feladat egy halandónak. Sok gondolatot vet föl a veszteség, de idővel minden a helyére kerül. Remélem.
VálaszTörlésIgen, remélem, hogy minden a helyére kerül, a feszültségek ráncai is kisímulnak, s marad az építő emlékezet...
TörlésA hamvasztás gyors lebomlás, a hagyományos temetés lassú. Nekem ennyi.Ahol sok hely van, érthető a földbe temetés. Ahol kevés, ott ez alig megoldható.
VálaszTörlésEmberi sors.
A halál pedig olyan fal, amely mögé nem láthatunk. És amikor igen, akkor nem tudjuk elmesélni tapasztalatainkat. A gyász kikerülhetetlenül jelen van az emberi kapcsolatokban és miatt. Két főiskolás társam haláláról értesültem, akikkel a múltkori találkozón még beszélgettünk.
Kedves Tőled, hogy utoljára még „ajándékot adtál” szülédnek.
Mick, nálunk többnyire földbe temetnek, de mint Évának írtam, az idei tavasszal nem lehetett. Anya is gyakran mondta irtózattal: "Vízbe ne tegyetek..." Igaz, decemberben azt is mondta nekem: "El ne égessetek!" Nemigen volt választásunk...
TörlésA gyász is beépül majd "belső katedrálisunkba", akár életünk többi életbevágó eseménye...
Nyugodjon békében a földben az a kis fémdoboz, az anyánk úgyis velünk marad a lelkünkben,amíg csak élünk.
VálaszTörlésIgen, azt hiszem én is, Iduska, hogy a lényeg az emlékeinben éli túl a halált...
Törlés,,,"Por és Istenpor vagyunk."...
VálaszTörlés"Bölcs, vén könyvekben áll, hogy por vagyunk.
De én, aki a füvek beszédjét
S a kométák dübörgését delelőtökre terelem,
Tudom, hogy nemcsak por vagyunk:
Por és Istenpor vagyunk.
Visszahullván
A por a porral elkeveredik,
Visszahullván
Igy keveredik el Istennel a lélek." (József Attila: Tanítások 1923)
Szép ez a korai József Attila!
Törléstalán több mint (csak) "szép"! ugyanebben az időben, Galamb Ödön Tanárának irt levelében "prózában" és bővebben is kifejti..."felfedezését"...
TörlésSzámomra a "szép" is nagy elismerés... Ami pedig vilánézeti, filozófiai oldalát érinti ("Por és Istenpor vagyunk." valamint "Visszahullván / Igy keveredik el Istennel a lélek.") egyéni dolog, amit nem osztok feltétlenül. A kép szép. Az emlitett levelet nem olvastam.
Törléssajnálom,mert vigasznak is szántam, nem csak esztétikai élménynek... de azért örülök, hogy legalább a "kép" tetszett...
TörlésKöszönöm, kedves Aliz, a szépség is "vigasz", sőt, az is, ha néha szembe merek nézni a semmivé válással, amely rám is vár...
Törlés"...könnycsepp
VálaszTörléssóhaj
mert tekintetéből
már csupán
az elmúlás
kései felismerése maradt."
Márta! Egy költőtárs (Attilának!)... Köszönet.
Törlés"A szeretet is lehet olyan mérhetelen, hogy gúzsbaköt, ahelyett, hogy szárnyakat adna." - igen, pontosan így. A bűntudat meg ittmarad, még hét év után is.
VálaszTörlésAzt hiszem, vagyunk vele egy páran így! Valamennyire vígasztaló, és a bűntudat súlya is enyhül: lehet, hogy soha nem tehettünk volna eleget?...
TörlésDrága Flóra!
VálaszTörlésIgazi ajándékként önmagadat adtad neki.
Elvihette magával a szeretetedet és az emlékedet. Gazdagon ment el, mert a lelkében mindvégig ott voltál. Sajnos Te maradtál kifosztott az ő távozásával.Mégis a végeredmény boldogság lesz majd. Az élet a szeretet áramlása feléd folyamatos marad a gyermekedben és az unokákban. Gazdag vagy, mert sokáig lehettél gyermek és anya egyszerre. Kegyelmi állapot, amikor a szeretet körforgása összeköti a múltat, a jelent és az unokáiddal a jövőt is . Édesanyád boldogsága nagy lehetett, mert látta hogy a családja , szerettei merre tartanak. Betekintést engedett neki a sors a jövő kapuján. Ráadásul nem csak a rövid távú terveit mutatta meg neki. Dédunokái életének szépségét látva a családja hosszútávú boldogságát is megélhette.
Idővel érezni fogod az ő belső békéjét, örömét és akkor kicsit megnyugszol majd. Talán akkor megkönnyebbülsz!
Kedves Györgyi, épp az a baj, hogy nem láthattam a boldogságát, megelégedettségét, mert soha nem volt elégedett szinte, mióta apa meghalt (18 éve)... Azt szerette volna, ha mindig ott maradunk körülötte, mint a csibék a kotlós körül...
TörlésSajnos, a megbékélést is csak akkor láttam rajta, az alatt a 3 hónap alatt, amíg az öregek otthonában volt már, s többnyire kísérteteivel társalgott...
A megbékélés még bizonyára várat egy kicsit magára, de ezt is meg kell tanulni...
Mekkora helyen fér el a szeretet. 50X50 centi vagy egy kicsit nagyobb. Végül is majd nem az alapterület számít. Nekünk sem.
VálaszTörlésVégül is csak egyvalami számít: ami a túlélőkben belőlünk megmarad... Meg az, hogy mindannyian csak egyszerű és ideiglenes túlélők vagyunk...
Törlés