Megláncoltál megint a karjaiddal,
anyám, anyám.
Reám raktad a gyöngeséged mázsás
bilincseit.
Most hordalak fájó lelkemben téged,
amint te hordtál.
Rád gondolok, kávédra, könnyeidre,
özvegyi fődre.
Veszekszem én veled és gondjaiddal,
foggal-körömmel.
Ha vidáman ballagnék egymagamban,
mellettem lépkedsz.
Első nő rég-elvesztett édenemből,
Éva leánya.
Gyötörsz te is, áldott s én mint gavallér,
sírva szeretlek.
Egy fiú nyilván másként siratja anyját, mint egy lánygyermek... Anya-lánya kapcsolat óriási irodalmi téma, nyilván nagyon különböző az ugyancsak óriási anya-fiú témától... Az utóbbit jóval többen megírták, hiszen sokkal több a férfi, mint a női író...
Ami engem illet, az elsőt a gyermek, a másodikat az anya szemszögéből próbálom bogozgatni...
Ja, de milyen igaz, fájón szép vers ez!
VálaszTörlésJa = jaj, mert valóban eltalált ez a vers!
VálaszTörlésIgen, mert hallatlan egyszerűségében "csak" az igazat mondja...
TörlésDrágám !
VálaszTörlésA könnyeim között alig látom a billentyüzet betüit,NAGYON EGYÜTT érzek VELED.
hiszen a gyászunk majdhogynem együtt kezdődött,Próbálok kapaszkodókat keresni
de nagyon kevés ami vigaszt ad.A verseid nagyon tetszenek és szivhez szólnak.
A hetedik hónapban is nincs olyan nap hogy ne folyna a könnyem reggel és este is
és a szivem nagyon fáj.Csőkollak.
Marikám! Jó volt együtt lenni még pár órára is: gondoltam akkor, hogy anya mégegyszer összegyűjtött bennünket maga körül, ahogy ezt szerette életében is a legjobban! Az első idők nehezek, pláne neked, aki voltaképpen most szakadtál le róla először. Neked azért ott van Karcsi és végre csak az övé leszel, na és főképpen saját magadé. Ez utóbbi felfedezés nekem sok belső szabadságot adott...
TörlésMajd ha eljöttök, beszélgetünk.